Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

298 Az országgyűlés képviselőházának tai nem szólalhatnak fel egy kimondottan kis­gazdapárti agrárkerületben. Erre én tartoztam magamnak, politikai multamnak és, barátaim presztízsének azzal, hogy a beszámolót lemondtam. Lemondtam pe­dig azért, mert nem akartam magamat ezeknek a korlátozásoknak kitenni és lemondtam azért, mert ha törvény van, ha rendelet van az or­szágban, akkor tessék minden törvényt, minden rendeletet egyforma mértékkel igazságosan végrehajtani. (Helyeslés bal felől.) A múltkor, amikor felszólaltam, ott ültem szemben s azt mondtam: örülök, hogy a 'kis­kőrösi főszolgabíró megtörte ezt az újabban bevezetett szokást, hogy gyűléseket nem enge­délyeznek, mert tiszteletreméltó buzgósággal, saját autójával vitte be a demokratapárti Fá­bián Bélát a gyűlés színhelyére, azt a, Fábián Bélát, aki nyilt ülésen beszélhetett és beszél­hettek nem is országos nevű és ismert kísérői, akik lementek vele. (Eckhardt Tibor: A nyu­gati demokrácia! — Derültség és zaj.) Ezek felszólalhattak és elmondhatták véleményüket. En ezt nem kifogásoltam, ezt helyeseltem, azt mondtam, örömmel látom, ha ennek az ország­nak minden tisztességes polgárát és munkását oda engedik, hogy elmondhassa a maga véle­ményét s a népet felvilágosíthassa az ő saját elgondolásairól, az ő Urogrammjárói. De akkor, amikor a kiskőrösi főszolgabíró — úgy látszik — az időt megint elérkezettnek látja arra, hogy egy kicsit megint jobban balfelé menjen — közben a Tesz. kitüntette ugyan egy nagy ki­tüntetéssel jobbfelől (Derültség.) — igenis kifo­gásolom azt, hogy nem egyforma mértékkel mérnek.^ Hangsúlyozom, nem azt kifogásolom, hogy Fábián Béla kimehetett, hogy budapesti demokrata barátai beszélhettek. Csak beszéljenek, hadd lássák őket és ismerjék meg őket, én csak örülök annak, ha megismerik az ő elgon­dolásaikat. (Elénk derültség.) Utána majd el­mondom án a magamét és barátaim szintén a magukét. Csak azt kifogásolom, hogy nem egy­forma mértékkel mérnek. (Mozgás és zaj a bal­középen.) Nincs szükségem támogatásra. Van egy régi mondásom: okosabb embert nem vi­szek, butát meg minek vigyek? (Elénk derült­ség.) En csak azt kifogásolom és tartom érthetet­lennek a közigazgatás részéről, hogy ha már egyszer rendszer ^van, egy irányzat, egy elha­tározás van, tessék azt az egész vonalon egy­formán betartani, mert kérdem, miért kevésbbé veszélyes Fábián demokrata vezér úr az ő pesti barátaival a földmívelőnéppeíl szemben, mint az agráriusok exponált emberei, akik elsősor­ban hivatottak az ő népüket felvilágosítani és hivatottak az ő programmjukat kifejteni? (Ügy van! half elöl.) T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy az igen t. belügyminiszter úr nincs jelen. En azonban vol­tam annyira óvatos és megkérdeztem a bel­ügyminiszter urat, mielőtt eltávozott, hogy ez hogyan volt lehetséges. Most megadom a bel­ügyminiszter úr helyett a választ, egyelőre csak ezekből a padokból. (Elénk derültség. — Hall­juk! Halljuk!) Utólag tudtam meg, — és ezt a t. ellenzéknek tanácsként adhatom — hogy ha gyűlések engedélyezését akarják megkapni, akkor nem kell azt mondaniok, hogy politikai gyűlést vagy beszámolót akarnak tartani, ha­nemesak egy kérvényt kell írni, hogy: mi, a demokratapárt tagjai, egy gazdasági előadást akarunk tartani itt és itt. Ezzel rendben van a dolog. (Eckhardt Tibor: Ne hidd! En meg­próbáltam Sátoraljaújhelyen, és nem sikerült! 74- ülése 1932 április 27-én, szerdán. — Elénk derültség.) TTgy látszik, Eckhardt Ti­bor t. barátom ezt már megpróbálta, de nem sikerült. Akkor mégis csak azon a főszolgabírón múlott — Melczer Gyulának hívják — és nem rajtam, hogy nem lehetett ott azt a gyűlést megtartani Kiskőrösön, a Petőfi-szobornál. (Zaj.) Mondom, úgy látszik, mégis csak ezen a főszolgabírón múlott a dolog, akit, tudomásom szerint, minden évben nyugdíjaznak, mert az igazolásánál azt mondották, hogy rövidesen nyugdíjba megy. T. képviselőtársaim tudhatják ezt, többen: vannak, akik ismerik őt. Ezzel be is fejezem beszédemet. (Felkiáltások balfelöl; Mit mondott a belügyminiszter úr?) A belügymi­niszter űr azt mondotta, hogy ezek gazdasági előadásra kértek engedélyt, terembe kérték, ezt meg kellett engedni. Ezentúl tehát, amikor én majd ki fogok menni a vidékre, — mert rövi­desen itt lesz annak az ideje, hogy kimenjek az országba — szintén gazdasági alapon fogom az országot szervezni és előre bejelenteni, hogy gazdasági programmomat fogom az országban ismertetni. (Felkiáltások: Előbb itt!) Azt hi­szem, hogy akkor a kormányzat es a. vidék fő­szolgabírói szintén követni fogják a kiskőrösi főszolgabírónak, Melczer Gyulának, kedves, vendégszerető példaadását. (Zaj.) Ezt óhajtottam csak megjegyezni. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Senki sincs felirat­kozva! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Következik a határozathozatal. Miután az elnöki napirendi indítvánnyal szemben indítvány nem adatott be, ennélfogva az elnöki napirendi indítványt elfogadottnak jelentem ki. Mielőtt a szóbeli interpellációkra áttérnénk, az írásban adott miniszteri válaszokat fogom felolvastatni Ezek közül első a földmívelésügyi minisz­ter úr írásbeli válasza Petro Kálmán képviselő úrnak 1931. december 9-én előterjesztett inter­pellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a föld­mívelésügyi miniszter úr írásbeli válaszát fel­olvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «T. Kép­viselőház! Petro Kálmán országgyűlési kép­viselő úr 1931. évi december hó 9-én interpel­lációt intézett hozzám és ! a m. kir. pénzügy­miniszter úrhoz, a bornak szesszé való kifőzése és a szőlőmunkások ínségsegélyezése tárgyá­ban. Az interpellációban felvett kérdésekre — (amelyekre hivatali elődöm annak idején már ideiglenes választ adott — válaszom a követ­kező: Tárcám ügykörét az interpelláció második része érinti, erre nézve közlöm, a t. Házzal, hogy a borértékesítés nehézségei és a szŐlŐs­gazdatársadalom ennek folytán súlyos gazda­sági helyzete arra indította hivatali elődömet, hogy akciót kezdjen a szőlősgazda- és a szesz­érdekeltség között egy oly kooperáció létre­hozása érdekében, mely a bornak szesszé való nagyobb mennyiségben történő kifőzését, a borból nyert szesznek s ezáltal a kifőzésre ke­rülő bornak megfelelő áron való értékesítését is biztosítsa. A két érdekeltséggel', részben a földmíve­lésügyi r minisztériumban, részben a pénzügy­minisztériumban múlt év decemberében foly­tatott tárgyalások eredményeképpen 1931. évi december hó 23-án kiadatott a 156.500/P. M. számú rendelet, mely a bornak borpárlattá

Next

/
Thumbnails
Contents