Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

396 Az országgyűlés képviselőházának nak nem nézünk a szemébe, akkor ezek az igazságok nem fognak érvényesülni. Nem abban rejlik az ország egyetemes érdekeinek szolgálata, hogy bizonyos igazságokat véka alá rejtek és nem merek azok érdekében vitát provokálni. Igenis állítom ezt a tételt. És honnan van ez a befolyás? Onnan van, hogy a nemzetközi tőke minden országba bevonulván, az ő jól organizált befolyásával minden vállalatnak részvénytőketömegével ott áll, mint egy ismeretlen tényező, s ha megjelenik ez a tényező a mindenkori pénzügyminiszter és a mindenkori kormányelnök előtt, azon a címen, hogy mit fog szólni hozzá a külföld, hogy kivonul az idegen tőke, hogy a külföldi tőke megharagszik, olyan intézkedésekre bírja a mindenkori pénzügyminisztereket és kormányokat, amelyek a nemzet egyetemes érdekeinek nem felelnek meg. (Elénk helyeslés a bálközépen és a baloldalon.) Itt van az az egyenlőtlen kialakulás. És kijelentem, hogy ez a megállapításom nem akar tőkeellenes lenni. Hiszen kijelentettem, hogy a tőke nem lehet öncélú, hanem a tőkének nemzetcélúnak kell lenni. Tiltakozom az ellen, hogy nekem tőkeellenes tendenciákat imputaijanak, de a tőkét csak a munkával való viszonylatban tudom elképzelni és nem fogadóm el azt az öncélú tőkét, amely nem nézi a gazdasági élet termelésének folyamatosságát, amely ezen túlteszi magát és azt kívánja, hogy a Nemzeti Bank ne egy, al nemzet gazdasági életében fontos tényező, az ő értéke, pénzeszköze állandóságának őre legyen, hanem csődtömeggondnoka legyen egy nemzetnek. Ezt én képtelenségnek tartom. Mert igenis, elsősorban áll a nemzet öncélúsága s csak azután jöhet a tőke érdeke. S hiába, az ortodox elméletet védelmezők és követők, én nem a kollektivizmus útját választom, amellyel szemben talán a nagytőke bizonyos reaarddal, sőt bizonyos elnézéssel viseltetik, sőt Oroszországban a támogatására siet és olyan dolgok támogatására siet, hogy lélektanilag szinte nem tudom felfogni, hogy a nagytőke hogy párosulihat a bolsevizmus nihilizmusával, (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Én az igazi tőke híve vagyok, annak a termelő tőkének a híjve, amely a munkával párosulva, nem öncélú, hanem a nemzet termelését kívánja szolgálni. Azt hiszem, etekintetben nemi lehet kifogás. A második dolog az, hogy én a tőke működésével szemben is meg akarom állapítani, sőt érvényesíteni akarom az etikai szabályokat. Nem fogadom el, hogy a nagytőke túlteheti magát az etikai parancsokon. Nem fogadom el, hogy a nagytőke az etikát sárba tiporhassa. Igenis ez a jövő haladása. Tőkeképződés, a kapitalizmus kérdése megoldásának alapja nem a kollektivizmus, amely természetellenes, mert az emberi őstermészet alaptételeit negligálja, hiszen a magántulajdon érzése benne van az emberben. Ha egy csecsemőt a karomra veszek és egy kis csörgőt adok neki, utána kap és ha el akarom venni tőle, tiltakozik, kiabál és sír. mert beleoltott ösztöne a magántulajdon iránt egy természetes erőtényező. Én tehát a kollektivizmust nem fogadom el, amely természetellenes alapon akar emberi reformokat készíteni. A kommunizmus csak akkor lenne lehetséges, mint végkifejlődés, ha csupa angyal lenne a földön, telítve a szeretet érzésével, de emberek között lehetetlen. En igenis a magántulajdon és a tőke elve^ alapján állok, de ezen az alapon kívánom a tőke öncélúságának meg77. ülése 1932 május 3-án, kedden. rendszabályozását, kívánom azt, hogy az etikai parancsoknak vesse magát alá ugyanaz a tőke. Az, amit mondtam, lehet, hogy gúnyt fakaszt az orthodoxoknál, lehet, hogy fejbólintásokat idéz elő a hitetleneknél, de szentül meg vagyok győződve arról, hogy csak olyan kapitalizmus fogja az emberi kultúrát szolgálni a jövőben, amely a nemzetcélúságot és etikát egyaránt szem előtt tartja. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) — Sándor Pál: Mi fogunk feltételeket szabni a tőkének! — Kállay Miklós: Csak internacionális tőke van, magyar tőke nincs! — Zaj.) Majd erre rátérek. Én az internacionális tőkéről beszéltem, az internacionális tőkéről mondom ezt. Magától értetődik, hogy a nacionális tőkére is ugyanazokat a szabályokat értem. A nemzetközi tőkéről beszélek most, mint egy harmadik ismeretlenről, amely eltolja a mindenkori kormányok programmját és befolyásolja a kormányokat. (Sándor Pál: Az alapot elengedjük, csak pénzt kapjunk.) Én a pénzt sem akarom ugy megkapni, ha nem tudom biztosítani fizetőképességem emelkedését és nem tudom visszafizetni a pénzt. Ezért méltóztassék csak nézni a fejlődés menetét, hogy minden nemzet törvényhozásában, a nemzet öncélúsága jegyében bizonyos védelmi rendelkezések kezdenek érvényesülni a magánjog terén és egyéb jogi téren is ez kezd érvényesülni. Meg vagyok róla győződve, hogy e fejlődés fokán el fog jönni az az idő, amikor az egyes nemzetek nem fognak engedni működni olyan pénzintézeteket, amelyeknek részvénytöbbsége nincs az illető' nemzet állampolgárainak birtokában. Ez is be fog következni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csak az egyes törvényhozásokat nézni, micsoda rendszabályokat ^kezdenek magánjogilag kodifikálni, szinte elképzelhetetlen szigorúságú rendszabályokat az önvédelem jegyében, mert a nemzet önvédelme jogos és ezen önvédelem jegyében aggodalmaskodom, amikor már ismételten mondottan a 33-as bizottságban és ismételten mondottam máshol is, hogy az egész pénzügyi kibontakozásnál elsősorban a rideg hitelezői érdeket látom érvényesülni és nem látom regardírozni a nemzeti termelés folyamatosságát, pedig én a nemzeti termelés folyamatosságának biztosítását a hitelező érdekében is szükségesnek tartomt Ha a hitelezők kérdését nézem, koncedálom, hogy könnyelmű adósságcsinálás volt a múltban olyan értlemben, (Ügy van! balfelől.) hogy ez a hozzáfűzött reményeket a teljesítőképesség' emelése szempontjából nem váltotta be. (Sándor Pál: A városnál nem járult hozzá, itt hozzájárult!) Nem jámítana hozzá, a városnál meg* is akadályoztam. (Gál Jenő: De itt megszavazta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Wolff Károly: Ott módom és lehetőségem volt megakadályozni, itt nem. De tessék megnézni a képviselőházi naplókat, valahányszor költségvetési beszédet tartottam ebben a Házban, (Sándor Pál: Az igaz, de megszavazta!) mindig tiltakoztam az adósságcsinálás ellen, azt mondottam, hogy a külföldi kölcsön kétélű fegyver, (Sándor Pál: Ez igaz!) mert én a külföldi kölcsönért nemi rajongok, ha a teljesítőképességet nem emeli. (Sándor Pál: De megszavazta!) Én egészségesebbnek tartottam és tartom a belföldi tőkeképzést. (Gr. Sigray Antal: Ha van!) Lehet. Kétségtelenül arra fektetem a súlyt, hogy a gazdasági termelés folyamatosságát biztosítsuk idebent és akkor lehetségesnek tartom a tőkeképződést. Végered-