Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
212 Az országgyűlés képviselőházának ? gárát, — aki éppen aznap érkezett fel Budapestre — perforált vakbélgyulladás miatt kell megoperálnunk, tehát körülbelül csak x k 11 órára végezhetünk a műtéttel, azután azonban elmegyek, így is történt. Az operáció befejezése 'után elmentem a Carltonba, ott igen sokan voltak együtt, körülbelül 10—11 képviselőtársam is jelen volt a megjelentek között, köztük volt Klein Antal t. képviselőtársam is, s ugyanakkor a Oarlton-szállodában volt Erdélyi Aladár t. képviselőtársam is, aki nem voltugyan abban a teremben, ahol az értekezlet folyt, hanem egy másik: szobában tárgyalt gróf Festetics Sándorral. Ezt a való tényt bátor vagyok leszögezni. Amikor megérkeztem, legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy a 9 órára hirdetett értekezletet még mindig nem kezdték meg, s körülbelül Vál múlt öt perccel, amikor Krisztié» Sándor tanár úr felállott és tizenkét pontot olvasott fel. Nem akarom a t. Házat mind a 12 pontnak a felsorolásával untatni, mindösze csak négy pontot kívánok az ő 12 pontjából ebben a pillanatban felsorolni. Ezek közül az első pont az volt, hogy azonnal meneszteni kell a kormányt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elfogadjuk!) A második pont az volt, hogy azonnal fel kell oszlatni a Képviselőházat, a harmadik az volt. hogy azonnal ki kell írni az országgyűlési képviselőválasztásokat az általános, egyenlő, titkos választói jog alapján. (Taps és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eddig elfogadjuk!) A negyedik pont pedig az volt, 'hogy egy kiáltványt kell inltézni a magyar nemzethez^ és _ arra kérte Kriszties tanár úr a megjelent képviselőtársaimat s többek között engem is, hogy ezt a kiáltványt írjuk alá, mert akkor ennek a kiáltványnak, amelyet a magyar nemzethez intéztek volna, nagyobb lesz a súlya. (Zaj.) Közbeszólott t. képviselőtársamat r megnyugtathatom arról, hogy az egységespárt részéről megjelent képviselőtársaim közül mindegyiik a legtisztességesebben, a leglovagiasabban s a legbecsületesebben nyilatkozott meg s az egységespártnak az érdekeit egyáltalában nem ; bántották. És erről a helyről kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy nem fedi a valóságot az, hogy Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam ott a kapitány szerepét töltötte volna be, mert éppen ő volt az, aki a közéleti tisztaságról és tisztességről beszélt. (Bródy Ernő: # Ö volt az Önképzőkör elnöke! — Derültség.) Néhány szónok beszéde után én következtem szólásra, s misem természetesebb, minthogy kijelentettem azt, hogy a magam részéről, akkor, amikor a mindnyájaink által nagyrabecsüllt miniszterelnök úr az összefogást hirdeti s amikor imindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy a miniszterelnök úr abszolút becsületesen, puritán módon intézi, illetőleg vezeti az ország sorsát, egy új párt alakítását ezen nehéz időikben veszedelmesnek és szükségtelennek tantom. Kijelentettem, hogy semmi körülmények között semmiféle kiáltványt a magam részéről aláírni hajlandó nem vagyok, mert nem vagyok hailandó népmaszlagolásflioz a nevemet odaadni. Egyébként is ebben az országban úgyis olyan sok párt van már, hogy ez az átka ennek az országnak. Akkor, amikor egyfelől az összefogást hirdetjük, akkor a másik oldalon állandóan mindenféle jelszavakkal, felolvasások,, gazdasági előadások és tárgyalások ürügye alatt összehívják a gyanútlan képviselőket (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) m rajtuk keresztül akarják az ő egyéni céljaikat elérni és politikai peesenyéjüket sütögetni. (Zaj.) Meg akarják bontani azt '.' ülése 1932 április 22-én, pénteken. az egységet, amelyre szerény véleményem szerint ennek az országnak boldogulása érdekében feltétlenül szükség van. (Györki Imre: Most jön a csizma az asztalra!) Most a terített asztal jön. A fehér terített asztalnál ülve beszélgettünk, és akkor történt, hogy az igen t. honvédelmi miniszter úrról nem az én nézetemnek, megp-vőződésemnek, felfogásomnak megfelelően nyilatkoztak. (Györki Imre: Kicsodái) Akik ott beszéltek. Erre én kijelentettem, hogy én tiszta bort kívánok önteni a pohárba. Nagyon csodálkozom mindezen, — mondottam — hiszen önök tudják nagyon jól, hogy én Gömbös kegyelmes úrnak nagy tisztelője vagyok. (Bródy Ernő: Itt nincs kegyelmes!) Szó szerint bátorkodom elmondani, úgy, ahogy ott mondottam. (Györki Imre: Tábornok, vagy kapitány?!) Kijelentettem továbbá, hogy semmi körülmények között sem mehetek bele egy olyan alakulat létesítésébe, amelyről beszéltek és még csak meg sem jelentem volna, ,ha tudom, hogy nem megfelelően nyilatkoznak az én nagyra'beesült barátomról. (Györki Imre: Igaza van! Ez rendes dolog!) Azt Mszem, mindannyian belátják, t. Ház, hogy erkölcsi kötelességem volt az én barátomat, akiről más a rmeggyőződésem, megvédelmezni és végtelenül csodálkozom azon, hogy akkor, amikor a fehv. derített asztalnál sok mindenről szó esett, u„'ior Gömbös barátomnak, Gömbös honvédelmi miniszter úrnak nevét a diktatúrával hozták öszszefüggósbe. (Zaj.) En tehát ünnepélyesen kijelentem, hogy semmi néven nevezendő vonatkozásban Gömbös kegyelmes úr, Gömbös honvédelmi miniszter úr neve a diktatúrával kapcsolatban elő nem fordult. Most jön a csizma az asztalra. (Derültség.) Amikor beszéd közben, még mielőtt felállottam volna, szó esett a mellettem ülő uraknál arról is, hogy ők annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ma száz csizmás gazda jobban el tudná intézni az ország sorsát, mint az egész parlament, (Györki Imre: Az igaz! Ki mondotta ezt a bölcseségetf) én azt mondottam, hogy szívvel-lélekkel híve vagyok a gazdagondolatnak. En nem voltam abban a kellemes helyzetben, ihogy hivatalos képviselőjelölt lehettem volna. Én nem voltam hivatalost képviselőjelölt, én a saját becsületes, tisztességes munkámmal, (Ulain Ferenc: Üldözések között!) becsületes, tisztességes gazdák lelkesedésével és támogatásával kerültem a parlamentbe. (Ulain Ferenc: Ez igaz, tisztán ési becsületesen jött be!) Mi sem természetesebb tehát, ihogy a legnagyobb ihálátlanság völnia részemről, ha ezeket a gazdákat nem tisztelném, becsülném és értékelném. Ezeket a gazdákat tisztelem, becsülöm és értékelem •nemes ak azért, mert engem beküldtek a Képviselőházba, hanem becsülöm és értékelem őket azért is, mert tudom, hofv minden egyes kis kunyhó, minden egyes gazdának >a lakásia egyegy védőbástyája a magyar nemzeti gondolatnak. Mégis azt mondottam, hogy szerény nézetem szerint a mai rettentő, agyonkuszált pénzügyi viszonyok és nehéz gazdasági viszonyok közepette éppen a gazdagondolatnak érdekében nem tartanám ebben a pillanatban, amikor úgy-e úgyszólván üres kamrából kellene főznie annak a gazdának, szerencsésnek azt, hogy most sziáz gazdát odaállítsunk, rhogy: most intézzétek : az ország sorsát, (Zaj a szélsöbalóldalon.) mert : két hónap alatt lejáratnók a gazdagondolatot I azaz esztendőre. (Buchinger Manó: Nemcsak ; azért, hanem nincs annyi csizma! — Zaj é