Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
186 As országgyűlés képviselőházának határozatot megújították, s ettől kezdve az újabb időkig is, igen-igen sok ígéret hangzott el abban a tekintetben, hogy álmagyar állam ismeri idevonatkozó kötelezettségét és azt lehetőleg rövid időn belül teljesíteni fogja. Nos, nem teljesítette és én ezt az alkalmat is felhasználom arra, hogy kérjem, gondoskodjék a kormány arról, hogy a mezőgazdasági munkásságnak betegség, baleset, öregkor, rokkantság és árvaság esetére való kötelező biztosításáról ígéretéhez képest mielőbb terjesszen törvényjavaslatot a Képviselőház elé. Beszélt az előadó úr a népjóléti és munkaügyi minisztérium munkaügyi vonatkozásairól és azt mondotta, hogy a címben a munkaügy csaik értéktelen fityegő. Sajnos, így van, én is ezt mondom és már régen mondtam. Teljesen egyetértek az előadó úrral abban, hogy a munkaügy valóban csak a minisztérium címében foglalt helyet, tehát értéktelen fityegő volt, valójában azonban ebben a minisztériumban a munkaügyekkel abszolúte nem törődtek. Nem törődött senki, (hagyták, hogy a címben meglegyen. Meg is volt, tovább azonban nincs, ebben ki is merült a népjóléti minisztérium munkaügyi működése. Pedig ezen a téren sok a tennivaló, sok a mulasztás, t. Képviselőház. Elmulasztották a munkaidő szabályozását, elmulasztották a létminimum behozatalát, elmulasztották a sztrájkjog törvénybeiktatását, elmulaszották az üzemi választmányok, egyeztetőhivatalok életrehívását, elmulasztották a munkaügyi bíráskodás korszerű reformját, elmulasztották a magánalkalmazottak jogviszonyainak rendezését. Csupa munkaügyi kérdés, csupa kiáltó hiányosság, csupa ür a magyar társadalmi és gazdasági életben, csupa lék, amelynek betömésére a keresztény és nemzeti jelszó alatt uralkodó kormányzat tizenhárom esztendő alatt egyáltalában nem fordított gondot és figyelmet. (Kabók Lajos: A panamák miatt nem ért rá!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nagyon érdekes, hogyan fogja majd a belföldi közvélemény mellett nemzetközi szervezet, amelynek Magyarország is tagja, — tagállam vagyunk a nemzetek szövetségében és a nemzetközi munkaügyi hivatalban —, hogy vájjon ez a munkaügyi hivatal hogyan fogja értékelni és bírálni a magyar kormánynak és képviselőháznak azt a cselekedetét, hogy 1932ben, a szociális nyugtalanság vibrációjának f tetőpontján megszüntetni a népjóléti, a szociális minisztériumot. A nemzetközi munkaügyi hivatalnak, mint mondottam, mi is, Magyarország, tagjai vagyunk. Ez a nemzetközi munkaügyi hivatal évenként egyszer néhány héten keresztül szociális kérdésekkel foglalkozik. A nemzetközi munkaügyi hivatal állandó hivatal, komoly hivatal, csak szankciója nincsen, mert — sajnos — nincsenek sem hadihajói, sem fegyveres hadseregei, hogy a nem parirozó hatalmaknak nyakára küldje és érvényt szerezzen határozatainak. Gentleman agrément jelleggel bírnak ezek a nemzetközi munkaügyi határozatok és nem mindenki váltja be őket. Magyarország eddig a nemzetközi munkaügyi konferenciának egyetlen komoly előterjesztését, határozmányát, vagy ajánlatát még nem iktatta törvénybe. Láttuk, kaptunk már egy csomót. A tengeri rakományok kötelező mérlegeléséről szóló nemzetközi egyezményt ratifikáltuk; miután nincs tengerünk, nincsenek hajóink és hajórakomá'. ülése 1932 április 22-én, pénteken. \ nyaink, miután ez egy árva fillérbe nem került, ezt idehozták, ratifikálás végett. Az 1920-ban Washingtonban létrejött nemzetközi egyezményt azonban, amely a 8 órai munkaidő kötelező bevezetéséről rendelkezik, még nem tartották jónak idehozni, ezzel még mindig adós a kormány 1920-tól 1932-ig, tehát 12 esztendő óta nemcsak a világnak és a, nemzetközi munkaügyi hivatalnak, — ez mellékes volna — ellenben a dolgozó magyar népnek is. Mi számtalanszor és állandóan reklamáltuk a 8 órai munkaidőt, most már nem reklamáljuk, mert ez már túlhaladott álláspont. A technika és a termelés mai forradalmi korszakában szerte a világon már a heti 40 órás munkaidő esedékes, és a munkanélküliség problémája nem oldható meg másképpen, mint úgy, hogy a technika fejlődésével arányban csökkenteni kell a. munkaidőt. Így van ez Amerikától kezdve minden kulturális földrészen és országban. A munkanélküliség problémájának automatikus megoldását hiába várjuk, az sohasem következik be. Ma többet termelnek Magyarországon, mint amennyit termeltek pl. 1914-ben, de feleannyi munkaerővel, mert közben jöttek olyan munkagépek, munkaeszközök és munkamódszerek, amelyek ezt a túl- és többtermelést lehetővé tették, s a, magyar kapitalizmus a magyar kormány tűrésével.(hozzájárulásává!, vagy még inkább biztatásával a technikai fejlődés minden konzekvenciáját levonta a maga részére. Itt tartják, hizlalják a francia Bedeauxmérnököket, akik a munkásokból az utolsó csepp életnedvet is kisajtolják, de hogy a munkaidőt leszállítsák, arról nem akarnak hallani. Pedig mélyen t. Ház és igen t. kormány, méltóztassanak tudomásul venni, hogy a munkanélküliség problémájával elválaszthatatlanul összefügg a munkaidő leszállításának kérdése, ez a kettő kiegészíti egymást, és csak a munkaidő leszállításával lehet a munkanélküliség problémájának megoldását megközelíteni. Mi még a 8 órai munkaidőnél sem tartunk, hol vagyunk még a 40 órás munkahéttől, amely Amerikában már be van vezetve, sőt néhány európai államban eleven valóság s amelyre vonatkozólag legutóbb hozott határozatot a nemzetközi szakszervezeti kongresszus és nagyon valószínű, hogy már ezen, vagy a legközelebbi konferencián a nemzetközi munkaügyi hivatal is a 40 órás munkahét mellett fog állást foglalni. Mint ahogy a történelem folyamán Magyarország uralkodó osztálya mindig lekéste a történelem vonatát, ebben a vonatkozásban is lekéstünk, sőt igen alaposan lekéstük a történelem vonatát és nem igyekezett az a minisztérium, amely erre volt rendelve^ lépést tartani a szociális és munkaügyi szükségletekkel. Még egy egész sereg ilyen nemzetközi munkaügyi .ajánlás és határozmány van. A minisztériumok fiókjaiban tévelyegnek ezek a határozmányok. Méltóztassanak ezeket kiásni a fiókokból és méltóztassanak idehozni a Képviselőház elé és törvénybe iktatni! Hiszen légüres térben mozognak az urak, nem tudják, hogy mi van körülöttük. Nem hallják t. képviselőtársaim a föld dübörgését, nem hallják a szociális nyugtalanság hangját? Hát azt hiszik, hogy olyan módszerekkel, amilyen módszerekkel a háború előtt dolgoztak, folytatni lehet, hogy ilyen módszerekkel kormányozni lehet, hogy ilyen módszerekkel nyugodt atmoszférát lehet teremteni? Hát lehet embereket éhenhalásra, örökös munkanélküliségre kárhoztatni? Hát nem kell ehhez a kérdéshez
