Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Àz országgyűlés képviselőházának 72 sokat én és barátaim folytattuk le annak idején Dréhr államtitkárral, ugyanő iközölte azt, hogy Frühwirth Mátyás és társai nem hajlandók, ők 51%-os többséget akarnak. Tehát nyilvánvalóan elfogadhatatlan és a mi számunkra megalázó feltételt kötöttek ki s így kikényszerítették a választást: elbuktak és éppen, hogy nagykeservesen a 25%-os kisebbséget összehozták. Mi a 75%-ot megkaptuk, azonban a munkanélküli alkalmazottak a 400.000 pengőt elvesztették és ez volt a> quod erat demonstrandum, ami bizonyítandó volt, (Buchinger Manó: Csak azért, hogy ott kereshessen 20.000 pengőt!) hogy igenis ezzel összefüggésben kiloptak a szegény emberek zsebéből f összegeket! (Zaj.) Ezt itt Friedrich képviselőtársunk nyíltan állította, ezt Propper képviselőtársunk ismételten mondotta, ezt Kipka főpolgármester úr nem cáfolta meg, (Kéthly Anna: Nem is tudja cáfolni!) az illető megvádolt képviselő úr mind a mai napig nem nyilatkozott. (Kabók Lajos: Hallgat!) Azoknak a szervezeteknek, amelyekről itt szó van, r anyagi viszonyai közismerten és közzétett mérlegeik szerint is anynyira gyengék, hogy 20.000 pengőt talán tíz esztendőn keresztül sem vesznek he tagdíjakból, ez tehát mindenesetre napnál fényesebben bizonyítja azt, amit én ebben az összefüggésben elmondottam, fSzeder Ferenc: A szemérmes szegény pénze odakerül.) Azokon a nagyon súlyos okokon és érveken kívül, amelyeket itt Propper képviselőtársam a népjóléti minisztérium szörnyűségeivel kapcsolatosan elmondott, én csak egyetlenegy kiegészítésre kívánok szorítkozni. Ez pedig az, hogy nézetem szerint ennek a népjóléti politikának a csődje még akkor is bekövetkezett volna, ha történetesen panamamentesen, a legnagyobb egyéni tisztasággal intézik is az ügyeket. Bekövetkezett volna pedig a dolgok belső logikájából folyóan azért, mert igazi szociális, népgondozó politikát, igazi ember védelmet csak a kötelességteljesítés szilárd fundamentumára, nem pedig a karitasnak és a szolidarizmusnak a frázisaira lehet építeni. (Petró Kálmán: Ebben téved! — Jánossy Gábor: Tévedni emberi dolog!) Nem tévedek, t. képviselőtársam azért, mert nem tud igazi népjóléti politikát inaugurálni az, aki úgy véli, hogy a szegénység olyan véletlen szerencsétlenség, amely mindig volt és mindig lesz és hogy a szegénynek sajnálat és alamizsna jár. Szociálpolitikát, társadalombiztosítást csinálni, az intézményes segítés irányában állandóan és tervszerűen intézkedni és munkálni csak az tud, aki mélyen meg van győződve arról, hogy a társadalom szerkezetéből folyó igazságtalanság kizsákmányolt áldozatai azok, akik a segítséget és a támogatást megkövetelik és megérdemlik, t nem pedig olyan szegények, akik a könyörületes alamizsnát hálás kézcsótkal kötelesek elfogadni. Ez az alapvető és döntő különbség közöttünk, igen t. képviselőtársam, és mert éppen ez a gondolat hiányzott, azért nem. tudott itt erre a fundamentumra felépülni a szociálpoliitka komoly szerve és komoly minisztériuma. T. Képviselőház! A magánjog épületén generációk munkáltak. A polgári társadalom legkiválóbb elméi működtek azon, hogy kibogozzák az összefüggéseket. A váltójogot, a kereskedelmi jogot, az egymással való szerződésekre vonatkozó jogszabályok egész tömegét, mind-mind igen-igen részletesen és alaposan kidolgozták, s törvények köteteibe foglalták, a szociális munkajog azonban olyan új fejezet, ülése 1932 április 22-én, pénteken. Í93 amely csak a háború utáni időben kezdődött, amelynek alapjait azonban a nyugati országokban lerakták és amely alapokra helyenkint már igen komoly és igen szép épületeket emeltek. Nálunk pedig most ott tartunk, hogy az egyszer lerakott alap kiigazítása helyett ennek az alapnak a^ szétdúlása fog megtörténni anélkül, hogy még csak a szándék is élne abban ás irányban, hogy a szociálpolitika bármiféle épületét felépítsük itt Magyarországon. Bocsánatot kérek, igen t. Képviselőház, de valóban nem lehet elfogadni érvnek azt, hogy majd így szétparcellázottan jobb lesz. Megdől ez az érv nemcsak azokból az okokból és indokokból, amelyekre itt már Propper t. barátom hivatkozott, hanem mindenekfelett azért, mert a társadalom mai szerkezetéből kifolyóan a különböző minisztériumok igen természetesen és magától értetődően az illető termelő, illetve társadalmi réteg kapitalisztikus érdekeinek védelmezői. Ezekkel a kapitalisztikus érdekeket védelmező különböző reszort-minisztériumokkal szemben legalább egy minisztériumnak kellene lenni, amely a kapitálissal szemben a legnagyobb értéket és a legnagyobb tőkét, az emberi munkaerőt, az ember szellemi és fizikai jólétét védelmezi. Semmi mást, de ezt az egyet igen. Ez az egy azonban felér a többivel. Ellensúlyként kellene ezt beilleszteni a társadalmi rend mai szerkezetébe éppen azért talán, hogy maga a társadalmi rend fel ne boruljon. E nélkül az ellensúly nélkül a felborulás veszedelme egyre nagyobb és egyre közelebb van. De tovább megyek. Előfeltételei is vannak ennek. Nem lehet elhaladni a mellett a kérdés mellett, hogy míg az illető társadalmi osztályoknak, a munkásoknak, az agrárnépességnek, a tisztviselőknek és az alkalmazottaknak távolról sincs meg az az egyesülési, gyülekezési és szervezkedési, tehát szabad érdekvédelmi joguk, mint bármely más társadalmi rétegnek megvan, addig itt tulajdonképpen a szociálpolitikának alfájáig sem érkeztünk, el. Ma itta kereskedelemügyi miniszter úr beszélt arról, hogy az iparosságnak mintegy kényszertársulás formájában érdekeit, jogait, előrejutását kultúrnívóját kell biztosítani és szép szavakat talált ennek az iparosrétegnek érdekei védelmére és emelésére. Nos, nemcsak az iparosság önálló kategóriája, hanem az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági bérmunkások és alkalmazottak rétege is jogosult arra, hogy érdekeit szabadszervezkedés és. érdekvédelem útján érvényesítse. Ezt azonban lépten-nyomon megakadályozzák, a rendőrhatóság közegei nyakunkra jönnek, üléseinket eltiltják, megmozdulásainkat lehetetlenné teszik és ezzel éppen azt a motorikus erőt fojtják meg, amely motorikus erő a társadalmi mozgalmak előbbreviteléhez elengedhetetlenül szükséges. Az első és legfontosabb kellék a szervezkedési szabadság biztosítása. Ha pedig érdekképviselet kell, hivatalos, szabályszerű, olyan, mint amilyen az ipari és kereskedelmi vállalkozásnak már megvan, mint amilyent most a kézművességnek koncedálnak valamilyen formában, akkor t mintául nézzék az osztrák példát, ahol munkás- és alkalmazottkamara van, nem mint a szakszervezeteket, nem mint a szabad érdekképviseleteket helyettesítő, pótló és feleslegessé tevő valami, hanem mint egy olyan hivatalos, komoly és reprezentatív szerve ennek a társadalmi rétegnek, amely megbecsülés, súly és jelentőség tekintetében teljesen egyenrangú a kereskedelmi és iparkamarákkal. Itt még az