Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

292 Az országgyűlés képviselőházának elfogadni, szemben Györki Imre képviselő úrnak és társainak kisebbségi véleményével, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem lazokat a képviselő urakat, iakik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot bizottsági szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás (alapjául elfogadja, a kisebbségi véleményt pedig elveti. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslat címét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (felolvassa a javaslat címét). Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő. Gál Jenő: T. Képviselőház! Egész röviden óhajtanék reflektálni azokra a fejtegetésekre, amelyeket a mélyen t. belügyminiszter úr itt az imént előadott és ezzel kapcsolatosan Nagy Emil t. képviselőtársamnak az általános vitaiban elhangzott szavaira. Ha valami meggyőzhet engem, arról, hogy álláspontom helyes, akkor ez a, belügyminiszteri előadás most valóban a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy erre a törvényre semmi szükség sincsen. A mélyen t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy itt semmiféle politikai szempont őt nem vezérli, hanem csak az állam rendje és vezérli az, hogy eddig ez a kérdés rendelettel volt szabályozva. Hozzátette a mélyen t. belügyminiszter úr, hogy ezt a rendeletet ta bíróságok nem követték. Már most, ha még a rendeleti szövegezés sem győzte meg a bíróságot arról, hogy itt egy külön szabályozásra van szükség, hanem arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden állampolgárt egyformán illet meg a jogos védelem törvényes eszköze, akkor ez az érvelés éppen annak bizonyítéka, hogy a bíróság tudatában az a gondolkozás él, amelynek én voltam Ibátor kifejezést adni. Hivatkozott iaz állam rendjére, s amint a mélyen t. miniszter úr magát kifejezte, a jogállam kiépítésére és amint ő mondta, — nem tudom, hogy miért hangoztatta állandóan ezt a kitételt — az úgynevezett demokráciákra. En ezt nem ismerem, én azt tartom, hogy a demokráciák nem úgynevezett államformák. Nyugat-Európa demokratikus államai mind a demokráciát jelentik. (Rakovszky Tibor: Megbuktak! — Esztergályos János: Nyugodjék meg a képviselő úr abban, hogy nem buktak meg!) T. képviselőtársam, nem tudom, mit ért ön akkor az alatt, hogy demokrácia, ha azt mondja, hogy megbuktak, amikör az egész világon, még itt is, azt hangoztatják, még a kormány is azt hangoztatja, hogy demokratikus államberendezésre törekszik

1

? (Meskó Zoltán: Népbiarát-politika a demokrácia!) Már engedelmet kérek,csak középkorias gondolkodással lehet így beszélni. (Rakovszky Tibor: Nem kell aszfalt-demokrácia! — Esztergályos János: Hát csak a homokban van demokrácia? — Rakovszky Tibor: Igenis, a földben van a demokrácia! — Esztergályos János: Az egyiknek jut a kenyér, a másiknak nem. — Meskó Zoltán: Ügy érti, hogy áldemokrácia nem kell! Népbarát-politikát az egész vonalon! — Esztergályos János: Millióknak nem jut kenyér és egyesek jólétben vannak, ez nem demokrácia! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr. (Meskó Zoltán: Magyar fajtánk helyzetének megjavítása kell!) Gál Jenő: T. képviselőtársam, a demokrácia sem az aszfalton, sem a földben, sem, a földön nincs, a demokrácia az az államforma, amely a nép uralmát biztosítja lelkiekben, és csak olyan eszközöket ismer, amelyek nem ilyen re74. ülése 19$2 április 27-én, szerdán. akciósak, és nem iá fegyverhasználattal és nem a fegyveres erővel, hanem a demokratikus gondolkozás, a meggyőző erő és a megértés fegyverével akar uralmat szerezni. Igen rövid idő áll rendelkezésemre, csak egypár mondatot méltóztassanak megengedni. Hogy mennyire nem az áillam rendjének szempontja az, amelyet a mélyen t. belügyminiszter úr. mint álláspontot, elfoglal, legyen szabad arra hivatkoznom, hogy nem látja-e iá t. Ház azt, hogy az egész világon <az államok rendjének megóvásául most a Népszövetségben is és mindenütt a lefegyverzés gondolatát ápolják. (Ellenmondások és derültség a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások: Csak ápolják! — Kelemen Kornél: Ez «Kakas Márton!») Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, így nem megyünk semmire, ha minden mondatot igyekezünk félremagyarázni. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy!) Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy ia háború esetére való gondoskodás az. amely mellett a fegyverkezés témáját tárgyalni kell. De az áilam rendje szempontjából szemelvényekből áll a fegyverkezés gondolata és a milícia gondolata, a milícia bevitele egy demokratikus államrendbe nem azt jelenti, hogy fokozni kell a fegyveres erőt béke idején, közigazgatási fegyvernemekben és közigazgatási fegyverkezésekben. Ezt méltóztassék megérteni, (Egy hang a középen: Nem lehet megérteni!) hogy aki a demokratikus gondolatnak híve és népies politikát akar követni, az nem fegyverez if el békében institúciókat, nem fegyverez fel fokozottabban, nem vigyáz fokozottabban arra. hogy a fegyvereknek ereje növekedjék. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Kuna P. András: Hagyjuk a rendőröket legyilkolni?!) T. Képviselőház! Nagyon sajátszerű az, ïamit a mélyen t. miniszter úr a jogos védelem kezeléséről mondott. En nagy tisztelettel vagyok az ő büntetőjogi felfogása iránt, de nem lehet úgy kezelni ezt a témát, hogy azt mondjuk: a rendőr nem fog gondolkozni akkor, hogy vájjon ő a jogos védelem határainak túllépésében (Édes Antal: Nincs ideje gondolkozni!) félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodottságból, milyen stádiumot ér el? Bocsánatot kérek, hiszen éppen ez a jellege a Btk. 79. §-ának, hogy amikor nem gondolkozhatik valaki, abban ad mentességet. Nem azt az áll. r>otot akarja, hogy valaki meditáljon, hogy: hopp, én rendőr most nem húzom ki kardomat azért, mert akkor nem hivatkozhatom arra. hogy megzavarodottsághól túlléptem a határt. Éppen olyannak kell lennie ia helyzetnek, hogy a mai törvény szempontjából is joga van a rendőrnek fegyverét használni és joga van akkor, ha egy túlerővel vagy egy támadással szemben meg kell hogy ijedjen, zavarodjék vagy ímegfélemlíttessék, akkor nem kell gondolkoznia, hanem akkor el kell ismernie a bíróságnak is, hogy jogosan használta a fegyverét. (Mozgás a jobboldalon.) Ez az, ami szabályozva van törvényünkben és teljesen felesleges ilyen szuperpluszokat hozni. Még egyet kell kiemelnem. En nem tudom, hogy honnan veszik a javaslat védői azt a gondolatot^ hogy^ itt a rendőrség intézményének bírálatában bárkinek is kifogása lehetne a budapesti és a vidéki államrendőrség szervezete vagy azoknak intézménye ellen. En nagy súlyt helyezek arra, hogy erről^ az oldalról miegeáfoltássék ez a nekünk imputait gondolat. Az államfenntartó szervek között egy jól kioktatott és jól adminisztrált rendőrség igenis kétségkívül minden államban megfelelő és a rendnek alapja. Az államrendőrségről mint intézményről, tagjainak, tagjai túlnyomó többsé-