Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
Az országgyűlés képviselőházának arra hívnám fel a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy ezzel a törvényiayaslattal megint eltávolodunk egy kissé Európától. Ezzel a törvényjavaslattal azt áruljuk el, hogy itt a nyugateurópai kultúrának, a városi kultúrának nincs meg az az önkormányzati megőrzése, amely a politikailag érett polgárságot és lakosságot jellemzi. Nem tudom felfogni és őszintén megvallom, nem hiszem, hogy ennek a törvényi avaslatn ak célja, amely az indokolásban foglaltatik. Valósággal azt merném mondani, hogy itt ebben a gazdasági atmoszférában, amikor golyó van a hasunkban, nekünk valóságos rébuszokat ad fel a t. kormány. Tegnao a hitelsértési törvényjavaslattal, tegnap-, előtt az uzsoratörvényjavaslattal, most meg a rendőrség fegyverhasználatáról szóló törvényjavaslattal. Ha ezt külföldön regisztrálják, ha beszélnek erről, egész Nyugateurópában azt fogják mondani, sehol olyan jó soruk nincs az embereknek, mint Magyarországon, ahol most ráérnek ilyesmivel foglalkozni. (Magyar Pál: Ebben van valami!) Azután, t. Képviselőház, hogyan is kezdődik ez a törvényjavaslat 1 ? Méltóztassék elolvasni az 1. § 1. pontját: «A rendőrnek joga van fegyvert használni támadásnak, vagy támadás közvetlen veszélyének elhárítása végett.» Hát ma nincs? Erre külön törvény kell? Miért, belügyminiszter úr? Ha engem valaki jogtalanul úgy támad meg, hogy veszélyben vagyok, én bizony a mi kitűnő büntetőtörvénykönyvünk jogos védelmi szakasza alapján elhárítom ezt fegyverrel is, vagy úgy, ahogy kezem ügyébe esik. Ki hallott olyat, hogy külön törvényt kelljen hozni, hogy a rendőrt, ha őt megtámadják, annak a támadásnak a visszaverésére külön törvénnyel kell felhatalmazni. Tessék megkérdezni vagy megnézni az egész judikatmrát. Nem méltóztatik találni egyetlen olyan ítéletet, amely ia rendőrt fel ne hatalmazta volna, ha őt bántják, őt támadják, ha ő védekezni kényszerül, akkor err* 1 külön törvénnyel kelljen feljogosítani? Hát ő kevésbbé élhet a törvénnyel ma*, mint az a polgár, mint mindenki, aki a támadással szemben védekezik? De tessék csak tovább olvasni a törvényjavaslat szövegét és különösen a Ház jogtudó tagjainak ajánlom figyelmébe azt, hogy mostanság egy kissé elhanyagoljuk azt a stúdiumot, amely a törvényszerkesztés precizitására törekszik. Egy új törvényre akkor van szükség, ha egy régi törvény abuzus folytán megszűnik vagy ha az életviszonyok megváltoztak. Az van a törvényjavaslat 1. §-ában, hogy a rendőrségnek joga van használni a fegyvert az életet, testi épséget vagy a személyes szabadságot veszélyeztető fenyegetésben vagy tettlegességben nyilvánuló ellenszegülés legyőzése végett. Hát ma nem így van?- Hát kell ezt külön szabályozni? Fel kell külön hívni a figyelmet arra, hogy ma olyan viszonyok állottak elő Magyarországon, hogy annyi turbulencia van Budapest utcáin, hogy talán hömpölygő tömegek vannak, amelyek a rendőröknek ellenállának? (Vázsonyi János: A legkisebb tömeg itt van ebben a teremben. — Hódossy Gedeon: Késő törvényt hozni akkor. amikor már itt hömpölyögnek a tömesrek!) Erre nem kell külön törvény, t. képviselőtársaim, hiszen ha ilyen tömeg van vagy barrikádok vannak, akkor a ma létező törvényes állapotok mellett joga van a rendőrnek fegyvert használni, joga van ártalmatlanná tenni mindenkit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. . ülése 1932 április 27-én, szerdán. 285 Miért kell most külön kihirdetni, hogy Magyarországon olyan viszonyok álltak be, hogy ezek rendezésére külön törvény szükséges? Valami furcsaság, valami szokatlanság jelentkezik abban, hogy pl. van egy kitűnő uzsoratörvényünk s erre megreformáljuk az uzsora.törvényt. Avagy hitelügyleteinket nagyszerűen védi a sérelmes és szándékos adósságcsjnálástól, valamint a csalárd és vétkes bukástól és ennek megtorlásáról intézkedik egyik kitűnő törvényünk, s mégis csinálunk erre egy külön törvényt. A jogos védelemről és fegyverhasználatról is kitűnő törvényünk van, amely olyan precizen meghatározza a fegyverhasználatot, mint sehol a világon más törvény s mégis mit csinál a belügyminiszter úr? Idehoz egy külön törvényjavaslatot, amelyben olyanokat mond, minit amiket az előbb felolvastam. A törvényjavaslat 1. §-ának 3. bekezdése kimondja, — a legfurcsább, hogy erre külön törvényt akar a belügyminiszter — hogy a rendőrség fegyvert használni jogosult felfegyverzett egyén lefegyverezése végeit. Bocsánatot kérek, hol élünk mi? Eddig xígy volt talán, hogy ha egy felfegyverzett egyén odaállt a rendőr elé, ellenszegült s azt mondta: nem követem, nem hagyom magam, sőt talán felfegyverzett állapotában meg is fenyegette a rendőrt, akkor nem lehetett a rendőrnek a saját életét, testi épségét megvédelmeznia es nem lehetett az államhatalomnak azt az erejét érvényesíteni, hogy: azért vagyok felfegyverkezve, ezért vagyok ebben a kiküldetésemben, hogy az allam közrendjét, a polgárság békéjét, a gonosztevők ellen megvédjem? Hiszen mind erre megvannak a törvényeink, amelyek a fegyver használatát megengedik ilyenkor. Most egy kérdőjelet állítanak elénk és • azt mondják, hogy^ csináljunk erre törvényt, mintha ez'nem is lett volna meg eddig. T. Ház! Az ilyen kérdések kipécézése és homloktérbe állítása azt mutatja, hogy valarmi kétkedő aggódás van itt. hogy valamitől jobban kell félnünk. En pedig azt mondom: ha á múltban a polgári társadalomnak voltak mulasztásai és voltak gyávasági tünetei, akkor ne hasonlítsuk össze a mostani helyzettel a multat. A mai önérzetes polgárság büszke a demokratikus rend önkormányzati megóvására és van lelki ereje ahhoz, hogy a törvényes rendet meg tudja óvni: azt nem kell megfélemlíteni ilyen szabályokkal. Ha az ember ezt olvassa, akkor nem tudja, hát hol is van a határ? Ha például egy férfi ahhoz a társadalmi^körhöz tartozók közül, akik a vadászat sportját űzik, akinek van fegyverviselési engedélye, megy és tolja a kerékpárját, mi történhetik? A napokban a mentelmi bizottság előtt volt egy ilyen eset éppen egv képviselővel. Az illető képviselő vezette a kerékpáriát, nem tudom, vadászatról vagy honnan jött. Erre a rendőr azt mondta neki, hogy ne merjen ráülni^ mert itt négy kilométer hosszúságban^ csak úgy kézen vezetheti, nem azért van kerékpár, hogv ott ráüljön, hanem azért, hogy vezesse. Az illetőnél fegyver volt. Ma. ha egy kis összeszólalkozás támad, akkor ebből egv kis kihágás származik. A békés t>olgár talán rossznéven veszi, hogy őrá rászólnak. Mi történik majd. amikor ez a törvény meglesz, amely azt mondja «felfegyverzett egyén lefegyverzése végett?» (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tessék továbbolvasni!) Vagv elfogatása végett, (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem!) illetőleg az van itt, hogy «akit el kell fogni». 39
