Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Àz országgyűlés képviselőházának 72, — Hajós Kálmán: Tegye meg! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben. Ha megadták a negyedórai meghosszabbítást, tegyék lehetővé, hogy a képviselő úr elmondhassa a személyes kérdésben mondanivalóját. Andaházi-Kasnya Béla: Amikor bejelentettem, hogy ezt a kiuzsorázott váltót, (Propper Sándor: Kizsarolt!) kizsarolt váltót beváltani hajlandó nem vagyok, a mágikus erő megint csodálatosan működött, másnap letartóztattak (Ulain Ferenc: Gratulálok! Alkotmányos rendszer! — Farkas István: Ez az önök rendszere!) és csendőrök fedezete mellett ... Elnök: Ulain képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben és őrizze meg nyugalmát. (Propper Sándor: Nagyon nehéz a nyugalmat megőrizni! — Ulain Ferenc: Nagyon nehéz dolog!) Csendet kérek, képviselő urak. (Buchinger Manó: Majd meghalljuk a 80 egyhangú történetet! Az is érdekes lesz!) Ha a képviselő urak mindannyian beszélnek, akkor lehetetlen a kérdést tisztázni. Tessék csendben maradni. Andaházi-Kasnya Béla: A választás napján az úgynevezett baksi szőlőkben letartóztattak és csendőr kísért le gyalog egészen Sövényházáig, ahol csak a kisteleki főszolgabíró intervenciójára sikerült ismét szabadlábra jutnom. (Hajós Kálmán: Meg lett választva!) Az, hogy meg lettem^ választva, azt bizonyítja, hogy az én személyemet választották meg. Annak ellenére, hogy egységespárti programmal léptem fel, mégis megválasztottak, mert én ezt a kerületet 11 esztendő előtt az első nemzetgyűlésen már képviseltem ellenzéki programmal. Igen t. képviselőtársaim, azt a cinikus álláspontot, amelyet ebben a kérdésben méltóztatnak elfoglalni, így utólag, a választások után, könnyű elfoglalni. (Simon András: Várja meg a folytatást! — Ulain Ferenc: Vargha Imrének ez nagyon tetszik!) Méltóztassanak azonban csak visszatekinteni, hogy mi történt ugyanakkor Csongrád vármegyében a választással kapcsolatban? Bár nem állott rendelkezésükre kellő pénz, az ottani lap állandóan jelezte, hogy a szentesi hivatalos jelöltnek már mennyi ajánlása van; az utolsó nap jelentették, hogy most már 4200 aláírása van, mégis nagy megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy amikor a választási biztos elfogadta az ajánlásokat, akkor már 7400 aláírása volt. (Ulain Ferenc: Mit szól ehhez Lázár volt államtitkár úr?!) őszintén megvallva, nekem rendkívül imponált ebben a pillanatban a szentesi nép, amely egy éjszaka ilyen türelmesen, ilyen nyugalommal, tolakodás nélkül több, mint 3000 aláírást tudott szerezni franco gratis ajándékban

% (Ulain Ferenc: Csongrádon ugyanezt csinálták!) Miután Csongrádon ugyanezt láttuk, nem indokolt az a cinizmus, amellyel bejelentésemet méltóztattak fogadni, mert egészen bizonyos, illetve ezek után feltehető, hogy hasonló sorsra kerültem volna én is. Igen t. Képviselőház! Ismétlem, tisztességesebb dolognak tartom azt, ha valaki meggyőződését követve, abból a pártból kilép és idejön, mintha valaki meggyőződése ellenére 'bennmarad a pártban (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és meggyőződése ellenére egymásután szavaz. (Ügy van! Ügy van! a balodalon! — Simon András: A zsarolás után hat hónapig itt volt a pártban! — Ulain Ferenc: Hat hónapig a zsarolók karmai közt volt! — Szeder Ferenc: Mi van a szerződésben! — Felkiáltások ülése 1932 április 22-én, pénteken. 209 a jobboldalon: Ügy van! Mi van a szerződésben?) Hogy a zsarolás mennyire nyilvánvaló volt . . . (Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Lássuk a nyolcvan egyhangú szerződést!) ... azt mutatja az, hogy bár már a választás előtti napon felszólítottam az illetőket, hogy a váltót adják ki, a váltót, dacára annak, hogy váltó tulajdonképpen fedezeti váltó volt, tehát forgatni nem lehetett volna, mégis elzálogosították az egyik vidéki banknál. Aztuáni kélsőbb kiváltották, mielőtt tárgyalásra került volna a sor, s hamar siettek nekem visszahozni, mert érezték, hogy ez egy egyoldalú turpi causa jogügylet, amely miatt védelemben őket a törvény részesíteni nem fogja. (Simon András: A turpis causa jogügylet mindig kétoldalúi — Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Az ügyvéd úr rosszul tudja, hogy a turpis causa jogügylet kétoldalú. — Ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget. — Simon András: Majd várom az úr feljelentését. — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek képvieslő urak. Andaházi-Kasnya Béla: Tehát csak azt akarom megjegyezni, hogy az, hogy a választásomért pénzt adtam... (östör József: Csak ígért, de nem. adott!) ...kijelentem, hogy egyetlen pengőt sem adtam, egy krajcárt sem kaptam, így tehát az ehhez fűzött minden kombináció önmagától elesik. Az igen t. képviselő urak belátására és jó ízlésére bízom, (Felkiáltások a jobboldalon: Tegye le a Ház asztalára!) hogy akkor amikor valakinek ilyen rendkívül nehéz kálváriát és ilyen módot kell választania ebben a választásban, mert minden közbenjárásom, intervencióm, sürgönyök, levelek és panaszok útján nem volt elegendő, de egy 25.000 pengős váltó elegendő volt, akkor erkölcsi kötelességemnek éreztem, (Derültség a jobboldalon.), hogy ide átjöjjek ezekre az ellenzéki padokra és azzal az erkölcsi fertővel szemben, a leghatározottabban síkraszálljak. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj: — Elnök folytonosan csenget. — Buchinger Manó: Gyerünk a többi nyolcvan szerződéssel! — Fel1 kiáltások a szélsőbaloldalon: Mi van a többi váltóval? — Jánossy Gábor: Csak ez az egy volt ilyen! — Hegymegi Kiss Pál: Mit szól ehhez a t. egységespárt? — Buchinger Manó: Most az egyhangúak jönnek!) Elnök: T. Képviselőház! Lukács Béla képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lukács Béla: T. Ház! A tegnapi ülés végén a napirendi vita során midőn szerencsém volt felszólalni. Andaházi-Kasnya Béla igen t. képviselőtársam többször közbeszólt és a végén egy váltót vett ki zsebéből, amelyet ide, e felé az oldal felé lobogtatott. (Farkas István: A magáé hol van? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lukács Béla: Ugy látszik, hogy ezeknek a közbeszólásoknak folyományaképpen az igen t. sajtó képviselői félreértették ezt a dolgot. A reggeli lapokban megjelent közleményekből azt látom, hogy a közbeszólások alkalmasak voltak arra, hogy azt a hitet keltsék a sajtóban és ezáltal a közvéleményben, mintha ez a váltó összefüggésbe lenne hozható azzal a párttal, amelyhez szerencsém van tartozni. (Derültség a baloldalon. — Simon András: Hallgassuk csak meg! — Farkas István: Epp úgy néz ki az igazság, mint a lyukas váltó! — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Gratulálunk az új humoristához!) A kezeim közt levő tel-