Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának csekély fizetésért teljesítik nehéz hivatásukat. (Ügv van! Ügy van! jobb felől) Es itt szeret­ném mélyen t. képviselőtársaim szociális érzését megnyilvánulva hallani hogy ennek a rosszul fizetett rendőrnek anyagi és szociális érdekeit megvédjük. (Esztergályos János: Adjanak ne­kik fizetést, ne pedig szuronyt és golyót! — Mozgás és derültség ^obbfelől. — Esztergályos János: A népnek uedig munkát és kenyeret adianak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Meskó Zoltán: Más malomban őrölünk! — Esztergályos János: Ön a malom alatt őröl! — Meskó Zoltán: Vörös malom.) Csendet kérek képviselő urak. Méltóz­tassék az előadó urat figyelemmel meghall­gatni. Dési Géza: Ugy látom, hogy olyan államok­ban, ahol a t szociáldemokrata többség uralko­dik és szociáldemokrata kormány van, szintén vannak szuronyos és golyós rendőrök. (Mozgás és zaj. —- Létay Ernő: Hát Oroszországban a a cseka?) Elnök: Csendet kérek. (Esztergályos János: Itt is a cseka mintájára akarja a képviselő úr?) Csendet kérek. (Esztergályos János: Végre őszinte vallomás és az egységespárt lelkületének ad kifejezést. — Zaj a jobboldalon.) Csendet ké­rek. (Esztergályos János: Orosz cseka és ma­gyar cseka! Gratulálok önöknek!) Csendet ké­rek. (Kiina P. András: 1918-ban mit csináltak maguk? Nem volt cseka?) Csendet kérek. Dési Géza: Tárgyilagosan csak annyit álla­pítok meg, hogy nincs a világnak egyetlen ál­lama sem, ahol a rendőrség ne volna felfegy­verezve, mert végre az már rabulisztika volna... (Esztergályos János: Nem arról van szó, t., előadó úr! — Feniczy Ignác: Hát miről van szó?) Elnök: Tessék csendben maradni és az elő­adó urat figyelemmel meghallgatni. (Esztergá­lyos János: Láttuk a falvakban a közelmúlt­ban!) Esztergályos képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Feniczy Ig­nác: Lehúzzák a csendőrt a lóról.) Csendet ké­rek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol történt az? — Szűcs István: Itt a Hold-utcában rendőrt lőttek agyon szociáldamokrata tüntetéskor.) Csendet kérek. Dési Géza: Éppen arról van szó, hogy a rendőrségnek fegyvert kell adnunk a kezébe, mert különben nem volna képes a rendet és a közbiztonságot fenntartani. Egyúttal pedig sza­bályoznunk kell annak a fegyverhasználatnak jogát éppen a közönség érdekében, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hogy az a rendőr ne tet­szése, szenvedélye, vagy gerjedelme szerint él­hessen a fegyverrel, hanem szigorúan a tör­vény korlátain belül. (Esztergályos János: Es ez ebben a javaslatban szabályozva van?) Ha t. képviselőtársam áttanulmányozza a kérdést, látni fogja, hogy az egészen másként van sza­bályozva az egyik és másként a másik testü­letre nézve. (Esztergályos János: Meskó Zol­tán magyar hitlerista? — Meskó Zoltán: Lehet, hogy nem is téved a képviselő úr. Nem ta­gadom.) A mai nehéz viszonyok között, amikor ért­hető kétségbeesés gond és aggodalom szállja meg a lelkeket, amikor a nyomorúság, a ke­nyértelenség végső kétségbeesésbe kerget egyént és tömegeket, ez a szomorú állapot természet­szerűleg fokozza a rendőrség teendőit. Láttuk, hogy az utóbbi esztendőkben éjjel-nappal talpon volt derék rendőrségünk és ezért csak köszönet, hála és elismerés illeti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Megtörtént sokszor Y S. ülése 1982 április 26-án, kedden. 257 az az eléggé nem sajnálható tragikus eset, hogy rendőröket kötelességük teljesítése közben go­nosz kezek megöltek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem régen történt az a szomorú eset, hogy amikor a rendőr a raJblót elfogta, saját fegyverével oltotta ki a gonosz­tevő a rendőr életét. (Scheuer Róbert: Es a sze­gény rendőr nem merte használni fegyverét!) Bocsánatot kérek, azt nem méltóztatik ne­hezményezni, ha a gonosztevő megöli a rend­őrt, de sérelmesnek és veszélyesnek méltózta­tik odaállítani, ha a rendőr fegyverét a veszé­lyeztetett közérdek szempontjából a törvény előírása szerint joggal használja? Engedelmet kérek, az feltétlenül megillet minden polgárt, hogy jogokat követeljen, de viszont kell, hogy bizonyos tekintélyeket tiszteljünk, hogy bizo­nyos rendet betartsunk, mert akármennyire halad is a civilizáció és a kultúra, máskép, mint bizonyos rend és szabályozás korlátai között sem a civilizáció, sem a haladás, sem az emberiség élete és jövője el nem képzelhető. Ne éljünk utópiákban és ne építsünk légvára­kat. Nem lehet olyan kultúra a világon, és bármely párt keretéből alakuljon ki, nem lehet olyan kormányzat, amely nem állapítana meg bizonyos rendet és szabályozást, bizonyos ke­retet, amelyet mindenkinek^ egyaránt tisztelni és betartani kell. (Esztergályos János: Csak szuronyokkal lehet betartani?) Nagyon jól emlékszem arra az esztendőre, amikor még szuronyokkal sem lehetett a rendet fenntar­tani azért, mert a szuronyok olyan kezekben voltak, amelyek nem fenntartani akarták a rendet, hanem a rendnek még megmaradt ron­csait és romjait is el akarták tiporni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és á középen.) Igenis a szuronyhasználat bizonyos viszonyok között, mint ultima ratio szükséges. Ezt senki a világon nem tartja kívánatos vagy óhaj­tandó dolognak, de kényszerű szükségnek, amely az élethez hozzátartozik- De akárhogy áll is a dolog, mi éppen szabályozni és ren­dezni akarjuk a kérdést, hogy azt a szuronyt ne használhassa másként az, akire rábízták, csak úgy v ahogy azt a törvény előír.ja. (Eszter­gályos János: Ez a javaslat nem alkalmas erre. — Ellenmondások a jobboldalon és a kö­zépen. — Szűcs István: Nem is várjuk, hogy Ön azt mondja rá, hogy alkalmas!) Nem tudom, hogy miért nem alkalmas. (Esztergályos Já­nos: Majd meg fogom mondani!) Végre olyan kazuisztikát nem lehet felállítani, amely min­den esetre alkalmazható és alkalmas, csak a kereteket lehet megállapítani és a jogi elvet, amely szerint a fegyverhasználat igazodik, en­nek a szempontnak pedig a javaslat minden tekintetben megfelel Az én jogászi és polgári meggyőződésem szerint, mivel itt törvényben szabályozzuk a rendőrség fegyverhasználati jogát, szemben a rendeleti szabályozással, ez már maga is elvi és eszmei haladást jelent. Ha pedig össze méltóztatik hasonlítani az eddigi rendelkezést, a belügyminiszteri rendeleti sza­bályozást avval a szabályozással, amelyet a törvényjavaslat előír, tárgyilagosan nem lehet más eredményre jutni, mint arra, hogy a tör­vényjavaslat nemcsak a közbiztonság, nemcsak a rendőrség szempontjából, hanem a polgári szabadság, a szabad mozgás szempontjából (Esztergályos János: Veszélyeztetése!) sokkal értékesebb, sokkal szabadelvűbb, mint a rende­letben történt szabályozás- (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezeknek az elveknek és tényeknek alapján mély tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a ja­vaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás 34*

Next

/
Thumbnails
Contents