Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

244 Az országgyűlés képviselőházának (Meskó Zoltán: Nem is lehet!) Nem vagyok híve annak, hogy más büntetőjogot csináljunk a kereskedők részére, mint a mezőgazdák részére. (Ügy van! balfelől.) Ez tőlem mindenképpen távol áll. Teljesen átértem azokat a meleg szavakat, amelyeket kereskedőosztályunk érdemei tekintetében Magyar Pál t. képviselőtársam ma délelőtt elmondott, de t. Képviselőház, ne feledjük el, hogy vannak jogi fogalmak, amelyek kétségtelenül bizonyos élethivatásokhoz fűződnek. Franciaország bizonyára nincs elmaradva a kereskedelmi jog kiépítése terén, a csődjog kiépítése terén, és bizonyára nem kategorizál előítéletek alapján, de Franciaországban például az egész csődjog, a bankrott és annak következményei a kereskedők osztályára vannak szorítva. A mi régi csődtörvényünk is — ami ma igen helyesen mondották — egészen más előfeltételeket kíván akkor, hogyha kereskedő megy csődbe, mint hogyha polgári egyén megy csődbe. Az egyiknél ugyebár maguknak a fizetéseknek megszüntetése teljesen elegendő, a másiknál ellenben ki kell mutatni azt, hogy a paszszivumok az aktívumokat meghaladják. így nem valami újat mondok akkor, amikor e téren tiszteletteljes kérésemet előterjesztem és az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, hogy az első, amit a kulpozus cselekménynél aggályosnak tartok az, hogy a kereskedői fizetésképtelenség és a polgári fizetésképtelenség egy- és ugyanazon szabályozás alá van vonva, csak a törvényjavaslat 4. §-ának második bekezdésében vannak azután specializálva az egyes deliktumok, amelyeket főleg kereskedők követnek el. De a kivételes szabály, hogy íme, ott találunk máris egy külön taxációszerű felsorolást, bizonyítja, hogy maga az igazságügyi kormányzat is érezte, hogy itt a kereskedői fizetésképtelenség és a nem kereskedői fizetésképtelenség tulajdonképpen más, és talán más szabályozást is igényel. Mit mond a törvényjavaslat, t. Képviselőház? Azt mondja (olvassa): «Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő az adós, ha egy vagy több hitelezőjének kielégítését gondatlanságból meghiúsítja, vagy csorbítja azzal, hogy nyilvánvaló pazarlása vagy nagymértékben hanyag vagy nagy mérteidben könyelmű üzletvitele, illetőleg gazdálkodása következtében fizetésképtelenné vált.» Tehát ennek a cselekménynek elkövetéséhez kell először egy pazarló vagy könnyelmű cselekedet, mondjuk kártya, borozgatás, tőzsdejáték (Meskó Zoltán: És egyebek!) és egyebek, és kell a fizetésképtelenség beállása. Én a könnyelmű cselekedeteket még el tudom képzelni és én is osztozom abban az erkölcsi óhajban, hogy bárha különösen a mi gazdatársadalmunk egyik része, szolidabb gazdasági elveknek, szolidabb gazdasági üzletvitelnek hódolna. Viszont azonban nem hunyhatok szemet azelőtt, hogy a fizetésképtelenség mikor is áll be a gazdánál. (Meskó Zoltán: Ma mindenkinél beállt!) Bocsánatot kérek, én egészen eltekintek a mai speciális viszonyoktól, én a normális viszonyokat veszem, nem a mai viszonyokat, amelyeket bizonyára nem akar pönalizálni ez a javaslat En azt mondom, hogy akinek nincsenek különös bevételi forrásai, aki nem-valami intenzív gazdaságot űz, az ősztől egészen tavaszig, új termésig, mind fizetésképtelen. (Igaz! Ügy van!) Már most vegyük azt, hogy belevisznek egy 30 vagy 40 holdas j gazdát tőzsdejátékba. Vegyük azt, hogy őt a differenciában elmarasztalják, azt nem tudja megfizetni. Vagy ve- ! gyük azt, hogy belement könnyelmű rendelé- ' 78. ülése 1932 április 26-án, kedden. sekbe, műtrágyát, gépet (Meskó Zoltán: Traktort!) vagy, tudja Isten, mit vett, mire beszélték rá az ügynökök, és akkor ő várja július 15-én a termést. Június 15-én azonban beáll a fizetésképtelenség, egy váltóját vagy több váltóját nem tudja beváltani, a társaság, amelyik összegyűl, konstatálja, hogy hála Istennek, annyian vagyunk hitelezők, hogy mi alkotjuk a többséget, mi nem peresítünk, nem foglalkozunk végrehajtással, hanem elmegyünk a rendőrkapitánysághoz, ezt az embert szépen becitáltatjuk és büntető úton, nyomozási eljárással intézzük el ezt a differenciát az illetővel. (Kelemen Kornél: A többséget azonban nem tudják megszerezni és megállapítani!) Lehet, de ezt nem lehet előre tudni s így én azt mondom, hogy a fizetésképtelenség belevitelét nem kereskedőkre, hanem gazdálkodókra nézve — miután ez jogunkban eddig ismeretlen volt — tisztelettel aggályosnak tartom. (Meskó Zoltán: Nagyon helyesen!) Én a törvénynek erre a szakaszára nézve nem teszek indítványt, mert nem tudok versenyre kelni azokkal a mesteri definíciókkal, amelyeket a kodifikációs osztály papírra vetett és azokkal a mesteri indokolásokkal, amelyekkel plauzibilissé is tették mindezt, hanem kérem az igazságügyniiniszter urat, hogy ezt a gazdasági politikumot, amely ebben a dologban van, kegyeskedjék fontolóra venni, (Meskó Zoltán: Helyes!) kegyeskedjék rekonszideráció tárgyává tenni a 4. §-nak ezt a rendelkezését, s akkor azt hiszem, hogy a javaslat ebben a tekintetben teljesen megnyugtató lesz, mert ne feledjük el: az egész mezőgazdasági hitel más, mint a kereskedelmi hitel. A kereskedelmi hitelnél teljesen értem ezt — mint méltóztatnak látnij teljesen elfogulatlanul kezelem ezeket a kérdéseket — ott a rigor cambialis, a napra való beváltás tényleg jelent valamit. Annak a kereskedőnek, aki folytatni akarja az üzletét, igen természetesen forgatnia kell tőkéjét és nem tudja forgatni, ha előbb esedékessé vált kötelezettségeinek még nem tett eleget, de az annak megfelelő árukat már továbbadta. A mezőgazdánál a váltóhitelek is, amelyek rigor cambialis alatt állanak, tulajdonképpen nem rövidlejáratú hitelek, hanem csak névlegesen azok, hiszen tudjuk, hogy az utóbbi években, ha egy bankhoz mentek bekebelezési hitelért, az a bank nem is számított arra, hogy az a hitel egyhamar vissza fog fizettetni, hanem belevette a kötlevélbe azt a rendelkezést, hogy amennyiben az illető terminusra fizetni nem tud, köteles hosszúlejáratú záloglevélkölcsönt felvenni. Ez kiegyenlítése a váltókölcsönnek és ez a hoszszúlejáratú kölcsön volt tulajdonképpen az egész hitelezés célja. Ma ezek a szerződések a válság következtében tárgytalanokká váltak (Magyar Pál: Sajnos.) és így kint az életben a váltóhiteleknek, az ilyen, hogy úgy mondjuk, befagyott váltóhiteleknek egész tömege áll, amelyek nem azért keletkeztek, mert annak a parancsnak, annak a váltónak az az adós nem akar eleget tenni, nem a hitelező félrevezetésével, hanem tudomásával keletkezett az, hogy a váltó nem fog be váltatni. Egyszerűen közbejött a force majeure, közbejöttek a viszonyok, nem lehetett átalakítani ezeket hosszúlejáratúakká, ennek folytán ott vannak ezek az adósok és hitelezők s ebből a zsákutcából egyikük sem tud kimenekülni. Hiszen én a gyakorlati életből hozhatnék eseteket. Tudok például ma egy községet, amely vállalt bizonyos kötelezettségeket, váltóbeli kötele-