Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 35 sodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a tárgyalások további zavarása a mentelmi bizottság elé való utalás javaslatát fogja maga után vonni. (Farkas István: Akkor kint leszünk a vízből és nem lesznek gazságok! — Keisinger Ferenc: Ezzel nincs elintézve a dolog!) Ka bók Lajos: Visszaéltek evvel és végig az országban mindenütt azt lehet tapasztalni, konkrét adatokkal lehet bizonyítani, hogy az ínségakciót (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A legteljesebb elismerést érdemel!) csak ürügyül használták fel arra, hogy a munkanélküliséget egyéb módon ne rendezzék. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Teljes elismerést érdemel! — A jobboldalon egy csoportképviselő bejön a terembe. — Esztergályos János: Nem lesz szavazás, maradjanak csak künn! — Farkas István: Üljenek be a mentelmi bizottság elé! — Jánossy Gábor: Milyen kegyes! Micsoda jogokat gyakorol Esztergályos! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Méltóztassék folytatni beszédét. (Mihálffy Vilmos: Örüljön, hogy többen hallgatjuk! — Zaj.) Kabók Lajos: Megszervezték az ínségakciót Budapest környékén és a vidéken ahhoz hasonlóan, mint -ahogyan már megmondottam és midőn itt Budapesten elkészítették az úgynevezett szegénykatasztert, a budapesti elöljáróságokon már az első napon 30.000 ínséges jelentkezett a meghirdetett ebédjegyekért és mert elegendő ebédjegyet kiosztani nem tudtak, már a második napon igen zavaros jelenségek mutatkoztak a természetesen jogosultan elégedetlenkedő munkanélküliek részéről. Annak ellenére, hogy az ínségakció ki nem elégítő, ilyen volt tovább is a kormány magatartása, abban a reményben, hogy majd eljön a tavasz és a tavasz elkövetkeztével minden jóra fordul, (Zaj. — Halljuk! bal felöl.) a munkanélküliség meg fog szűnni és majd megint felváltja a munkanélküliséget a munkábaállás lehetősége. A tavasz itt van, azonban megállapíthatjuk mindannyian, hogy ismét óriási csalódás ért bennünket. Hal vannak a'munkaalkalmak? (Zaj. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos: Munkaalkalmak csak nagyon gyéren mutatkoznak és annak ellenére, hogy itt van a tavasz, a munkanélküliek száma még ijesztőbb módon növekszik, mint amilyen módon ezideig növekedett. Még a tél folyamán, annak ellenére, hogy a kormány elzárkózó álláspontját tapasztaltuk és annak ellenére, hogy a törvényhozás sem tanúsított megfelelő megértést, tovább szorgalmaztuk a munkanélküliség kérdésének megoldását. Január havában a miniszterelnök urat pártunk három képviselőtagja kereste fel — magam is köztük voltam — és megpróbáltuk újból kapacitálni, azzal, hogy ezt a nagy szociális problémát nem lehet az ínségakcióval megoldottnak tekinteni, továbbra is kell valami más megoldást keresni, mert így félő, hogy felborul a helyzet és a felborult helyzet következményei kiszámíthatatlanok. Akkor a miniszterelnök urat ismét meg lehetett győzni és január hó 16-án fogadta a szakszervezetek 17 tagú küldöttségét a parlamentben. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérek egy kis figyelmet a szónok számára. (Berki Gyula: Teljes figyelem! — Farkas István: Nem érdekli az urakat, privát ügyeket intéznek!) Kabók Lajos: A miniszterelnök úr közvetlenül a munkanélküliek szájából hallotta a megmérhetetlen nyomort, közvetlenül győződött meg arról a kétségbeesésről, amely a munkanélkülieket .megüli és a miniszterelnök urat látszólag r meggyőzte a munkanélküliek közvetlen felvilágosítása, mert mélyen gondolkodóba esett és azt mondotta válaszul:^ Anynyira fontosnak látom a feltártak alapján ezt a kérdést, hogy rögtön, kellőleg meg nem gondolt választ nem adhatok, alaposan meg akarom gondolni adandó válaszomat. Éppen ezért arra kért bennünket^ adjunk neki egy kis időt. Kétnapi haladékot kért és január 17-ére, vasárnapra ígérte a választ. Hogy vasárnapra ígérte, ezzel is tanúsítani akarta, hogy menynyire fontosnak tartja. Elmentünk mi képviselők a válaszért és rendkívüli meglepetés ért bennünket, mert a miniszter úr, válaszából ítélve, hallgatott azokra, akik a munkanélküliség kérdését nem tekintik szociális, közgazdasági problémának, (Jánossy Gábor: Ilyenek nincsenek!) hallgatott azokra, akik azt magyarázták, azt adták tanácsul, hogy ínségakeióval, rendőri, csendőri karhatalommal majd csak meg fogják oldani továbbra is az egész kérdést. (Jánossy Gábor: Ilyen tanácsot nem adott neki senki!) A miniszterelnök úr olyan választ adott, amely egyáltalában semmit sem helyezett kilátásba, avagy esetleg olyan lényegbe nem vágó kérdésekről nyilatkozott, mint például az, hogy majd korlátozza a fegyencmunkát, hogy majd beterjeszti a nyolcórai munkaidőről szóló törvényjavaslatot, — sürgősen, mondotta akkor — de ú^ylátszik, ez a kérdés azóta már sürgősségét elvesztette. (Esztergályos János: Es ehhez két nap kellett, amíg elgondolta!) Két napig gondolkozott rajta. Azonkívül azt ígérte a miniszterelnök úr, hogy majd a magáncégeket is .szociális belátásra bírja es ilyen formában úgy véli, hogy a munkanélküliség nem fog növekedni és a megtett intézkedések folytatásával a munkanélküliséget imégis csak sikerül valahogyan csökkenteni. Természetes, hogy ezt a választ az érdekeltek nagy elkeseredéssel fogadták. Közvetlenül a választ követő napon elkeseredésüknek jele is mutatkozott. Ismét kikényszerültek a főváros utcáira. A miniszterelnök úr válasza kényszerítette a munkanélkülieket az utcára. Es mi történt? A régi szokásos' metódus következett: a munkanélküliség rendőri ügy, jött a rendőrattak, a rendőrkard, az előállítás, a büntetés. Ezen a napon nem kevesebb, mint 111 ember előállításával megint jó időre elintézettnek látták a munkanélküliség kérdését. A kérdés azonban megoldáshoz nem jutott, amit igazolni akarok néhány számadattal. Nem akarom itt a számadatok rengetegét feltárni, csak a szakszervezetek által kimutatott adatokat hozom, amelyekből azt idézem, hogy 1931. november 30-án, tehát amikor a miniszterelnök úr jobb belátása alapján egy kis segítségben részesültek a munkanélküliek, a szakszervezetekben nyilvántartott munkanélküliek száma 29.907 fő volt és ez év február hó végén a munkanélküliek száma már 32.645-re emelkedett. Hangsúlyozom, hogy ez csak a szakszervezetekben nyilvántartott munkanélküliek számát jelenti és ezenkívül ennek sokszorosa a munkanélküliek igazi létszáma. Hogy még jobban meggyőzzem az igen t. Képviselőházat arról, hogy a munkanélküliség igenis továbbra is fokozódik a folyó esztendőben is, újabb döbbenetes adatokat volt alkalmunk megszerezni. Bemutatom például a legnagyobb szakszervezet, a Magyarországi Vases Fémmunkások Szövetségének a multévi munkanélküliségre vonatkozó adatait. Csak