Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 7 nak redukálták a fizetését, akik nem bírtak megélni még a rendes fizetésükből sem.) A kormány helytelen ténykedése következtében eljutott odáig, hogy végre megállapította azt, hogy az állami üzemek deficittel dolgoznak s a költségek előteremtésére nincs elegendő bevétel. Erre bölcsen elhatározza a kormány, hogy vagy megszünteti teljes egészében az állami üzemeket és odadobja a magánkapitalizmus martalékául, vagy ha ez nem sikerül, mert a magánkapitaliznius a megszabott feltételeket nem fogadja el, akkor olyan mér+ékben csökkenti a létszámot, amilyen mértékké! elérhetőnek véli a félrebillent üzemi költségvetési egyensúly helyreállítását. Éppen a napokban szereztem tudomást arról, hogy a diósgyőri állami vasgyár a munkáslétszámot 1500 fővel akarja csökkenteni. Hogyan állhat akkor a kormány a magánkapitalizmus elé követelésekkel, hogyan állhat oda a miniszterelnök úr ígéretének megvalósításával, amit januárban válaszul adott, hogy a magánkapitalizmust majd belátásra, méltányosabb álláspontra bírja, amikor a kormány rideg, könyörtelen és ezrével dobja ki a munkából akár a tíz, akár a húszesztendős alkalmazottat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) egyszerűen arra az álláspontra helyezkedve, hogy nincs elegendő pénz a költségek fedezésére. Az a létszámcsökkentés, amely az állami üzemekben történik, igenis biztatást ad a .magánkapitalizmus embereinek is. Ennek következtében Diósgyőr példáját Özd is követte (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hivatalos adatok alapján, az ottani közigazgatási hatóságok által kimutatott adatok alapján tudjuk, hogy annyi munkakönyvet jelentettek ki, amennyiből következik, hogy rövid néhány het alatt Ózdról is 1100 munkást bocsátottak el. Ezt súlyosbítja az a körülmény, hogy ez csak a munkanélküli segédmunkások száma, mert az iparilag képzett munkásokat nem a közigazgatási hatóságoknál tartják nyilván. Egészen határozottan állíthatom tehát, hogy az ózdi nehéz vasipari telepen is igen nagymértékű létszámcsökkentés történt, ami még borzalmasabbá teszi a helyzetet azért, mert ha az ilyen vidéki helyeken ilyen nagy tömegben egyszerre kerülnek bele a munkátlanságba az emberek, ez katasztrofális következményekkel jár arra az egész környékre. (Esztergályos János: A vezérigazgatói fizetéseket mennyivel csökkentették? — Malasits Géza: Bíró képviselő úr fizetését nem. csökkentették! Ö nem lett munkanélküli. Megkeres százezer pengőt egy évben.) Nincs irgalom, végig ezt tapasztaljuk elsősorban az állami üzemeknél s a nehéz vasipari telepen Özdon úgy, mint Salgótarjánban, Diósgyőrött éppúgy, mint egyéb helyeken, de ugyanígy van ez Budapesten is és mint mondottam három hónap alatt egyetlen munkáltató testület kötelékébe tartozó üzemek keretén belül ötezer főnyi létszámcsökkentés történt. Ebből mindenki képet alkothat magának arról, hogy hétről-hétre milyen nagy tömegek kerülnek a munkanélküliek csapatába, hétrőlhétre növekszik az elkeseredett, kétségbeesett emberek száma, akik ma már azon a ponton állanak;, hogy most már nekik minden imindegy, •akár éhen pusztulnak, akár pedig odakerülnek a rendőrlovak patái, vagy a rendőrkardok alá; azt mondják, mindez nem változtat a helyzeten. Éppen ezért állítjuk: egyre nagyobb mértékben tapasztalható, hogyaz elkeseredés újból kirobbanni készül és amidőn mi ezt igenis tudülése 1932 április 20-án, szerdán. 37 juk, ismételten kötelességünknek tartjuk, hogy figyelmeztessük a kormányt, ne mulasszák el kötelességüket, teremtsék elő azokat az összegeket, amely összegekkel a munkanélküliek nyomorán segíteni lehet. Nem hivatásom rámutatni arra, hogy honnan lehet ezt az összeget előteremteni, mégis bátor leszek erre egy-két példát feltárni. Itt van például a Képviselőház esete. Amiről már más alkalommal is szóltam és most újból szólnom kell: 'a köztisztviselő képviselők száma a százat meghaladja, dupla fizetésük az 1 millió pengőt meghaladja, s külön lakbérük körülbelül 200.000 pengőre rúg. Ez az egy tétel 1,200.000 pengő

% Tessék a dupla fizetéseket beszüntetni, tessék lemondani erről, tessék átengedni a nyomorgók részére! Még mindig marad a képviselő uraknak annyi, (Esztergályos János: Es tessék meghagyni a kistisztviselők fizetését! Tessék lemondani a dupla fizetésről!) amiből még meg tudnak élni. Es nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy ezt magam eszeltem ki, ez csak az én egyéni véleményem, és mindig csak én vagyok az, 'aki ezt a kérdést idetároim. Hogy ez nem így van, annak dokumentálására legyen iszabad egy «Magyar Szemle» című füzetecskéb'ől valamit idéznem. (Halljuk Halljuk! — Esztergályos János: Világítást kérünk, hogy ne maradjon ki semmi! — Zaj.) Ebből a füzetből, amely Hegedűs Kálmán képviselő úr szerkesztésében jelent meg, itt van egy citátum egy törvényjavaslatra vonatkozólag, amely az 1848. évi nemzetgyűlés 102. számú irománya. Érdekes meghallgatni, hogy ez mit foglal magában, s azt hiszem, ezzel tökéletesen bebizonyítom, hogy nem tőlem ered ez a gondolat, hanem már 1848-ban is gondoskodtak erről és törvényjavaslatot terjesztettek be, hogy a képviselőknek kettős jövedelmük ne lehessen. A következőképpen hangzik (olvassa): «Törvényjavaslat a népképviselőség és közhivatalnokoskodás egybe nem férhetéséről.» «1. §. Országos vagy más közhivatalnok, akár közigaizgatási, akár bírói téren legyen alkalmazva, egyszersmind képviselő is nem lehet, kivéve egyedül az országlárokat, kiknek, ha képviselővé nem választatnak is, a Házban nemcsak ülésük, de felvilágosító szavuk is van.» «2. §. A képviselőül választott országlár» — a minisztereket értették alatta — «csak hivatalbeli fizetését kapja, a képviselőt illető napidíjat és szállásbért pedig nem.» Ezt a törvényjavaslatot Ágoston József, borsoddénesi képviselő nyújtotta be még 1848ban. Ebből tehát kitűnik, hogy már akkor is foglalkoztak ezzel a problémával, már akkor is szükségesnek látták, hogy még a miniszterek se kaphassanak miniszteri fizetést és ' képviselői járandóságokat. Most azonban már ez a dolog annyira elburjánzott, hogy a képviselőháznak több, mint száz tagja van, aki köztisztviselő, aki képviselői fizetésén kívül vagy nyugdíjat, vagy pedig köztisztviselői járandóságot élvez. Tessék ezeket beszüntetni e akkor mindjárt találunk egy összeget, amely ha nem is elegendő a munkanélküliek megsegítésére, de minden körülmények között legalább átmenetileg egy olyan segítséget nyújtani, amelyből legalább arra következtethetnek a munkanélküliek, hogy a törvényhozás elsősorban hozza meg az áldozatot. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! Kabók Lajos: Tisztelettel kérek egy félórai