Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

248 Az országgyűlés képviselőházának és a mai magánjogi és egyéb hiteljogi törvényeink rendelkezéseihez hozzásimuló legyen. T. Ház! A vita során hallottam azt az észrevételt, — különösen Magyar Pál t. képviselőtársamtól — hogy normális viszonyok között nagy jelentősége lehetne ennek a javaslatnak. Valószínűleg azt akarta ezzel mondani t. barátom, hogy normális viszonyok között talán ő is szívesen fogadná ezt a javaslatot. Ne essünk abba a hibába, amelybe Gál Jenő t. képviselőtársam esett, aki azt mondotta, hogy: ma, amikor ennyire eladósodott az ország, ezeket a szabályokat rá akarjuk húzni az eladósodott emberekre? Már közbeszólás alakjában jeleztem, hogy ezek a rendelkezések büntetőjogi rendelkezések, amelyeket az ezután elkövetendő cselekményekre fognak alkalmazni, tehát nem

1 a ma eladósodott embereknek eddig elkövetett cselekményeire. A közhitel megóvása érdekében kell intézkednünk, hogy a jövőben a könynyelmű, pazarló s a törvényben szereplő, nagymértékben hanyag és könnyelmű gazdálkodás ne veszélyeztesse a közhitel érdekeit. Hogy pedig a gazdasági érdekeltségek e törvényjavaslat szövegét úgy, ahogyan van, sürgetik és helyeslik, etekintetben a beérkezett írásbeli vélemények úgyszólván kivétel nélkül megegyeznek, akár gazdasági, akár pénzügyi körökből érkeztek, akár különösen kereskedelmi körökből. Nagyon sajnálom, hogy a javaslat mellett feliratkozott egyik szónok, Éber Antal t. barátom, úgy látszik, akadályoztatása miatt fel nem szólalhatott, mert tanúságot tehetett volna ebben a tekintetben, de tanúságot tesz erről az a körülmény, hogy ő, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki a végleges szövegezésre is befolyást gyakorolhatott, a maga részéről nem iratkozott volna fel a javaslat mellett, ha nem lenne azon az állásponton, hogy a kereskedelmi és gazdasági élet érdekeit ez a javaslat teljes mértékben kíméli és egyúttal védi is. Ott van azután az Országos Hitelvédő Egyesület, amely a maga részéről évek óta szorgalmazta ezt a javaslatot, s 1929-ben, első felsőházi felszólalásom alkalmával éppen Székács Antal, az Országos Hitelvédő. Egyesület vezetője sürgette a hitelvédelemnek megfelelő jogi formába öltöztetését. Tehát nemcsak hogy nem időszerűtlennek, hanem nagyon is időszerűnek tartom ezt a javaslatot, sőt inkább elkésettnek, mert meggyőződésem, hogy még mai állapotunkban, még végső eladósodottságunk pillanatában sem gondolunk arra, hogy soha többé Magyarországon megfelelő hitelélet nem lehet, hanem ha ennek előfeltételeit meg akarjuk teremteni, — és itt már nagyon egyet tudok érteni Magyar Pál t. barátommal — a helyes közhitel előfeltételei között nem szerepelhetnek egyedül és kizárólag büntetőjogi szabályok, hanem igenis szükség van gazdasági rendelkezésekre, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) előrelátásra, szervezeti intézkedésekre, de szükség van jogi szabályalkotásra is. Abban is egyetérthetek vele, hogy nem elegendő egyedül és kizárólag büntetőjogi szabályokat létesíteni, hanem a magánjog, a hitel jog keretében is megfelelő rendelkezéseket kell tenni. Váry Albert t. barátom már utalt arra, hogy költségvetésem részletes indokolásában bejelentettem azt, hogy a fizetésképtelenségi jog teljes reformját készítsem elő. De méltóztassanak tudomásul venni, hogy az első lépést mégis a büntetőjog területén kellett megtennem, mert a büntetőjog elavult fizetésképtelenségi jogra volt felépítve, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) olyan alapra, amelyet az újabb 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. magánjogi jogszabályok a büntetőjog alól már túlnyomórészt ki is húztak. Nekem tehát először ezt a megrendült jogi helyzetet kellett helyreállítanom és ettől egészen függetlenül fogom kérni a mélyen t. országgyűlést, hogy szabályozza a fizetésképtelenségi jog reformját is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez a törvényjavaslat akkor sem lesz tárgytalan, mert hiszen e törvényjavaslat egyik alapelve, hogy a^ fizetésképtelenségi jog bizonyos formai jelenségeitől függetlenítse a büntetőjogi konzekvenciákat. De helyes is az, hogy függetlenítsük, mert annak a bűnössége, aki egy cselekményt elkövet, nem attól függ, hogy utóbb bizonyos formalitások között milyen, mondjuk, fizetésképtelenségi jogi formák fognak bekövetkezni; az illető cselekményét nem teszi súlyosabbá az, hogy vájjon ellene csődöt nyitottak-e, vagy ezt a csődöt bármilyen okból, mert kényszeregyességgel rendeztetett a kérdés, nem lehetett elrendelni, Ez nem a bűnösség fokához tartozik, ez egy mellékjelenség, egy járulékos jelenség. Az ő bűnösségéhez az tartozik hozzá, hogy okozott-e a hitelezőknek rosszhiszeműen, szándékosan, vagy más szakaszok szerint súlyos gondatlanságból kárt, igen vagy^ nem. Erre az új alapra helyezkedik ez a törvényjavaslat és ezért meggyőződésem szerint az időszerűség szempontjából tett kifogás sem gazdasági, sem jogi alapon meg nem áll. Arra már voltam bátor hivatkozni Magyar Pál t. barátommal szemben, hogy kereskedelmi oldalról, még a legilletékesebbek részéről is, csak megnyugvást tapasztaltam, sőt a legtöbbször sürgetést is tapasztaltam ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelése iránt. Azt méltóztatott mondani, hogy a belső tőkeképződést veszélyezteti az a különleges eljárás, hogy a hankokkal szemben a kisember védelmét célzó rendelkezés felvétetett a törvényjavaslatba. Az én meggyőződésem az, hogy ha a kisembereknek a hitelélet terén ezt a védelmet nyújtjuk, akkor éppen előmozdítjuk az annyira kívánatos és kis tőkéből összetevődő igazi, nemzeti tőkevagyongyüjtest, bár abban kétségtelenül egyetértek, hogy nem ez az egyedüli útja ennek, egyéb területen is kell erről gondoskodni. A magam részéről is leszek majd abban a helyzetben, hogy a t. Háznál ugyanezt a célt szolgáló részvényjogi reformot is képviseljem. (Elénk helyeslés.) Váry Albert t. barátommal nincs mit sokat vitatkoznom, mert hiszen ő igen érdekes előadásában a maga részéről inkább a törvényjavaslatot indokolta meg és engem mentett fel sok olyan kérdés megindokolása alól, amelynek^ helyes megvilágításba helyezése nagyon kívánatos is volt. Ö már maga rámutatott arra a feltűnő jelenségre, hogy a Btk. büntetési rendszere az intellektuális cselekményeknél a bűnösöket a mai felfogásunk szerint kevésbbé súlyosan bünteti, mint egyéb cselekményeknél. . En a magam részéről ezt ugy ítélem meg, hogy a Btk. keletkezésének időpontjában ezeknek & cselekményeknek vészterhes jelentősége még nem bontakozott ki olyan mértékben, mint a közelmúltban láttuk és ennek a megkülönböztetésnek felismerése egyike azoknak az okoknak^ amelyek ennek a törvényjavaslatnak benyújtására vezettek. De teljesen téves azt gondolni, hogy ez a törvényjavaslat az egész vonalon t szigorítást tartalmaz. Méltóztassék a büntetési tételeket megnézni az egyiknél és a másiknál: inkább