Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. brutto 8%, 33 fillér, a fekbér 7 fillér, az öszszes tehát 4 P 37 fillér. Ennek a nagykereskedői ára 4 P 80 f, s mire a fogyasztóihoz kerül, 6 pengőbe kerül kilogramja. Az a kávé tehát, amely Triesztben és Hamburgban 1 P 48 fillérért kapható, mire a szegény ember asztalára kerül, 6 pengőbe kerül kilónként, a magyar állam jóvoltából. {Zaj.) T. Ház! Nézzük meg a szegény ember egyetlen fűszerét, a fahéjat. Amikor itt bevezették a bolettát, a magyar kormány bölcsesége a fahéj adóját is fölemelte. A fahéj beszerzési ára kilogramonként 68 fillér, a fuvar 16 fillér, a vám 4 P 64 fillér, a forgalmi adó 50 fillér, a költség 6 fillér, tehát 6 P 04 fillérbe kerül itt Budapesten egy kilogram fahéj, amelyet 68 fillérért szereznek be Triesztben. Beszélhetnék még igen sokat a cukoradóról is, amely ugyanezen elvek alapján épül fel. De ami a legégbekiáltóbb, az az, hogy a szegény ember a silány kávéért, a silány teáért, harmineharmadrangú minőségű fűszerért vámban ugyanannyit fizet, mint a gazdag ember a vásárolt elsőrangú, finom áruért. Hol van itt az igazság, az egyenlő teherviselés elve? Hát nines igazuk, amikor azt mondják, hogy boldogan megszavazzák a vámokat és adókat, amelyeket azután a jobbágyak tartoznak fizetni? T. Ház! Mielőtt beszédemet befejezném, nem mulaszthatom el, hogy még egy adónemről ne tegyek említést, amely ugyancsak sújtja a szegény embert, és amely beleillik abba a meglehetősen szomorú képbe, amelyet én itt a Ház elé tártam az adózást illetően. Ez az egyházi adó. A magyar állam 1931/32-ben 7,648.000 pengőt költött vallási célok támogatására és egyházi javadalmazásra, tehát közel hét és háromnegyed millió pengőt, 1932/33-ban pedig 7,381.550 pengőt, vagyis itt a csökkenés összevissza 266.450 pengő. Nem mondhatja tehát senki, hogy a magyar állam nem nobilisán támogatja az egyházakat és a vallási célokat. Ehhez hozzájárul még az, hogy a legtöbb város, mint kegyúr, nagy összegekkel támogatja az egyházakat. Ezenfelül az egyházak egy Friedrich-féle rendeletre való hivatkozással külön egyházi adót is szednek. Tehát az állam ad közel hét és fél milliót, a városok mint kegyurak bőségesen áldoznak erre a célra, azonfelül — nem progresszivitás alapján, hanem ahogy tetszik azoknak az uraknak, aszerint, hogy kitől mennyit tudnak kivenni — megrójják a lakosságot egyházi adóval. A lakosság kénytelen ezeket az adókat megfizetni még akkor is, ha meghaladja a jövedelmi adó vagy a kereseti adó 10%-át, mert közadók módjára hajtják be. Nos, soha senki egy fillérről kimutatást nem kapott Budapesten arról, hogy hova mennek az egyházi adók. Senki ennek az egyházi adónak kivetéséről, kezeléséről nem tud. Itt nincs demokrácia, nincs kimutatás. Itt kivetik az adót és török defterdárok módjára egyszerűen behajtják, aki nem fizet, azt egyszerűen végrehajtják. (Jánossy Gábor: Nem jól tetszik ezt tudni!) Azokat az adókat, amelyeket akkor állapítottak meg, amikor a magántisztviselő még 250—300 pengőt keresett, amikor a munkásember megkeresett még 48—50 pengőt egy héten, ma fizetni nem lehet. Elsősorban a kormánynak kötelessége, hogy odahasson, hogy ezek a közületek, amelyek ilyen módon terhelik meg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VL ülése 1932 május Jí-én, szerdán. 473 adóval a polgárokat, ezekben a nehéz időkben több mérsékletet tanúsítsanak. T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé számomra, hogy még több adattal mutassam ki az osztályállam adózási rendszerét, de az előbb általam felhozott adatok eléggé bizonyítják, hogy igenis, az adózás és választójog, az adózás és a demokrácia között szoros összefüggés van. Azokban az államokban, amelyekben a képviselőket titkos választás alapján választják, azokban az országokban, amelyekben demokratikus a kormányzat, az adózás^ progresszív és a lakosság teherbíróképességének figyelembevételével rójják ki a lakosságra a terheket. Nálunk minderre nincsenek tekintettel, pedig meg kellene ezt gondolnunk. Amíg a közterhek, főleg azok, amelyek a fogyasztást terhelik, a lakosság magánjövedelmének nagy hányadát emésztik fel, addig a gazdasági élet megszilárdulásáról, a takarékosság és a vállalkozási kedv felébresztéséről beszélni hiú ábránd. Minthogy ez a f költségvetés tovább folytatja azt a politikát, amely Magyarországot majdnem sírbafektette, tovább folytatja azt a politikát, amelyre nézve itt ma Bethlen volt miniszterelnök úr kezet mosott, amelyre nézve azonban nem tud szabadulni a súlyos felelősségtől, minthogy logikus folytatása ez^ az előző népellenes, egyoldalú osztálypolitikának, a költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Müller Antal! (Egy hang half elől: Nincs l

idő!) Müller Antal: Tisztelettel kérem az idő. előrehaladott valtára való tekintettel, hogy beszédemet a pénteki ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr a legközelebbi ülésen mondhassa el beszédét? (Igen.) A Ház hozzájárral. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 6-án, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a költségvetés vitáiénak folytatása. Van valaki feliratkozva? Frey Vilmos jegyző: Nincs senki. Elnök: Méltóztatik napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy azt határozatképpen mondom ki. Festetics Sándor gróf képviselő úr a házszabályok 143. <§>-ának a) pontja alapján kér szót. A szót neki megadom. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Festetics Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Jelentkezik a mágnás úr.!) Az előttem szólott t- képviselő úr itt a nagybirtokot támadásban részesítette, amely támadást a magam részéről a legerélyesebben és a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Derültség a szélsőbaloMalon.) Nem felel meg a történelmi valóságnak és nem felel meg a mai valóságnak sem az, hogy a nagybirtok az adófizetés tekintetében nem teljesítette mindenkor kötelességét. (Esztergályos János: Példát hozott fel! Példákkal bizonyítja!) Lehettek és voltak kivételek más társadalmi osztályokban is. ezt az általánosítást azonban, ismétlem, a leghatározottabban és a 1 egerélveseb ben visszautasítom. Most nem akarom a t. Ház idejét igénybevenni s ezért az adatokat, amelyekkel bizonyí67