Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

30 At országgyűlés képviselőházának sincs pénze kamatfizetésre, (Dinnyés Lajos: De ibitele sincsen! i— Kun JBéla: 'Fizessék viszsza iminden megnyomorított kis magyarnak a túlfizetett kamatokat! — Zaj.) Ezáltal a mezőgazdasági termelésben a toldek megművelésében fennakadás állott be. Az iparosok nem jutottak munkához, még kevésbbé a mezőgazdasági -napszámosok, aminek igen szomorú következményei lesznek, amit mi a falvakban most már tisztán látunk, de sajnos, a hivatalos körök majd csak a statisztikából fogják olvasni, amikor már késő lesz. {Úgy van! Ügy van! a 'haloldalon. — Kun Béla: Ez ta iszent bürokrácia!) Ezt a lehetetlen ihelyzetet részben belátták az egységespárti agráriusok is és értekezletükön erélyesen követelték (Dinnyés Lajos: Mindig szokták!) a zöldhitelek folyósítását, a kamatmaximálást és az iparcikkek árának leszállítását. (Jánossy Gábor: Mi is követeljük már -régen!) Ezekben a követeléseikben nagyon szívesen támogattuk volna őket. (Dinien Ödön: A buffet-pártban követelik!) Ügy látszott,hogy tényleg komoly intézkedések történnek, de rövid idiőn ibelül azt láttuk, 'hogy az egészből inagyon kevés valósult meg (Dinnyés Lajos: Bevonták a zászlót, csak a zászlórúd maradt meg!) Vagy talán már az is valami, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr bejelenti, sajnos, csak pártértekezleten, (Jánossy Gábor: De itt is mondotta!) hogy sikerült az iparcikkeknél, némelyik cikknél 10—15%-os árlejtést kieszközölni. {Egy hang balfelól: De a cementnél nem! — Sauerborn Károly: A szénnél nyáron!) Kérdem a t. Házat, milyen arány van ebben. Hiszen figyelembe kell venni, hogy azelőtt az iparcikkek árai 30—40%-kai emelkedtek, amikor a mezőgazdasági cikkek árai már 50%-kai estek. Micsoda eredmény akkor az, ha a 30%-os emelés után 10%-os csökkenés állott be? (Kun Béla: Ez szemfényvesztés! — Dinnyés Lajos: Misztifikáció!) De az is csak némely cikknél történt. A tavaszi vetőmagakció, sajnos, teljesen megbukott. (Sándor István: A krumplit nem tudták elvetni! — Egy hang balfelól: Januárban sürgettük már!) Későn jött és akkor is olyan magas áraikkal, hogy nem lehetett sikere. Nagyon szomorú látvány, ami például nálunk volt, hogy a vetőmagárpát Csehszlovákiából kellett importálni az országnak, de természetesen olyan áron, hogy a gazdák nem vették igénybe és így az egésizből nem lett semmi. (Farkas István: Agrárállam! — Zaj balfelól.) Nagyon félek, hogy ugyanígy fogunk járni a termelési (hitellel is, (Farkas István: A zöldhitel is befagyott már!) amelyet olyan feltételhez szabtak, hogy tényleg a gazdák nem bírják igénybe venni. {Ügy van! balfelól. — Dinnyés Lajos: Mi lesz itt a télig, kérem! — Farkas István: Nem jó a végére gondolni!) A t. pénzügyminiszter úr expozéjában ihangoztatta, ihogy a mezőgazdaság még nincs túlságosan eladósodva, (Dinich Ödön: Még nincs!) még mindig ivan a nemzetnek ereje. Pedig, azt hiszem, ő is átolvasta a statisztikai kimutatást, amely szerint a kisbirtok átlag holdanként 178 pengővel van megterhelve, de ha csak megfigyeljük azokat a birtokokat, amelyeken jelzálogos teher van, akkor már azt látjuk, hogy ezeken a birtokokon már egy holdra átlag 278 pengő teher jut. Pedig az még nem az egész teher, mert nagyon jól tudjuk, hogy ha van ma ennek a birtoknak bekebelezett terhe, azonkívül is tartozik a gazda, azt lehet mondani még mindenütt, adóval, az iparosoknak, a boltokban, sízóval mindenütt. Ha ezt a terhet hozzászámítjuk az előzőhöz, nagyon könnyen 70. illése 1932 április ÉO-án, szerdán. megállapíthatjuk, hogy az eladósodás százalékban 60—70%-ot, de még többet is kitesz. De ha tényleg úgy volna, ahogy a pénzügyminiszter úr állította, hogy csak 40%-ban volna eladósodva a mezőgazdaság, még akkor sem volna életképes ma, minthogy köztudomású, hogy a mezőgazdaság ma semmit sem jövedelmez. {Ügy van! jobbfelöl. — Sauerborn Károly: A jövedelmiadót felemelték 30%-kal! — Jánossy Gábor: Azt a 40%-ot is meg kell menteni!) A legutóbbi esztendőkben már csak saját vagyonúnkból, saját földünk árából éltünk, (Dinich Ödön: Sajnos!) és ha ez így megy tovább még csak^ egy évig, mindnyájan koldusok leszünk, (Ulain Ferenc: Ezerholdas proletárok lesznek! — Zaj.) annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy proletárokat nem akar látni. Az ő pénzügyi politikájának azonban egésízen biztosan az lesz a következménye, (Sauerborn Károly: Proletárok egyesülj etek!) hogy az eladósodott gazdák mind proletárok lesznek. (Ügy van! a baloldalon.) Tagadhatatlan tény és állítja is mindenki, hogy a mezőgazdaság az ország alapja. Ennek ellenére tovább folyik itt az a politika, amely már tíz évig folyt. A pénzügyminiszter úr expozéjából is láttuk, hogy az egész kormányrendszer arra van berendezkedve, •hogy a tőkét, annak értékét megmentse és növeije. Pedig figyelembe kellene venni azt, hogy a mezőgazdasági birtok 1926 óta mennyit veszített értékéből. Azt hiszem, ezt nem tagadja le senki, aki reális számításokat végez. Akkor egy hold föld ára 1500—1800 pengő volt, (Jánossy Gábor: Mosón megyében! — tigy hang balfelöl: Az arány máshol is megvan!) ma pedig a legprímább föld értéke leszállott 400—500 pengőre, ennélfogva a föld értékének háromnegyed részét elveszítette. Ha viszont a tökét nézzük, azt látjuk, hogy 1925 óta — különösen azokban az időkben — 18—20%-os kamatokkal olyan nyereségekre tett szert, hogy nemcsak megduplázódott, hanem négyszeresére is nőtt. (Ügy van! balfelöl.) Ennélfogva nem lehet tűrni azt a pénzügyi politikát, amely tovább is ezt akarja folytatni. (Ügy van! Ügy van! balfelól.) Nagyon csodálkozom azon, hogy az egységespárt agrárblokkja, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) amelynek ugyanolyan agrárválasztói vannak, mint az itteni kisgazdaképviselőknek s amelynek ugyanolyan érdekei is vannak, még mindig támogatja ezt a pénzügyi kormányzatot. (Ügy van! Úgy van! balfelól.) Ök támogatják, de az ország agrár lakossága már nem' támogatja, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amelynek ma még mindig nem adják meg azokat a szabadságjogokat, (Ügy van! Ügy van! balfelól,) — Ulaín Ferenc: Csendőr jogokat adnak nekik! A belügyminiszter úr gondoskodik róla! — Zaj) amelyeket más országokban megadnak. Ősszel mindig azt hirdették, hogy komoly tél következik és esetleges veszélyek elhárítása végett szükséges a gyűléstilalom fenntartása. Elmúlt a tél s a mezőgazdasági lakosság elég nyugodtan viselkedett, ennélfogva azt hiszem, megérdemelte volna már azt, hogy azokat a jogokat, amelyeket minden szabad országban minden társadalmi rétegnek megadnak, a mi országunk társadalmának is megadják. (Ügy van! balfelöl.) Elsősorban értem a gyűléstilalom megszüntetését, továbbá az általános, titkos választójog törvénybeiktatását. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Kun Béla: Benne van az egységespárt Programmjában is! — Jánossy Gábor: Úton van az is! — Kun Béla: Mikor érünk célhoz?) Elképzelhetetlen helyzet az, hogy a fővárosban egy háromgyermekes mosónőnek