Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1932 május U-én, szerdán. 451 Elnök: Propper képviselő úr tekintélyes számú előző figyelmeztetésem ellenére folytatta közbeszólásait. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok képes az elnöki jogokat vele szemben úgy gyakorolni, hogy hallgatásra bírjam, azért előterjesztést teszek a t. Háznak s megkérdezem: méltóztatnak-e elfogadni azt az indítványomat, hogy Propper Sándor képviselő úr a mentelmi bizottság elé utasíttassák, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak _ fflállani. ( Megtör iénik. — Állandó nagy zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Többség. A Ház tehát Propper Sándor képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasította. (Nagy zaj. — Farkas István: Kire szavaztak? Azt se tudják! — Hosszantartó nagy zaj. — Brogli József: Szégyene a magyar választóknak, hogy ilyeneket küldenek be a parlamentbe! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Kiről volt szó?) A képviselő urak. nagyon jól tudják! (Esztergályos János: Nem tudjuk!) Propper képviselő urat utasította a Ház ;a mentelmi bizottság elé. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Menjen ki ez a bukott ember! Ki vele! — Viharos lárma a Ház minden oldalán. — Farkas István (Hátsó zsebéhez nyúlva, Bessenyey Zénó felé): Gyere csak ide! — Bessenyey Zénó: Mivel fenyegetődzik? Revolverrel? Nincs kommunizmus! Nem lehet kihúzogatni a revolvert! — Farkas István: Hol a revolver? Nézze meg! — Gr. Ráday Gedeon: Ne szónokoljon, menjen ki! — Esztergályos János: Menjen a cirkuszba táncolni! Cirkuszi táncos!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Kérem a t. Házat, méltóztassék az elnököt támogatni abban a nehéz feladatában, hogy képes legyen a tárgyalás rendjét fenntartani. Ez csak úgy lehetséges, ha valamenynyien méltóztatnak csendben maradni. (Nagy zaj. — Farkas István: Nincs revolver! — Bessenyey Zénó: Mi tetszik? Tessék megmondani, ha nem tetszik valami! Nem engedem magam terrorizáltatni !) Elnök: Kérem Bessenyey képviselő úr, maradjon csendben! Szíveskedjék helyére menni! (Esztergályos János: Revolverhez nyúltak! Életveszélyes fenyegetés volt!) Elnök: Bessenyey képviselő urat rendreutasítom és ismételten felhívom, helyét foglalja el! (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Farkas István nyúlt a revolveréhez! — Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ott nyúltak revolverhez! — Fábián Béla: Mentelmihez! — Szűnni nem akaró

f hosszantartó folytonos nagy zaj

f a Ház minden oldalán.) Elnök: Az ülést pár percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból

4 megnyitom. (Felkiáltások jobbfelól: Halljuk az elnök urat!) Gróf Bethlen István képviselő úr folytatja beszédét. (Györki Imre: Már letelt az idő!) Gr. Bethlen István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Beszédemben, amennyiben módomban volt magamat megértetni ... (Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök a terembe lép. — Éljenzés a

t baloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Éljen Károlyi Gyula!) ... arra mutattam rá, hogy valutánk fenntartásának az idők folyamán két feltétele volt. Az egyik a tőkeimport lehetősége, a másik pedig az export fejlesztése. A tőkeimport lehetőségeiről már beszéltem és rámutattam, melyek voltak az okok, amelyek azt a későbbi idők folyamán lehetetlenné tették. Ami a kereskedelmi export fejlesztését illeti, ama konstrukció folytán, amelyet a békeszerződések Közép-Európának adtak v már mindjárt a békeszerződések létrejötte után azokon a piacokon, amelyek tulajdonképpen Magyarország feleslegeinek felvevői voltak, a tengerentúli államok és különösen Lengyelország versenyével is találkoztunik. De ez nem elég. Kezdetét vette egy agrárprotekcionista irány a szomszédainknál: Csehországnál, Ausztriánál, Németországnál, amelybe beleütközött minden exportfejlesztési tendencia. Es — ne legyünk igazságtalanok — ez az agrárprotekcionista irány is a békeszerződésekben bírja gyökerét, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mert természetes, hogy Ausztria és Csehország, amikor iparának azokon a területeken, amelyeknek ellátója volt addig, tehát a régi Nagy-Magyarország területén, a külföldi államok versenyével kellett megküzdenie és háttérbe szorult saját ipari exportja, ehhez a fegyverhez nyúlt, hogy saját valutájának, kereskedelmi és fizetési mérlegének egyensúlyát fenntartsa. Természetes velejárója volt ennek, hogy agrárbevitelét csökkentette, vagy igyekezet csökkenteni saját termelése javára. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalion: Tyúkkölcsön!) Ehhez ihozzáj árultak egyéb belpolitikai okok is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hamarosan nyilvánvalóvá vált ezekben az országokban, hogy egy kapitalista világnézeten alapuló gazdasági rendet a szocialista metódusokkal fenntartani nem lehet. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Weltner Jakab: De a Bethlen-féle metódusokkal sem.) Ennek az volt a következménye, hogy úgy Ausztriában, mint Csehországban iaz agrárpártok, az őstermelők vállain nyugvó pártok kerültek előtérbe, s ezek természetszerűen a maguk métierjét, a maguk foglalkozását és termelését igyekeztek megvédeni a külföldi konkurrenciával szemben. Jött azután az árkrizis, amely ezt az agrárprotekcionista irányt még mérhetetlenebbül fokozta, mert természetesen abban a percben, amikor az agrárállamok a maguk összeomlásában kevesebb iparcikket vásároltak és ennek folytán Ausztriának, Csehországnak és Németországnak az exportja ez országokban csökkent, ők viszont ezt ekviparálni akarták az agrárprotekcionista irány további fokozásával. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) így jött létre az a helyzet Európában, amelynek szenvedő alanyai vagyunk és amely helyzetből más, mint egy új alapokra fektetése a kereskedelempoli tikai viszonyoknak egyáltalában sohasem fog kivezetni. (Weltner Jakab: Uj politikai rendszer!)^ Legyünk tisztában ezzel és ne handabandázzunk a jelszavakkal. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalom. — Elnök csenget.)'. T. Képviselőház! A Népszövetség és azok az európai férfiak, akik kezükbevették ezt a kérdést, nagyon jól tudják, hogy mi ennek a jelentősége. Igenis, teljesen igaza van Schandl Károly t. barátomnak, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt elhisszük! — Felkiáltások jobbfelől: Mi van ezen csodálkozni való'? — Elnök csenget.) aki mai felszólalásában azt mondotta, hogy a Tardieu-terv nem egyéb, (Nagy zaj balf elől. — Elnök csenget.) mint a békeszerződések gazdasági rendjének, e gazdasági rend megbukásának a bevallása nem egyéb, mint a revízió ezen a téren (Hosszantartó taps a jobboldalon és a középen.), mert bizonyítottnak veszik ma már azt, hogy a békeszerződéseken felépült rendje Közép-Európának nem bír azzal az ellentálló képességgel a világgazdaság krízisével szemben, amellyel bírnia kellene, hogy normális életet élhessenek az itt 64*