Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

As országgyűlés képviselőházának 72. lásból ismeri a dolgot és én nem láttam semmi okát sem annak, hogy egy kellőképpen ki nem használt szervet kötelező fórumként állítsak oda, hogy ezzel elhúzzam az ügyek kimenetelét. Ez nem is állna összhangban az élettel, mert ha ilyen módon elhúzom háromnégy héttel a jogviták elintézését, az a szegény mesterlegény azóta talán már a negyedik-ötödik helyen van munkakeresés céljából. Egyébként is a mester és a legények között fennforgó jogviták elintézésének megfelelő fóruma a királyi járásbíróságok, mint munkaügyi bíróságok, ahol a szakszerűség és a méltányosság is érvényre jut, hiszen tanácskozásaikon részt kell vennie ülnök gyanánt egy mesternek és egy legénynek. Ha azonban a törvény végrehajtása során azt látom, hogy a békéltető bizottságok kötelező igénybevétele, mint általános óhaj és reális szükség jelentkezik, nem fogok elzárkózni az elől, hogy ezt külön szabályozzam. Természetesen a szabályozás nem is való ebbe a törvénybe, hanem a munkaügyi bírósági szervezet körébe tartozik. Hogy rátérjek a javaslattal szemben felhozott többi elvi kifogásra, éppen a mai tárgyalás folyamán is elhangzott az a kérdés, hogy miért nem teszem kötelezővé a gyáriparosokra az ipartestületekbe való belépést. A törvényjavaslat csak a lehetőséget biztosítja. Ennek több oka van. Először is nem akarom áttörni azt a nagy elvet, hogy az ipartestületek kizárólag a kisiparosság képviseletei. Másodszor tartani lehetne tőle, hogy a belépés kötelezővététele esetén a gyáripar a maga nagyobb társadalmi és vagyoni súlyával elnyomhatná a tulajdonképpeni kisipari érdekeket és ezzel veszélyeztethetné a harmonikus együttműködést is. Végül pedig, hogy Kabók t. képviselőtársamnak válaszoljak, a kereskedelmi és iparkamarák fenntartásához a gyáripar igen jelentékeny illetékekkel járul hozzá. A szónokok közül többen azt a kívánságot is kifejezték, hogy tegyük kötelezővé a társulást a képesítéshez nem kötött, ú. n. szabad iparok részére is. Méltóztatnak tudni, hogy ez a javaslat csak a képesítéshez kötött iparosság szervezéséről szól. A szabad ipar és a képesítéshez kötött ipar között pedig igen lényeges különbség van. A szabad ipar nem ismeri az inaséveket, nem ismeri a legényéveket, nem ismeri a vizsgát, a képesítés igazolását. Egészen más ott az ipar tradíciója és más a testületi szellem, úgyhogy a kettőt egy törvényben szabályozni nem lehet. Egyébként is az 1884. évi XVII. te. megadja a szabad iparnak a társulás lehetőségét és ezen az alapon van is több igen szépen működő, tekintélyes ipartársulatunk. Ha azt látom, — és itt felelek Petrovácz Gyula t. képviselőtársamnak — hogy megvannak a szabad ipar kényszertársulásának is az előfeltételei, nem fogok elzárkózni attól, hogy egy ilyen külön törvényjavaslattal járuljak a t. Ház elé. T. Ház! Ezekkel a megjegyzésekkel tulajdonképpen végeztem volna is azokkal az észrevételekkel, amelyek magával a törvényjavaslattal foglalkoztak. Felmerültek egyéb kívánságok: is, amelyeknek azonban csak rövid ismertetésébe tudok itt belemenni egyrészt azért, mert nem akarom a t. Ház türelmét túlsóké igénybe vennL másrészt pedig azért, mert a költségvetés tárgyalása során fogom kérni a t. Ház türelmét egy általánosabb iparpolitikai programúig meghallgatására. A közüzemek kérdésére nem kívánok ezútttal kitérni. A múltkor ebben a tekintetben ülése 1932 április 22-én, pénteken. 175 nyilatkoztam Eber Antal t. képviselőtársam felszólalására válaszolva. Csiak annyit kívánok hozzátenni, ihogy ennek a kérdésnek megoldása nem olyan egyszerű. Fontos szociális érdekekre is figyelemmel kell lenni, hogy amikor valamely közüzemet megszüntetünk, egyrészt ne maradjanak kenyér nélkül annak az alkalmazottai, másrészt pedig ezekben az üzemekben állami vagyon is van és nekünk igyekeznünk kell ezt a lehetőség szerint megmenteni. Ez természetesen abszolúte nem akadálya annak, hogy a felesleges, indokolatlan és egyenlőtlen feltételek mellett versenyt űző üzemeket beszüntessünk. (Gaál Endre: Pl. a Rico!) Minden esetre azon leszek t. képviselőtársam, ^ hogy legalább az üzem egyik része tekintetében elérhessük ezt a megszüntetést. Remélem, sikerülni is fog. Ami a közszálllítások kérdését illeti, amely szintén szóbakerült, méltóztatnak tudni, hogy ebben a tekintetben az utóbbi időben a kisiparosiság javára sok kedvező intézkedés történt. Először is megszűnt az, ú. n. generálvállalkozó népszerűtlen intézménye; megkönynyítettük a megbízhatósági igazolványok kiadását is, s a Társadalombiztosító intézettel szemben fennálló hátralék már nem akadálya a versenytárgyaláson való részvételnek. A honvédelmi miniszter úr, akire méltóztatott utalni, a ruházati cikkek 50%-át, a lábbelinek 40%-át a kisiparosoknak adja. Az én tárcám keretében a postások összes egyenruinaszükségletét a kisipar elégíti ki. Jórészt ugyanez a helyzet az államvasutaknál is. Én hajlandó vagyok elmenni ebben 'a tekintetben a legvégső határig, de bizonyos korláton túlmenni mégsem lehet, mert a nagyipar teljes mellőzése az ott alkalmazott munkásokat tenné kenyértelenekké. Minthogy panaszok érkeztek hozzám, hogy a nagyipar egyes esetekben milyen árfeltételekkel jön annak következtében, hogy tanulatlan munkásokat és női munkásokat alkamaz, én egy miniszteriális bizottságot küldöttem ki ennek az árkalkulációnak megvizsgálására ^és olyan javaslat tételére, amely ezt a kérdést mindkét fél megelégedésére megyugtatoan fogja megoldani. Méltóztattak itt szóvátenni a kisipari hitel kérdését. Ebben a tekintetben Örffy t. r képviselő úr megnyugtatására kijelentem; én beismerem azt, hogy a vidéki kisiparosság bizonyos hátrányos diszparitásban van a fővárossal szemben. (Úgy van! Úgy van!) Ebben a tekintetben meg fogom tenni a kellő intézkedést. Tájékoztatásul csak megjegyzem, hogy a kisiparosság részére a Magyar-Olasz Bank, a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Pénzintézeti Központ, az Ipartestületek Országos Központi Szövetkezete és a Budapesti Kisipari Hitelintézet révén körülbelül 30 millió pengő hitelkeret állott rendelkezésre. Természetes, hogy a gazdasági válság alatt ezt a keretet vajmi kevéssé lehetett kitölteni, de azért most is folyik a hitelezés, (Ügy van! jobbfelől.) úgy hogy október óta máig körülbelül 2 és fél millió pengő hitel utaltatott ki a kisiparosoknak. Sajnos, a kisiparosok egy részének bonitása nein valami nagy, ami intő jel arra, hogy az egyesek gyengeségét igyekezzenek a szövetkezés erejével pótolni. (Helyeslés.) Az Ioksz-szal kapcsolatban Fábián igen t. képviselő úr felhozott egy alkalmazást és az ott alkalmazott alkalmaztatását egyrészt az illetmény nagysága szempontjából, másrészt pedig álláshalmozás szempontjából méltóztatott kifogásolni. Ami az illetményre vonatkozik, az