Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

172 Az országgyűlés képviselőházának léte, 23-nak temetkezési egylete, 8-nak nyugdíj egylete és 23-nak munkásszállója. Munkaközvetítője csak 23-nalk van, ebből is 18 a fővárosban van, míg vidéken csak 5 ipartestület foglalkozik munkaközvetítéssel. Ipari szakoktatásra

1 az 1929. évben 36 ipartestület költött valami csekély öss

zöget. Ezekből az adatokból kétségetkizáróan kiderül, bogy azok az ipartestületek csak inkább amolyan pipázgatóegyesületek voltak, amelyek az iparosság sorsát előre nem lendítették, de kulturális nívóját sem növelték. Ügy mondhatnám, a legutóbbi évtizedekben kezdett valami kis haladó szellem bekerülni az ipartestületekbe, amikor egynéhány szociáldemokrata érzelmű kisiparos is bekerült az ipartestületek vezetőségébe, azonban ott elszaporodni nem tudván, lényegesen változtatni a régi nívón nem tudtak. Es most itt van egy új törvényjavaslat, a;z ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról szóló törvényjavaslat, amelyben azt ígéri a miniszter úr, vagy azt akarjai sejtetni, hogy most már az iparosság helyzete e törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől kezdődőleg sokkal jobb lesz. En ezt tagadásba veszem és azt mondom, hogy ez nagyon elhibázott cselekedete megint a kormánynak, mert a kisiparosságnak nem erre van szüksége. A kisiparosság mai leromlott helyzetében azt várja, bogy a kormány valahogyan szervezze meg a kisipari hitel kérdését, hogy a kormány valahogyan teremtsen munkaalkalmakat, hogy vállalkozhasson. Nem az a baj, hogy az ipartestületek működése, összetétele, szabályai nem megfelelőek, hanem most az a legnagyobb baj és az a legégetőbb kérdés, hogy ilyen helyzetben van aiz iparosság is. Éppen ezért nem ilyen törvényjavaslattal kell előállani, hanem azokat a kérdéseket kellene megoldani, amelyek e felett állanak és ennél sokkal elsőrendűbbek. Igazságtalanságok is vannak ebben a törvén yjavaslatban. Nem akarom minden szakaszát végigboncolgatni, nehogy az a látszata legyen felszólalásomnak, hogy még ezekben a késő délutáni órákban is, mint a javaslatnak úgyszólván legutolsó szónoka, az időt 'akarom tölteni. En csupán azért szólok így röviden, mert néhány olyan kérdésire akarom észrevételemet megtenni, amelyekre — úgy vélem — előttem szólott t. képviselőtársaim nem mutattak rá. így például arra az igazságtalanságra is rá kívánok mutatni, ami abban nyilvánul meg, hogy a kisiparosságot külön súlyosabb terhekkel rójják meg. Hiszen a törvényjavaslat is a terhek szaporodását jelenti a kisiparosság számára, mert a kisiparos kamarai illetéket is fizet, de a gyáriparos ipartestületi illetéket nem fizet. Ennek következtében a gazdag gyáriparos előnyösebb helyzetben van, csak egyszeri díjfizetésre van kötelezve, csak kamarai illetéket fizet, ellenben a gyengetőkéjű kisiparos fizet igenis, kamarai és ipartestületi illetéket, tehát kettősen adóztatja meg a törvény. Ez igazságtalanság és ezt az igazságtalanságot minden körülmények között szükségesnek tartottam szóvátenni. Azonkívül úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat nem céloz különösebbet, és — mint ahogyan mondottam — nem lendíti előre az iparosság gazdasági helyzetét, kulturális nívóját, tehát úgyszólván játékszernek tekinthető. A kormány a kisiparosságnak, a csintalankodó gyereknek ad most egy játékszert. Eddig nem tudott a maga számára tökéletesen, teljesen megszervezni, most tehát a kezébe ad egy játékszert; hadd játsszék vele, hogy közben elfe'. ülése 1932 április 22-én, pénteken. lejtse^ vagy ne vegye észre azt az igazi célt és szándékot, amelyet a kormány vele politikailag tervez. Ebben a törvényjavaslatban, végig a különböző szakaszokon keresztül, meg vannak állapítva azok a feltételek, amelyeknek alapján a játékot az ipartestületekben űzni lehet: a választmány, az elnökség és így sorban mindazok a fórumok, amelyeket megjelöl a törvényjavaslat. Ezekkel akarja játszadoztatni a kormány az iparosokat abban a reményben, hogy játszadozás közben a maguk súlyos helyzetét nem fogják olyan élesen felismerni. De a kormány egyben az ipartestületek központjának megalkotásával meg akarja teremteni azt a központi politikai szervet, amelyen keresztül végre kezébe akarja kaparintani a kisiparosságot és annakidején esetről-esetre saját céljaira felhasználni. Ezt tagadásba venni sem lehet. Azok a szakaszok, amelyek arról szólnak, hogy milyen módon tartja a kormány az országos központon keresztül is az ipartestületeken a kezét, igenis, igazolják az előbbeni állításomat, azt a tényt, hogy a kormány minden körülmények között egy ilyen látszólagos, minden politikától mentesnek mutatkozó törvényjavaslattal, politikai célját akarja kielégíteni, meg akarja teremteni azt a politikai szervet, mellyel a szerteágazó kisiparosságot a maga politikai céljaira felhasználhassa. T. Képviselőház! Kifogásolható a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely megállapítja, hogy az országos központ fenntartásához az ipartestületeknek hozzá kell járulniok. Igaz ugyan, hogy az államkassza 50.000 pengővel járul hozzá a törvényjavaslat szerint, az iparkamarák is ennek felével, 25.000 pengővel, de megállapítja a törvényjavaslat, hogy az ipartestületeknek is legalább olyan összeggel kell hozzájárulniuk, mint amilyen összeggel hozzájárul az iparkamara, tehát a legkevesebb összeg 25.000 pengő, amelyet az iparosokra fognak kiróni tagsági díjak alakjában, s így az amúgy is súlyos, elviselhetetlen helyzetüket még súlyosabbá teszik az újabban kirovandó Kifogásolható a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely az ipartestületekbe be akarja ültetni a kifejezetten bürokratákat; kifejezetten azokat a hivatalnokokat akarja beültetni, akik az ipari élettel, az ipari élet minden vonatkozásaival, az ipari munkásnak bajával, ügyes-bajos dolgával semmiféle érintkezésben, semmiféle vonatkozásban nincsenek. A törvényjavaslat megállapítja azt, hogy milyen taglétszám után az ipartestületi jegyzőnek milyen képesítésűnek kell lennie. Ezer taglétszámmal rendelkező ipartestületnél már főiskolai oklevelet követel s azonkívül ipartestületi jegyzői vizsgát. Ennek a feltételnek beállítása minden körülmények között azt jelenti, hogy az ipartestületek jegyzői tisztségébe — MDondbatoin úgy: állásába, mert inkább állás ez, mint tisztség — olyan állami bürokratafélék kerülnek, akik az ipar bajait, orvoslandó hibáit nem ismerik és akik bürokratikus módon nyúlnak bele az ipartestület ügyeinek intézésébe. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy 500 taglétszámnál már középiskolai érettségi bizonyítvány elegendő, még az sem, bogy 500-nál kisebb létszámnál pedlig a középiskola négy osztályának elvégzése az irányadó, mert itt cmiindig csak az iskolára helyezik a súlyt és egyáltalán semmiféle súlyt nem helyeznek arra, hogy az az ipartestületi jegyző, aki az ipartestület ügyeit intézi, kezdve a tanoncügyektől, a tanoncszerződésektől és a tanoncszerződési viszony alatt előforduló