Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

478 Az országgyűlés képviselőházának hozta egy elvtársunk az iratcsomagot, a csendőrök azonnal útját állták és átvizsgálták a csomag tartalmát.» A • csomagot a t. képviselő úr, folyó évi február hó 9-én adta fel Kovács Márton, Sár­rétudvari, Bocskay—utca 700. címre. A rendel­tetési hivatal a címzettet szabályszerűen ér­tesítette, aki egyik fiát (szabólegény) küldötte a csomagért a postára. Ezt, amikor a kézbesí­tés után a csomaggal a községháza előtti tér­ségen hazafelé haladt, a községháza előtt tar­tózkodó csendőrtiszthelyettes — gyanúsnak találván — rászólt, hogy mit visz és behívta a községházára, ahol a csomagot megnézték. Az esetet a szociáldemokratapárthoz be­jelentő Nagy Imre sárrétudvari lakos (nem is a címzett) mostani kihallgatásakor odanyi­latkozott, hogy ők nem gyanúsítanak senkit, legkevésbé a postát. Papp Lajos csendőrtiszt­helyettes pedig kijelentette, hogy neki a cso­mag érkezéséről nem volt tudomása és a cso­magot vivő. áfj. Kovács igazoltatása csakis azért történt, mert azt gyanúsnak találta. A postamester viszont határozottan állítja, hogy a csomag érkezéséről ő a címzetten kívül mást nem értesített. Ez esetben is nyilvánvaló az alapnélküli gyanúsítás és a tényállás elferdítése, 6. Hajdúböszörményből a t. képviselő úr szerint Csikós János pontos címére küldött csomag minden megjegyzés nélkül visszaérke­zett. Emiatt a debreceni postaigazgatósághoz panaszt tettek. Megállapítottam, hogy a csomagot 1931 szeptember 23-án adták fel. A rendeltetési hi­vatal a szállítólevelet a beérkezés napján (szeptember 24-én) a beteg címzett helyett sza­bályszerűen a feleségének kézbesítette- De mert a címzett október 12-éig a csomag átvé­tele végett a postán nem jelentkezett, a hajdú­böszörményi postahivatal az őrzésre előírt idő elmultával a csomagot a feladási helyre, Buda­pestre, visszaküldötte. Mivel pedig a címzett az eredeti szállítólevelet nem adta vissza, a rendeltetési postahivatal a visszaküldéshez pótszállítólevelet állított ki, amelyre ráragasz­totta a „nem kereste" kézbesíthetetlenségi rag­jegyet. Budapesten a visszakézbesítés azonban nem ennek a pótszállítólevélnek alapján tör­tént, mert a hajdúböszörményi posta a feladó címében «Conti-utca 4.» helyett «Lombtér-utca 4.»-et olvasott és ír.t. Emiatt a csomagkézbe­sítő Budapest 70. számú postahivatal újabb pótszállítólevelet állított ki és a visszakézbe­sítés ennek alapján történt. A t- képviselő úr panasza alapján meg­tartott vizsgálatról 1931 december 22-én a bu­dapesti postaigazgatóság a feladó szociál­demokratapártot (dr. Kis párttitkárt) táv­beszélőn értesítette, amit az tudoimásul vett és írásbeli értesítést nem kért. A mostani vizsgálat során dr. Kis párt­titkár ezt a tényt elismerte és kijelentette, hogy ez^ az ügy csak tévedésből maradt az interpellációra előkészített 1 anyagban. Ebből az esetből nyilvánvaló, hogy a deb­receni postaigazgatóság a szükséges intézke­déseket a vizsgálatra nézve megtette és ter­hére semmi mulasztás nem állapítható meg. 7. Szóvá tette a t. képviselő úr azt is, hogy Tiszabercelről 1931 december 13-ról azt a pa­naszt kapták, hogy a címükre feladott ajánlott levél tartalma eltűnt s a benne foglalt névsort a csendőrségnek kiszolgáltatták. E föltevésre az adott okot, hogy a csendőrség a névsorban szereplőket zaklatta. 78. ülése 1932 május í-én, szerdán. Ez ügyben a debreceni postaigazgatóság egy ízben (1931. december 21-én) már tartott helyszíni vizsgálatot. Mégis a t. képviselő úr kívánságára újabb helyszíni vizsgálatot ren­deltem el annál inkább, mert a It. képviselő úr az 1931. december 18-iki panaszában a debre­ceni postaigazgatóság előtt a postát már eleve meggyanúsította, egyrészt a felvevő postahiva­talit a levél felbontásával, másrészt az eljáró igazgatóságot azzal, hogy attól teljes tisztá­zást nem remélhetnek. Az első vizsgálatnál a feladót, Rendes Jánost távolléte miatt nem lehetett kihall­gatni, most a folyó évi február 15-iki újabbi vizsgálatnál azonban ez a kihallgatás is meg­történt. A vizsgálatokból megállapítottam, hogy a levél feladás előtt reggeltől estig a Rendes János lakásában a konyhában az asztalon he­vert, ahol ahhoz bárki hozzáférhetett. Hozzá,­férhettek annál inkább, mert a vizsgálat ada­tai szerint, a Rendes konyhája parasztgyüle­kezohely, olvasóterem, ahol a kiküldött posta­biztos jelenléte alkalmával is 6 idegen férfi tartózkodott. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen a helyen a levél egyáltalán nem lehetett bizton­ságban. A levelet egy másik levéllel együtt Rendes János kívánságához képest, Krauser vajmes­ter utasítására, Rendes János cselédje vitte a postára anélkül, hogy a feladóvevényt azokról előzetesen kiállították volna. A felvevő posta­mester tehát kénytelen volt a feladó helyett a két feladóvevényt kitölteni és e célból a leve­lek feladóinak nevét megkérdezni. Megkérde­zés után a postamester az iratokhoz idecsa­tolt feladóvevényt kitöltötte. Rendes és társai e kötelességszerű meg­kérdezés alapján gyanúsították meg — nyil­vánvaló tudatlanságból — a postamestert a levél tartalma egyrészének állítólagos eltűné­sével. A postamester azonban komoly, nem kí­váncsi természetű szerény nő, akiről maga Rendes is most úgy nyilatkozott, hogy ő a postamestert becsüli, mert mindenkivel és mindenkor szolgálatkész. Ebben az esetben a legfontosabb a t. kép­viselő úr által emlegetett «produkált bizonyí­ték», a bűn jelboríték hiányzik. Rendes ezt an­nak idején kérte is a szociáldemokrata párttól, de nem adták neki vissza, hanem azt válaszol­ták, hogy az ügyet bejelentik. Ezt megtették, de a borítékot nem csatolták a panaszhoz. Már az első vizsgálat megállapította, hogy a panasszal ellentétben nem a községi elöljáró­ság, hanem a gávai csendőrség hivatta fel Rendes Jánost és társait a községházára és hogy a csendőrség a Rendes lakásán szervezke­dés végett összegyűltek neveihez egy érdekelt magánegyén révén jutott. A vizsgálat adatai a legkisebb támpontot nem nyújtanak arra a feltevésre, hogy a levél­titok megsértését a postán bárki is elkövette volna. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben az eset­ben is méltatlanul gyanúsította meg a t. kép­viselő úr a tiszaberceli postahivatalt, mint az eljáró postaigazgatóságot. 8. Végül panaszt tett a t. képviselő úr, hogy Békéscsabán és Kiskunhalason a névalá­írásával ellátott táviratairól a rendőrség rend­szerint az odaérkezése előtt tudomást szerez, bár hozzáfűzi, hogy erre nincsen bizonyítéka, azonban több alkalommal szerzett tapasztalata alapján van gyanúoka arra, hogy a posta nem tartja be a szigorú titoktartást. Megállapítom, hogy egyik helyen sem tör­tént a távírótitok megsértése. A magyar posta

Next

/
Thumbnails
Contents