Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

462 Az országgyűlés képviselőházának is meghallgattuk a túloldalról elhangzott komoly beszédeket!) Ï. Ház! Ebben a házban egy nagy emberrel szemben, aki talán a legnagyobb volt azok közül, akik ebben a házban valaha szerep elteik, (Mozgás a baloldalon), elhangzott egyszer az «impedimentum pu'blicae honestatis» vádja. Azt hiszem, ma legjobban az röstelli, hogy ezt a vádat hangoztatta, aki ezt <a szót kimondta. (Bródy Ernő: Bethlen ellenzéki volt! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Azt hiszem, hogy ma, akii más ellen használ ilyen értelmű kifejezéseket, később éppen úgy meg fogja bánni, amint megbánta azt a kifejezést az, aki aat akkor használta, JZaj a baloldalon.) Nem beszéíek pártatlanságról, nem beszélek bíráskodásról, én csak azt merem állítani (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl), hogy ha valaki törtenelmet akar előadni, úgy, mint az előttem szólott igen t. képviselő úr tíz évnek történelmét akarta előadni, (Simon András: AUÜOI nem lehet kabarét csinálni!), ahhoz sokkal több objektivitás és a tényeknek sokkal igazabb beállítása kell, mint amilyet itt hallottuiJ.K. \tiaiiossy liábor: Igaz!) Azt hiszem, hogy a történelem, amelynek e korszak képviselői talán rendezői, talán szereplői, sokkal nagyobb •elmélyedést és sokkal többoldalú vizsgálódást kíván, mint ahogy ezt a képviselő úr előadásáoói láttuk. í i.uUl^UaüUJi; Méltóztassék megengedni nekem, hogy ezután rátérjek arra, ami beszédemnek tárgya, a magyar költségvetés jelenlegi javaslatára, rátérjek azokra az eseményekre, ^amelyek ezt a költségvetést ilyenné teremtették, ahogyan itt előttünk fekszik. (Zaj — Rassay Károly közbeszót) Rassay Károly t. képviselőtársam kifogásolta a honvédelmi költségvetést és a testnevelési költségvetést. (Rassay Károly: Nem tudtam, hogy a kettő összetartozik! Összetartozik a kettő? — Szilágyi Lajos: Nem!) T. képviselőtársam, méltóztassék meghallgatni, amit mondok. Lehet, hogy igen t. képviselőtársam anynyira bizik saját fényes képességeiben és fényes dialektikájában, mint annak idején Jászi Oszkár, amikor 1918-ban lement Aradra tárgyalni az oláhokkal, hogy adják vissza az elszakított részeket. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jerikó óta még nem fordult elő. hogy hangra összedőltek volna várfalak. (Rassay Károly: De a szegény polgárság összeomlik!) Mi meg akarjuk tartani a magyar nemzet részére azt az argumentumot, amely a nemzetek közti vitáknak minidig leghatalmasabb argumentuma és amelynek elvetése 1918-ban ezt a nemzietet egyszer már romlásba vitte. (Jánossy Gábor: Igaza van! — Eckhardt Tibor: Állam

: csőddel nem lehet ezt megoldani! — Szilágyi Lajos: A zsoldos hadsereget reánk oktrojálták! - Zaj.) Lázár Andor: Minden állam költségvetése a legszorosabb összefüggésben áll a nemzet gazdasági életével. Az államgazdálkodás és a magángazdálkodás egymásra gyakorolt kölcsönhatásánál fogva egy állami költségvetésnek nemcsak az a jelentősége van, hogy az államgazdálkodásnak mértékét képezi, hanem igenis az állam költségvetéséből igen erős következtetéseket lehet vonni a nemzet gazdálkodására is. Mert méltóztassék megengedni nekem azt, hogy én, mikor itt állok, sohasem tudom magamat csak egy párt tagjának vagy csak egy város képviselőjének tekinteni; én úgy tekintem magamat, mint a nemzetnek a képviselőjét, akiben ia nemzet lelkiismerete kell, hogy éljen (Felkiáltások a jobboldalon: 78. ülése 1932 május 4-én, szerdán. Igaza van!), akinek abból a szempontból kell minden kérdést vizsgálnom, milyen hatással van az iá nemzet jövő életére és, hogy hogyan felelünk mi azért, amit teszünk, valaha a történelem ítélőszéke előtt. (Rassay Károly: Az igaz! Bizony felelünk!) Én érzem ezt a felelősségérzetet itt mint a többségi párt tagja talán fokozottabb mértékben, de kérem at ellenzéket is, méltóztassék ugyanezt a felelősséget érezni a túloldalon is, amely csak nüanszbeli kérdésekben különbözik a imienktől. (Kabók Lajos: Önök elköltik a pénzt, mi meg felelünk érte! — Zaj. — Lukács Béla: Nem érti ezt az emelkedett beszédet!) És ennél a felelősségérzetnél fogva, t. uraim, közgazdasági igazságokat személyes inyektívákkal ne igyekezzünk elhomályosítani. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Olyan óriási közgazdasági erők harca eredményezte ezt a mai helyzetet, hogy aki azt meri állítani, hogy ennek ia mai gazdasági helyzetnek, amelynek súlya alatt Magyarország nyög, személyi okok voltak az előidézői, az nagy tévedésben van. (Rassay Károly: Itt van a szakértői jelentési) A szakértői jelentés, t. képviselőtársam, ugyanazt mondja, amit én mondok. (Ellentmondások a baloldalon.) T. uraim, aki az ellenkezőjét állítja, az vagy tájékozatlanságról, vagy rosszindulatról tesz tanúságot. (Rassay Károly: Megírom a szakértőknek, hogy vegyék ezt tudomásul! — Herczegh Béla: Minden objektív jelentés ezt mondja! — Jánossy Gábor: Amerikában sem Bethlen uralkodott!) Nem akarok 'belemenni annak részletes taglalásába, milyen végzetes útra tértek Európa és az egész világ államai akkor, amikor az egymást elválasztó válaszfalaknak minél magasabbra emelésével .azt hiszik, hogy saját nemzetük jólétét mozdítják elő, holott az emberiség egymásrautaltságánál fogva minden egyes elkülönítő ilyen válaszfal saját nemzetük sírját ássa meg. A gazdasági autarchiák kiépítésének szándéka Európa mai gazdasági helyzetében a természetes gazdasági egységet feldúlta és így gazdasági autarchiákat teremteni itt nem lehet. Ez olyan végzetes út, amely ma már iá lejtőn lefelé való gurulás jelenségeit mutatja. Lehetetlen, hogy Magyarország autarchikus gazdasági politikát^ kövessen, mert hiszen Magyarország elsőrendű nyersanyagokkal nem rendelkezik, amelyek a gazdasági élet folytatásához feltétlenül szükségesek, (ügy van! jobbfelöl.) Magyarországnak nincsen vasérce, nyersolaja, pamutja, sója, reze, hogy lehet tehát azt képzelni, hogy mi elzárhatjuk határainkat mások elől, hiszen azzal Önmagunk elől vesszük el az életet adó ipart. Azt hiszem, az egész világon azok, akik gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, már rájöttek ennek az autarchikus gondolatnak lehetetlenségére és minden javulásnak első jele a diagnózis helyes megállapítása, úgyhogy azokból az abszurdumokból, amelyek itt bekövetkeztek, örvendetes jelét látom egy jobb útra való áttérés gondolatának. Szeretnék néhány adatot a _ Ház elé tárni, amelyek Magyarország jövője tekintetében számunkra némi útmutatással szolgálnak. (Halljuk! Halljuk!) Állandóan halliuk, hogy a háIború óta eltelt évek gazdálkodása Magyarországra nézve passzív szaldóval zárult. Nem szeretem a kérdéseket frázisokkal elintézni, szeretek a dolgok mélyébe hatolni és méltóztassanak megengedni, hogy CPT pár olyan adatot tárjak ide a Ház elé, amelyek talán alkalmasak lesznek arra, hogy ebben a tekintetben a Ház meggyőződését helyesen befolyásolják. Tudjuk, milyen állapotban volt Magyaror-