Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

394 Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1932 május 3-án, kedden. zőtlen gazdasági helyzetét megjavítani. De amikor azt látom, 'hogy a politikai nyomás és a pillanatnyi védelem szükségességében olyan önvédelminek vélt intézkedésekre kerül a sor, mint az adott helyzetben Ausztria részéről a mi (mezőgazdasági termelésünkkel szemben, s amikor azt látom, hogy a messzemenő, nagyjelentőségű, átalakító erejű kezdeményezéssel szemben egy olyan kézenfekvő problémát, mint a inagyar és csehszlovák kereskedelmi szerződés, nem tudunk tető alá 'hozni, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) akkor én nem bíznátm ennek az országnak gazdasági jövőjét egy legjobb esetben is távolfekvő gazdasági koncepcióra), hanem az ország meglevő erejének helyes felhasználásával, (Helyeslés balfelől.) aa ország termelőforrásainak feltárásával, az ország lekötött teljesítőképességének felszabadításával igyekszem megtalálni, elősegíteni, siettetni azokat az utakat, amelyek nekünk a mostani állapottal szemben megnyugvást, lelki és tárgyi eredményeikkel a jövőben való bizakodást nyújthatnak. {Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy ha a kormány nem nyolc órán át foglalkoztatná a Házat, és ha a kormány munkájának meggyorsítását, a kivételes törvények alapján életrehívott 33-as bizottságot folytatólagosan foglalkoztatná, akkor is Olyan sok teendő akadna itt hensőleg, hogy igen sok munkát elvégezhetünk, igen sok lehetőségre felkészülhetünk, míg akár a világgazdasági konjunktúrának nehezen várt javulásával, akár pedig a nagyszabású gazdasági közeledési politika érvényesülésével az évek óta tartó gazdasági depresszióban végre a változás bekövetkezik. T. Ház-! En csak valójában távirati stílusban érinthetem azokat a teendőket, amelyeket ebből a szempontból a legsürgősebbeknek tartok. (Hulljuk! Halljuk! balfelől.) Mindenekelőtt — amint ezt beszédem folyamán, azt hiszem, eléggé megindokoltam — az állami és önkormányzati szerveknek minden téren olyan fokozatos leépítését tartom szükségesnek, amely a való élettel kapcsolatban az ország termelő erőinek feleslegeihez alkalmazkodik. Ez a szervezési' átalakulás az én elképzelésem szerint egyáltalán nem kell, sőt nem szabad, hogy kapcsolatban legyen kisexisztenciák megszüntetésével, hanem igenis, vannak esészen számottevő területek, ahol exisztencia megszüntetésének veszélye nélkül igen messzemenő meg-takarításokat érhetünk el. Azt hiszem, hogy még csak szervezeti átalakítást sem jelentene. — hogy csak egy példát említsek — ha a főispáni intézményt megszüntetnék. (Helyeslés a baloldalon. — Kun Béla: Legalább megszűnnének a választási visszaélések! — Éber Antal: Még a főpolgármestert is odaajándékozzuk! — AndaháziKasnya Béla: A Közmunkatanácsot is! — Rassay Károly: Csupa ajándék a pénzügyminiszter úrnak! — Derültség és zaj.) Ennél sokkal lényegesebb feladat, hogy a monopolisztikus üzemeken túl a magángazdasági élet területét érintő és a magántermeléshez tartozó minden néven nevezendő nyilt vagy burkolt közüzemet sokkal gyorsabb tempóban kell megszüntetni, mint ahogy eddig történt. (Helyeslés balfelől.) A harmadik az, hogy a banktörvénnyel kapcsolatban, amelyet már oly gyakran méltóztattak beígérni* a hitelszervezet az ország helyzetének megfelelően átalakíttassék, hogy ezzel a hiteléletnek meglévő hitelforrásaihoz mérten egy lüktető, a gyakorlati élet követelményeinek jobban megfelelő alakulatot kapjunk. A negyedik: a mezőgazdaság akut bajainak minden eszközzel való enyhítése és ennek érdekében a sokat követelt egészséges telepítési akciónak s a termény értékesítés körül mindenfelé nyugaton, a fejlett mezőgazdasági országokban alkalmazott modern értékesítési lehetőségeknek alkalmazása; továbbá az ország gazdasági struktúrájának megfelelő, a nép sűrűségünk szempontjából elengedhetetlenül szükséges iparosításnak olyaténvaló alkalmazása.. . Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék befejezni! Magyar Pál: Befejezem. Mondom, ennek az iparosításnak olyan alkalmazására van szükség, hogy amennyiben a Tardieu-féle elképzelés szerint belátható időn belül a gazdasági közeledés elve mégis érvényesülne, ne^ melegágy i iparoknak nevezett, a fokozott vámvédelemben életképességet nyerő iparok részesüljenek ennek előnyeiben, hanem a magyar termelési viszonyokban gyökerező, a magyar munkás teljesítőképességén nyugvó iparosítási folyamat induljon meg ismét. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Befejezem. Azt hiszem, minden romboló tendencia nélkül, ellenkezőleg, az alkotás szükségességének érzésétől áthatva mondottam kritikát a pénzügyminiszter úr budgetbeszéde és a költségvetés felett. Meg vagyok róla győződve, hogy ha mi abból a zsákutcából, amelybe belejutottunk, ki akarunk kerülni, nem elegendő a mostani kormánynak takarékossági készsége, nem elegendő a korábban gyakorolt költekezésektől való tartózkodása. Ez jelentheti azt a magasabb etikai alapot, amely módot nyújtana egy megfelelő programm támogatására, de hogy ez megtörténhessék, egy sokkal tetterősebb, sokkal invenciózusabb, a való élet követelményeit sokkal jobban figyelembevevő gazdaságpolitikát kell a kormánytól igényelni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Hulljuk! HalUuk!) Elénk érdeklődéssel hallgattam az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseit és egy sajátos megállapítást kell tennem az ő beszédével kapcsolatban. A legutóbbi időiben úgyszólván kizárólag gazdaságpolitikai kérdések kerülnek felszínre. Módom van foglalkozni ezekkel a parlament illetékes bizottságaiban, módom van foglalkozni odakünn különböző fórumok előtt, mert hiszen — amint mondottam — közéletünket a jelen súlyos helyzetben a gazdaságpolitika determinálja. A gazdaságpolitikai kérdések rendkívüli fontossága mindenkinek lelkében visszatükrözi atzokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket táplálunk az eseményekkel szemben a belpolitikában és a külpolitikában egyaránt. Aki lelkiismeretesen akarja ma kezelni a közéleti kérdéseket, annak kétszeresen meg kell fontolnia azt, hogy a puszta kritika mellett micsoda konkrétumok lennének azok, amelyek ebből az útvesztőből a nemzet gazdasági életét ki tudnák vezetni. Megfigyeltem a pénzügyi téren, gazdasági téren eddig működőknek argumentációját, és hozzátehetem, a különböző világnézeti alapon állók r érvelését is figyelembe vettem, s ennek alapján megállapíthatom, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekben általánosságban a szakemberek felfogásában ugyanazok az aggodalmak észlelhetők.