Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

212 Az országgyűlés képviselőházának ? gárát, — aki éppen aznap érkezett fel Buda­pestre — perforált vakbélgyulladás miatt kell megoperálnunk, tehát körülbelül csak x k 11 órára végezhetünk a műtéttel, azután azonban elmegyek, így is történt. Az operáció befeje­zése 'után elmentem a Carltonba, ott igen so­kan voltak együtt, körülbelül 10—11 képviselő­társam is jelen volt a megjelentek között, köz­tük volt Klein Antal t. képviselőtársam is, s ugyanakkor a Oarlton-szállodában volt Erdélyi Aladár t. képviselőtársam is, aki nem volt­ugyan abban a teremben, ahol az értekezlet folyt, hanem egy másik: szobában tárgyalt gróf Festetics Sándorral. Ezt a való tényt bá­tor vagyok leszögezni. Amikor megérkeztem, legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy a 9 órára hirdetett értekezletet még mindig nem kezdték meg, s körülbelül Vál múlt öt perccel, amikor Krisztié» Sándor tanár úr fel­állott és tizenkét pontot olvasott fel. Nem akarom a t. Házat mind a 12 pontnak a felso­rolásával untatni, mindösze csak négy pontot kívánok az ő 12 pontjából ebben a pillanatban felsorolni. Ezek közül az első pont az volt, hogy azonnal meneszteni kell a kormányt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elfogadjuk!) A második pont az volt, hogy azonnal fel kell oszlatni a Képviselőházat, a harmadik az volt. hogy azonnal ki kell írni az országgyűlési képviselőválasztásokat az általános, egyenlő, titkos választói jog alapján. (Taps és felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Eddig elfogadjuk!) A negyedik pont pedig az volt, 'hogy egy kiált­ványt kell inltézni a magyar nemzethez^ és _ arra kérte Kriszties tanár úr a megjelent képviselő­társaimat s többek között engem is, hogy ezt a kiáltványt írjuk alá, mert akkor ennek a kiáltványnak, amelyet a magyar nemzethez in­téztek volna, nagyobb lesz a súlya. (Zaj.) Közbeszólott t. képviselőtársamat r meg­nyugtathatom arról, hogy az egységespárt ré­széről megjelent képviselőtársaim közül mind­egyiik a legtisztességesebben, a leglovagiasab­ban s a legbecsületesebben nyilatkozott meg s az egységespártnak az érdekeit egyáltalában nem ; bántották. És erről a helyről kénytelen va­gyok kijelenteni azt, hogy nem fedi a valósá­got az, hogy Gáspárdy Elemér t. képviselőtár­sam ott a kapitány szerepét töltötte volna be, mert éppen ő volt az, aki a közéleti tisztaság­ról és tisztességről beszélt. (Bródy Ernő: # Ö volt az Önképzőkör elnöke! — Derültség.) Néhány szónok beszéde után én következtem szólásra, s misem természetesebb, minthogy kijelentettem azt, hogy a magam részéről, ak­kor, amikor a mindnyájaink által nagyrabe­csüllt miniszterelnök úr az összefogást hir­deti s amikor imindannyian meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a miniszterelnök úr abszolút becsületesen, puritán módon intézi, illetőleg vezeti az ország sorsát, egy új párt alakítását ezen nehéz időikben veszedelmesnek és szük­ségtelennek tantom. Kijelentettem, hogy semmi körülmények között semmiféle kiáltványt a magam részéről aláírni hajlandó nem vagyok, mert nem vagyok hailandó népmaszlagolásflioz a nevemet odaadni. Egyébként is ebben az országban úgyis olyan sok párt van már, hogy ez az átka ennek az országnak. Akkor, amikor egyfelől az összefogást hirdetjük, akkor a má­sik oldalon állandóan mindenféle jelszavakkal, felolvasások,, gazdasági előadások és tárgyalá­sok ürügye alatt összehívják a gyanútlan kép­viselőket (Derültség a bal- és a szélsőbalolda­lon. — Zaj.) m rajtuk keresztül akarják az ő egyéni céljaikat elérni és politikai peesenyéjü­ket sütögetni. (Zaj.) Meg akarják bontani azt '.' ülése 1932 április 22-én, pénteken. az egységet, amelyre szerény véleményem sze­rint ennek az országnak boldogulása érdeké­ben feltétlenül szükség van. (Györki Imre: Most jön a csizma az asztalra!) Most a terített asztal jön. A fehér terített asztalnál ülve beszélget­tünk, és akkor történt, hogy az igen t. hon­védelmi miniszter úrról nem az én nézetemnek, megp-vőződésemnek, felfogásomnak megfelelően nyilatkoztak. (Györki Imre: Kicsodái) Akik ott beszéltek. Erre én kijelentettem, hogy én tiszta bort kívánok önteni a pohárba. Nagyon csodálkozom mindezen, — mondottam — hiszen önök tudják nagyon jól, hogy én Gömbös ke­gyelmes úrnak nagy tisztelője vagyok. (Bródy Ernő: Itt nincs kegyelmes!) Szó szerint bátor­kodom elmondani, úgy, ahogy ott mondottam. (Györki Imre: Tábornok, vagy kapitány?!) Kijelentettem továbbá, hogy semmi körülmé­nyek között sem mehetek bele egy olyan ala­kulat létesítésébe, amelyről beszéltek és még csak meg sem jelentem volna, ,ha tudom, hogy nem megfelelően nyilatkoznak az én nagyra­'beesült barátomról. (Györki Imre: Igaza van! Ez rendes dolog!) Azt Mszem, mindannyian belátják, t. Ház, hogy erkölcsi kötelességem volt az én barátomat, akiről más a rmeggyő­ződésem, megvédelmezni és végtelenül csodál­kozom azon, hogy akkor, amikor a fehv. derí­tett asztalnál sok mindenről szó esett, u„'ior Gömbös barátomnak, Gömbös honvédelmi mi­niszter úrnak nevét a diktatúrával hozták ösz­szefüggósbe. (Zaj.) En tehát ünnepélyesen ki­jelentem, hogy semmi néven nevezendő vonat­kozásban Gömbös kegyelmes úr, Gömbös hon­védelmi miniszter úr neve a diktatúrával kap­csolatban elő nem fordult. Most jön a csizma az asztalra. (Derültség.) Amikor beszéd közben, még mielőtt felállot­tam volna, szó esett a mellettem ülő uraknál arról is, hogy ők annak a véleményüknek ad­tak kifejezést, hogy ma száz csizmás gazda jobban el tudná intézni az ország sorsát, mint az egész parlament, (Györki Imre: Az igaz! Ki mondotta ezt a bölcseségetf) én azt mondot­tam, hogy szívvel-lélekkel híve vagyok a gazdagondolatnak. En nem voltam abban a kel­lemes helyzetben, ihogy hivatalos képviselő­jelölt lehettem volna. Én nem voltam hivata­lost képviselőjelölt, én a saját becsületes, tisz­tességes munkámmal, (Ulain Ferenc: Üldözé­sek között!) becsületes, tisztességes gazdák lelkesedésével és támogatásával kerültem a parlamentbe. (Ulain Ferenc: Ez igaz, tisztán ési becsületesen jött be!) Mi sem természete­sebb tehát, ihogy a legnagyobb ihálátlanság völnia részemről, ha ezeket a gazdákat nem tisztelném, becsülném és értékelném. Ezeket a gazdákat tisztelem, becsülöm és értékelem •nemes ak azért, mert engem beküldtek a Kép­viselőházba, hanem becsülöm és értékelem őket azért is, mert tudom, hofv minden egyes kis kunyhó, minden egyes gazdának >a lakásia egy­egy védőbástyája a magyar nemzeti gondo­latnak. Mégis azt mondottam, hogy szerény néze­tem szerint a mai rettentő, agyonkuszált pénz­ügyi viszonyok és nehéz gazdasági viszonyok közepette éppen a gazdagondolatnak érdekében nem tartanám ebben a pillanatban, amikor úgy-e úgyszólván üres kamrából kellene főznie annak a gazdának, szerencsésnek azt, hogy most sziáz gazdát odaállítsunk, rhogy: most intézzétek : az ország sorsát, (Zaj a szélsöbalóldalon.) mert : két hónap alatt lejáratnók a gazdagondolatot I azaz esztendőre. (Buchinger Manó: Nemcsak ; azért, hanem nincs annyi csizma! — Zaj é

Next

/
Thumbnails
Contents