Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
178 Àz országgyűlés képviselőházának 7, Kabók Lajos: T. Képviselőház! A 26. §. az ipartestületi munkaügyi bizottságról rendelkezik. Ez a szakasz az alkalmazottak bevonásával egy ú. n. békéltető bizottságot létesít, még azon üzemek számára is, ahol ötnél kevesebb a foglalkoztatott munkások száma. En itt csak azt kifogásolom, hogy ez a szakasz egyáltalában nem rendelkezik arról, hogy milyen büntető szankciója, vagy jogerőssége van ennek a békéltetőbizottsági határozatnak. Igaz, hogy a szakasz végén ez áll (olvassa): «Egyébként a bizottság szervezetét, munkakörét és eljárását az ipairtestületi elölj ár ÓÍS ág által jóváhagyott ügyrend szabályozza», ez az ügyrend azonban szerintem igen elavult és a 'mai viszonyoknak egyáltalában nem felel meg. Éppen ezért kérem, hogy a miniszter úr valamiképpen találjon módot arra, hogy ezt a régi, elavult ügyrendet is a mai viszonyoknak megfelelően változtassák meg. Ha ma egy iparossegéd elmegy az ipartestületi békéltető bizottsághoz olyan panasszal, mely szerint a munkabérek tekintetében vannak ellentétek, a döntésre vonatkozólag semmmiféle irány adás nincs, ,és teljesen az ipertestület tagjainak, valamint a kisiparos munkáltató uraknak egyéni felfogása mérvadó arra, hogy a munkabérre, munkaviszonyra, vagy munkaidőre vonatkozó panasz tekintetében milyen álláspontot foglaljon el a bélkéltető bizottság. Miután mindezek tekintetében az állásfoglalás az ipartestület régi, elavult ügyrendje alapján történik, éppen ezért a mai idők szellemében való változtatásra sizuktség van. , Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a szakaszt teljes megnyugvással változatlanul elfogadni. Itt nincs másról szó, mint arról, hogy az érdekeltek igyekezzenek egymás közt elintézni ügyeiket; amennyiben azonban ez nem ( sikerül, a magánjogi jogorvoslat útja magától értetődően nyitva áll a mesterlegény előtt ép úgy, mint a munkaadó előtt. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 26. §-t változatlanul, eredeti szövegében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a 26. §-t változatlanul elfogadta. Következik a 27. §• Frey Vilmos jegyző (olvassa a 27-43. §-okat, amelyeket a Ráz hozzászólás nélkül elfogad): Az előiadó úr kíván szólni. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! A 44. § második bekezdésének ötödik sorában egy sajtóhiba maradt, tudniillik itt a «szövetség» szó szerepel, holott «központ»-nak kellene lenni. Tisztelettel kérem, hogy a «szövetség» szó helyett a «központ» szót méltóztassék a szövegbe iktatni. Elnök: Kíván valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az előadó úr módosítását szembe fogom állítani az eredeti szöveggel. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, az előadó úr módosítását f fogom elfogadottnak kijelenteni. Kérdem tehát: méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház az előadó úr javaslatát fogadta el, Következik a 45. §. ';. ülése 1932 április 22-én, pénteken. , Frey Vilmos jegyző (olvassa a Í5—60§-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök; Ezzel a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyaltuk s annak harmadszori oliránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen a miniszter! Taps) A törvényjavaslat elfogadásával egyidejűleg elintézést nyert a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara felirata. Napirendünk szerint következik a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszteri állás megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kornis Gyula előadó urat illeti a szó. (írom. 203, 204) Kornis Gyula előadó: T. Ház! Jólismert a t. Ház előtt az a hosszú út, amelyet a modern államoknak meg kellett tenniök, míg a puszta hatalmi államból kialakult a jogállam, amely a jogi és politikai egyenlőséget akarta biztosítani az emberek között. Azután kibővült kultúrállammá, amely- művelődési egyenlőséget iparkodott garantálni, azaz, hogy mindenki a benne szunnyadó szellemi erőket, mint állampolgár szabadon kifejthesse. Végül •megszületett a szociális állam, amely feladatául azt tűzte ki, hogy nem elégszik meg a jogi, politikai és művelődési potenciális egyenr lőséggel, hanem a gazdasági és társadalmi ellentétek kiegyenlítését iparkodik megvalósítani, így született meg a modern szociálpolitika, amelynek az a feladata, hogy a gazdasági-társadalmi rend is feleljen meg az igazságosság formájának, azaz, hogy minden ember lehetőleg az ő emberi méltóságának megfelelő létminimummal rendelkezhessék. A laisser faire laisser passer elv liberális államával szemben, amely szabadjára hagyta az életküzdelmet, amely megengedte azt, hogy az erősebb elnyomja a gyengét, a nagyobb ragadozó felfalja a kisebbet, mint ahogy ma is többször volt szó róla, ezzel az állammal szemben a szociális állam arra törekszik, hogy ne egyoldalúan szolgálja a munka a tőkét, hanem a tőke is szolgálja a munkát. (Rakovszky Tibor: Ez a helyes!) Innen van a szociális államnak a munka joga, innen van a munkaerőnek egészségügyi és jogi védelme, a munkásbiztosítás, a munkásegészségügy, stb. a modern szociális államban. A szociálpolitikai szellemtől áthatott állam arra törekszik, hogy a nép ne úgy érezze az államot, mint amely felette lebeg valami eszményi magasságban vagy amely kardját, hatalmát mutogatja vele szemben, hanem úgy érezze, mint az ő oltalmazóját és védelmezőjét; érezze a nép azt, hogy voltaképpen ő maga az állam, amelyben az állam célja azonos az egyesek céljaival és hogy nincs az állam a társadalomtól olyan elidegenítő messzeségben és magasságban. Ez a szociálpolitikai értéktudat rohamosan fejlődött éppen a világháború alatt és után, a szociális nyomorúság közepette. Az államok jórésze külön kormányzati szervekről iparkodott gondoskodni, amelyeknek éppen a szociálpolitika intenzívebb művelése a célja. Ezeknek a minisztériumoknak különböző címeket adtak: Munkaügyi minisztérium, népjóléti minisztérium, közegészségügyi minisztérium, népegészségügyi minisztérium stb. Nálunk először az 1917 : XI. te. hatalmazta fel a kormányt arra, hogy négy mnisztériur mot állítson fel, úgynevezett tárcanélküli minisztériumot s ezek közül az egyik népjóléti minisztérium legyen, bár ezt <ai címet a törvény még nem említi. Azután hozatott az
