Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 7 0. semmiféle olyan törvény, amely ezen az alapon próbálja a kérdést elintézni. Kátérek ezekután a transzfermoratóriumra, amelyet hibáztatok. A legfőbb hiba — azt hiszem — az volt, hogy későn jutott a kormány arra az elhatározásra, hogy ezt a transzfermoratóriumot kimondja, pedig az «ultra posse nemo tenetur» esete már jóval előbb fennállott. Mindannyian, akik még akkor az ellenzék részéről a 33-as bizottságban benn voltunk, figyelmeztettük erre a kormányt és kértük, tiogy minél előbb határozza el magát erre a lépésre. Azt hiszem, hogy nagy kár volt ebből presztízs- és hiúsági kérdést csinálni. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Az az elgondolás nem volt helyes, hogy nekünk nem szabad az első országnak lenni, amely erre a térre lép, mert hiszen úgy a pénzügyi 'bizottság szakértői, mint az itt lévő állandó szakértők egészen tisztában voltak az ország helyzetével, Eenyö Miksa igen t. barátom szerint 50 millió, mások szerint 90 millió pengő értékű valutát tudtunk volna az ország gazdasági életében ezáltal megtakarítani. De nem értem a transzfermoratóriumnak azt a rendelkezését sem, amely a külföldi adósságok kamatait zárolt pengőben kívánja bizonyos letétbe helyezni. (Rassay Károly: Ennek valami célja van!) Nem tartom az orsizágot -ismerve annak szituációját — képesnek arra. hogy akár pengőben is megfizesse azt a háromszázmillió pengőt kitevő kamatot. Nem teheti, ha csak az infláció r terére nem lép, mert hissen az a pengő zárolt pengő, tehát semmire sem használható fel s az ország vérkeringésébe nem tér vissza. Ez az elgondolás a legnagyobb kárral jár a magyar mezőgazdaságra. Ez az egyik oka annak, hogy exportálni nem tudunk. Akkor, amikor úgy a külföldi szakértők, mint az összes belföldi szakértők arzon törik a fejüket, hogy mikép lehet az exportot emelni, akkor ez a transzfermoratórium egyike azoknak a rendelkezéseknek, amelyek a mezőgazdasági exportot lehetetlenné teszik. Igen kérem a t. kormányt, hogy legyen szíves mérlegelni ezt a kérdést és lehetővé tenni legalább azt, hogy a mezőgazdaság zárolt pengőért exportálhasson. Ha már nem volna lehetséges ezt az egész zárolt pengőmennyiséget a mezőgazdaság felsegítésére fordítani, legalább meg kellene engedni a zárolt pengőért való exportot. Végeredménye ennek a politikának és helyzetnek az leaz, hogy az ország a saját zsírjában fog megfulladni, és hogy az a mezőgazdasági termény- és állatárakat még inkább le fogja nyomni. Egy másik hibás rendelkezésnek tartom azt;, amely lehetetlenné teszi az adósságoknak jelzáloglevelekkel való kifizetését. Ismerem azt a felfogást, amelyet a külföldi hitelezők képviselnek, akik immorálisnak tartják azt, hogy amikor egy ország nem tudja adósságainak kamatait sem fizetni, akkor olcsó áron vehető lehetetlenné tesszük azt, 'hogy a földbirtokosok szerint, szofizma és talán arra vezethető vissza, hogy az angol hitelezők, akik ennek a rendelkezésnek okozóig összehasonlítják, jobban mondva azonosítják ezt az esetet Brazília esetével, ahol szintén egy ilyen zárolt milreisletét van az államadósságok kifizetésére. Ez azonban egészen más típusú adósság, mert hiszen az állam jövedelmeit az adóbevételekből kapja, a magánjövedelmek pedig csak a munkából és az egyén produkciójából származnak. Ha produkció folytán, vagy akár eladásokkal lehetséges törleszteni ezeket az adósságokat, erre feltétlenül módot kell nyújtani az adósokKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1Ö32 április £0-án, szerdán. 17 nak annál is inkább, mert nem exportvalutával vétetnének meg ezek a jelzáloglevelek, mert hissen az exportvalutákról a kormánynak tudomása kell, hogy legyen, hanem igenis olyan jelzáloglevelekkel, amelyek már itt vannak Magyarországon. Nem értem a külföldi hitelezők morális aggályait, hogy amikor a mi jelzálogleveleink 100-ról 30-ra, illetve, ha a kibocsátási árfolyamot vesszük, 92-ről 30-ra estek, akkor különbséget tesiznek a papirok közt. Hiszen az ő papírjaik is estek, így például Amerikában a Bethlehem Steel, az Anaconda, az International Telegraph & Telephone 100-on felüli pontról 5—6 pontra estek és szintén nem fizetnek kamatot. Mi különbség van akkor? Ha Bethlehem Steelt adott el valaki 1929-ben Amerikában, azt ma Bethlehem Steel-értékben követelik vissza? Miért legyünk mi rosszabb helyzetben, mint a külföldiek? Ez a rendelkezés arra vezet, hogy az a kevés földbirtokos, aki még nincs teljesen eladósodva, rövid időn belül szintén tönkre fog menni, mert kamatterhei annyira fognak növekedni, a föld értéke annyira fog csökkenni, hogy földjük teljesen eladhatatlanná válik, mert a legtöbb vevő nem hajlandó ma külföldi jelzálogteherrel terhelt birtokot megvenni. Ez. által a földárakat még jobban leromboljuk és lehetetlenné tesszük azt, hogy a földbirtokosok maíruk likvidálhassák vagyonukat és megmenthessék azt, ami még megmenthető. Én igen melegen ajánlom az igen t. kormány figyelmébe ezt az igen sürgős és igen fontos kérdést íAz elnöki széket Puky Endre foglalja cl.) Citálni akarom Lloyd Georgot és figyelmébe ajánlom az ő mondását külföldi hitelezőinknek. Lloyd George akkor, amikor a békekötés után a három nagyhatalom, — illetőleg négy hatalom, hiszen Belgium is érdekelve volt — a német jóvátételekről tárgyalt, eg-yik memorandumában, amelyet ehhez a bizottsághoz beadott, arról, hogy milyen káros az adósokat túlságosan presszionálni, ezt mondta (Olvassa): «Tényleg nemcsak saját országainkat károsítjuk ezzel, hanem károsítjuk adósunkat, pedig az adós olyan egyén, akit becézni kellene.» Én nem tudom a «cherish» szót másképp lefordítani, mint: becézni. (Felkiáltások: Dédelgetni, babusgatni! — Tovább olvassa): «Utána kell nézni és gondoskodni róla, abba a helyzetbe kell juttatni, hogy adósságait fizethesse. Semmiesetre sem szabad nehézségét fokozni, mert ha ezt tesszük, mind kevésbé teszszük képessé kötelességei teljesítésére.» Már a nyáron rámutattam itt a Házban történt felszólalásomban arra, hogy a mi gaz; dasági krízisünk csupán belülről nem oldható meg. Teljesen egyetértek Eckhardt igen t. barátommal, aki múltkori beszédében azt mondotta, hogy ma olyan kedvező helyzetben vagyunk, amelyet nem szabad elmulasztanunk. Én azt hiszem, hogy ez a kedvező helyzet már tavaly tavasszal kezdődött és hogy igenis, a mi külpolitikánk, sajnos, már igen sok alkalmat mulasztott el. De nem értek teljesen egyet abban, amikor Eckhardt igen t, képviselőtársam szembehelyezve a német és francia antagonizmust, azt mondja, hogy nekünk végül teljesen mindegy, hogy melyiket használjuk ki, mert az egyiknek kijátszásával esetleg a másikkal tudunk kedvezően megegyezni. Maga a tétel áll, de én, látva Németország politikáját az utolsó évtizedben, látva azt az elzárkózottságot, amellyel velünk szemben viseltetett, amikor mi olyan sanyarú helyzetben 3