Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

14 Az országgyűlés képviselőházának meddig terjedhet ez a kíméleti idő? Amikor azt látjuk, hogy egy nem reálisnak mutatkozó költségvetéssel szemben a gazdasági élet, a ter­melés megindítására — sajnos — nem történ­hetnek olyan komoly intézkedések,, amilyenekre elsősorban szükség van és a kormány viszont nem likvidálja azt a rendszert, amelynek bűne ez a gazdasági elposványosodás, akkor ezt a határt megállapítani nem tudom. Két irányban kívánunk tehát energikus cselekedeteket. Mint mondottam, az intézmé­nyek leépítése és megszüntetése az első irány, a másik irány pedig az állami adósságok kér­dése. A külföldi államadósságok kérdésében teljes és határozott lépést kívánunk. Amikor Londonban a dunai államok katasztrofális helyzetének megtárgyalására összeült a négy nagyhatalom, Tardieu-ék azzal a tudattal és annak beismerésével ültek össze, hogy a dunai államok közül többen — és köztük Magyar­ország is — teljesen fizetésképtelenné váltak. Ennek tudatában összeülvén, gondolkoztak azon, hogyan lehetne éppen a saját gazdasági érdekeik, az európai gazdasági és pénzügyi ér­dekek szempontjából valahogyan segíteni ezen a helyzeten. Ez a dunai konferencia sikertele­nül végződött. Ennek konzekvenciáit a magyar kormánynak magára nézve rögtön fel kell is­mernie és le kell vonnia. Annak tudatos fel­ismerése az entente-hatalmak részéről, hogy Magyarország fizetésképtelen és az a sikerte­lenség, amely ezen a konferencián mutatkozott, kényszerű szükséggé teszi a kormány részére, hogy végre minden kockázat nélkül megálla­píthassa azt a valóságot és tényt, hogy Magyarország államadósságai részlettörleszté­sét és kamatfizetéseit teljesíteni nem tudja. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Ez a szomorú és sivár helyzet (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és ezt akár a hitelezőkkel együtt kell megálla­pítani. — ha összeülnek velük — akár egy­oldalúlag isi, de már eddig el kell, hogy jus­sunk, ez az a következmény, amely elől elzár­kóznunk nem lehet. (Ügy van! Úgy van! bal­felől) Ha egy évvel ezelőtt a délamerikai álla­mok és köztük elsősorban Brazilra, be tudták jelenteni fizetésképtelenségüket és Venizelosz néhány nap előtt fenyegetés szerű és szenvedé­lyes intelemmel és nyilatkozattal fordult Európa felé, hogy Görögország nem fizet, sőt ellenkezőleg, még külföldi kölcsönt kér, akkor a magunk számára tisztázva a helyzetet, a kormány számára nincs más mód, mint hogy levonva ennek a helyzetnek konzekvenciáit, a magyar nemzet megmentése érdekében, a fog­lalkozási ágak, a termelő tényezők, az egész magyar közönség, 8 és félmillió ember meg­mentése érdekében bejelentbe azt, hogy nem tu­dunk fizetni, nem fizethetünk, mert öngyilkos­ságot nem követhetünk el magunkkal és nem­zetünkkel szemben. (Ügy van! Ügy van! bal­felől. — Lázár Miklós: Harakiri!) Energiát .kívánunk tehát az igen t. minisz­terelnök úrtól mindannyian és amint említet­tem, energiát a politikai helyzet szempontjá­ból annak a rendszernek likvidálására vonat­kozólag, amely nagy részben idáig juttatta az országot. {Ügy van! Ügy van! balfelől) Igen t. Ház! A t. képviselő urak, többek között Fenyő Miksa képviselő úr és előttem szólott képviselőtársunk, Meskó Zoltán is szó­vátették a nemzeti koncentráció kérdését. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Méltóztassanak megengedni, hogy evvel a kérdéssel egészen röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. nemzeti koncentráeió kérdésének fejlődését figyelemmel kísérve, annak első etapja, kez­dete az volt. amikor jószándékú, becsületes ál­lamférfiak és politikusok, akik egy rendszer­rel szemben meg akarták védeni a nemzetet az elpusztulástól, saját presztízsüket mérlegbe és serpenyőbe dobva, elszántságukat jelentették ki arra, hogy együttműködnek e nehéz átme­neti időben, amely idő mindenki számára egy politikai összetörtséget, egy politikai lejara­tást is jelent. Tehát ilyen nagy erkölcsi érté­keket serpenyőbe dobva, hajlandók voltak az ország megmentésére, de nem miniszteri tár­cákért, (Rassay Károly: Ugyan kérem!) aho­gyan a t. túloldalról rosszindulatú és megmér­gező tendenciákkal komikus és nevetséges mó­don szokták ezt a gyönyörű gondolatot elho­mályosítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Azok a palotaforradalmak, amelyek ott történ­nek a többségi pártban, (Rassay Károly: Azok inkább mennek miniszteri tárcákért!) ame­lyek a nyilvánosság előtt egészen komikussá, de ugyanakkor egészen tragikussá teszik a szándékokat, amelyek az ország ilyen nehéz helyzetében egyes politikai akarnokokat ve­zetnek azért, hogy feltűnjenek. (Ügy van! Ügy vam! balfelől) Ilyen viszonyok között minden méltánylást, elismerést és csodálatot megérdemelnek azok az önzetlen politikai egyéniségek, akik hajlandók voltak a tízesz­tendős gazdálkodással szemben és a leromlott­ság mai állapotában tízesztendős nagy erkölcsi értékeiket odavinni, hogy megmentsék az or­szágot. A t. miniszterelnök úr nyilatkozataiból en­nek a nemzeti koncentrációnak gondolata, szán­déka és akarása csendült fel. A gondolat azon­ban az idők során éppen azoknak a bizonyos többségi párti mozgalmaknak jóvoltából bizo­nyos deformációt szenvedett, vagy nem tudom, hogy milyen állapotba jutott. Felvetem azt a kérdést, hogy vájjon meddig tudják ezt az el­szántságot, meddig tudják ezt az önfeláldozást tanúsítani a koncentráció hívei olymódon, hogy ők közben elporlasszák politikai presztízsüket? Mert itt játék folyik, a túlsó oldalon az önzés­nek és a felemelkedés hiányának szomorú ko­médiája zajlik le! Meddig tudják ők ezt a nagy erkölcsi értéküket felajánlani, én ezt megmon­dani nem tudom. (Jánossy Gábor: A nemzeti összefogásnak itt semmi akadálya sincs! — Rassay Károly: Csak feküdjünk bele a fertő­zött ágyba!) Mindenesetre nagy nemzeti érde­künk kívánja azt, hogy a nemzet legjobb férfiai fogjanak össze ebben a katasztrofális időben és nagy nemzeti érdek kívánja, hogy távolíttas­sanak el a közélet színteréről azok, akik bűnö­sök azokban a súlyos eseményekben, amelyek rázúdultak az országra. Végre tiszta helyzetet kívánunk, energiát a kormányelnök úrtól, az előlegezett bizalomnak határa van, és minthogy a t. miniszterelnök úr olyan felhatalmazási tör­vényjavaslattal jött a Képviselőház elé,amelyre a mi felfogásunk szerint semmi szükség nincs, s nem vagyunk hajlandók a parlament lejára­tásával ilyen felhatalmazási, ilyen intézkedési jogkör átadásával lehetőséget nyújtani olyan intézkedésekre, amelyek a parlament hozzá­járulása nélkül a nemzeti közvélemény ellenére történhetnek, pártom nevében a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! Teljesen igaza van előttem szólott igen t. kép-

Next

/
Thumbnails
Contents