Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72 kok töröltessenek mindazoknál az adósoknál, akik eredeti tőketartozásaikat hat hónap alatt kifizetik. A járulékok leszállítása történjék meg; az erőszakos behajtások megszüntetése le­gyen kormányzati kötelesség. Ha zálogolás ese­tén hiány konstatáltatok, töröljék a tartozást, mert egyébként újra és újra kimennek ési költségeket írnak annak a szegény végrehaj­tottnak kárára, úgy, hogy az egy-két esztendő múlva csak kamatban többel tartozik, mint amennyit tőketartozása kitett. 8%-nál maga­sabb kamatnak szedése tiltassék meg és legyen uzsora-vétség. A házadómentesség az egész ország területén 30 évben állapíttassák meg s ezáltal az építőipari munka megindulását moz­dítsák elő. A Társadalombiztosító öregségi járulékai harmadrészének építkezések céljaira Való fel­(használását, noha ezt törvény írja elő, nem hajtották végre, pedig ezáltal is megindulhatna az építőipari munka. (Sauerbora Karoly: A cementárakat szállítsák le!) A cementára 9 pengő, békében 2 "80 pengő volt. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Tessék meg­nézni a mai újságokat! 6 pengő 62 filllér, mű­helyben 6 pengő 86!) Akkor most szállították le. De nem elég ez a leszállítás, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az lehet, hogy ön­nek nem elég, de ne tessék olyant mondani, ami nem áll! Az sem elég, ha hozzászól valamihez, anélkül, hogy megnézné, mi az, amiről beszél!) Engedelmet kérek, majd felelek a t. miniszter úrnak. Nagyon jól tudom, hogy néhány héttel ezelőtt kilenc pengő volt. (Kenéz Béla keres­kedelemügyi miniszter: Rosszul tudja! Mert csak 20 fillérrel szállították le.) Kilenc^ pengő volt a cement ára; méltóztassék megkérdezni a kőműves- és kőfaragómesterek buda­pesti ipartestületét, a tőlük egy héttel ezelőtt kapott adatokból tudom, hogy kilenc pengő volt a cement ára. Azt méltóztatik mondani, ihogy leszállították az árát, s most hat pengő. Hiszen azon Vida Jenőék meg annyit zsebel­nek, és annyit nyomorog emiatt a magyar kis­iparos, hogy a t. miniszter úr nem számíthatja érdemnek ezt a leszállítást, amikor békében két pengő volt a cement ára. (Kenéz Béla keres­kedelemügyi miniszter: Eszemben sincs!) Nagy közérdekű kérdéseket tettem itt szóvá, de bizonyos animozitást látok. Méltóz­tassék megengedni, hogy a szénárakkal kap­csolatban a, t. miniszter úr intézkedéséből va­lamit kifogásoljak. Pár hónappal ezelőtt a kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozata jelent meg az újságokban, amely nyilatkozat­ban megvédte a szénbányákat, amely nyilat­kozatban az volt, hogy az árelemzés folytán azt a meggyőződést szerezte a t. miniszter úr, hogy a szénárak nem magasak, nem emeltet­tek, megfelelnek a mai élet színvonalának, megfelelnek a fogyasztó kívánságának. Újsá­gokban jelent meg ez a nyilatkozat. Ha ezt a nyilatkozatot Vida Jenő adja ki, akkor konstatálom vele szemben, hogy ott van az ellenvetés, ott ül az egységespárt első pad­sorában Jánossy Gábor t. képviselőtársam, aki egy héttel azelőtt, hogy a t. miniszter úr ezt a nyilatkozatot kiröpítette és szélnek bo­csátotta az országban, beszélt itt arról, hogy a szénbányák kiuzsorázzák a magyar fo­gyasztóközönséget. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon. — Jánossy Gábor: Nem uzsoráról, csak a szén drágaságáról beszéltem!) Tudom, hogy a szénárak nem emelkedtek olyan mér­tékben, ahogy a kartellalakulat folytán eset­leg Vida Jenőnek és társainak, akik a szén­bányák és a kartelldolgok koronázatlan in­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. . ülése 1932 április 22-én, pénteken. 163 tézői és főhatalmasságai, esetleg a túlhata­lom folytán, nem erkölcsi, hanem üzleti joguk lett volna azokat a magyar fogyasztóközön­séggel szemben emelni. Koncedálom azonban, hogy ha nem is volt olyan nagy az ipari fo­gyasztás kontingense — ami természetes, mert ha nem is álltak le, de mindenesetre ke­vesebb munkással dolgoztak a gyárak, keve­sebb munkateljesítményt végeztek és mert így kevesebb volt a forgalom, mint a múlt esz­tendőben, tehát általában véve lecsökkent az ipari célokra felhasznált szénnek és a közfo­gyasztási, tehát fűtésre, világításra felhasz­nált szénnek mennyisége is a tavalyihoz és az azelőttihez viszonyítva, aminek következtében a szénáraknak olyan mérséklését, mint a fo­gyasztók kívánták volna, nem eredményez; hette ezt az általános kontingenscsökkenést, de ezzel szemben odavetem, hogy semmi köze sincs a fogyasztóközönségnek, amely a szenet fűtésre használja, ahhoz, hogy az ipari szén milyen mennyiségben fogy. Hogy az ipari cé­lokra szolgáló termelés csökken, ez nem be­folyásolhatja kártékonyán a fűtésre szükséges szén árának leszállítását. Miért? Mert meg­akadályozták, megtiltották a külföldi szén be­hozatalát, tehát a szénbányáknál a fűtési cé­lokat szolgáló szén termelése feltétlenül emel­kedik. Porosz szén olyan mértékben és meny­nyiségben, mint ahogy a múlt években, mosta­nában nem jött, amennyiben pedig bejött, csak a magyar szén úgynevezett nemesítésére szolgál. De bárhogy is van, mindenki illetékes le­hetett, de éppen nem volt illetékes a t. keres­kedelemügyi miniszter úr arra, hogy elsőnek álljon oda az összes lapokban megjelent nyilat­kozatával a szénbányák védelmezőjéül, még ha a kartellalakulatokban azt is mondják, hogy viszonylag elég olcsón termelnek és elég olcsón bocsátják a fogyasztóközönség számára és ja­vára a szenet. En a t. kereskedelemügyi mi­niszter urat mindenksr a szénbányák által ki­uzsorázott fogyasztóközönség védelmezőjeként szeretném látni a bársonyszékben. A szénbá­nyák végezzék el a dolgukat, számításaikat, de a miniszter úr nyilatkozatokkal ne avatkozzék bele, ne védje meg a szénbányákat. A közszál­lítási szabályzatnak olyan irányú megváltoz­tatását kívánjuk, amely szerint bármely köz­I hatóság a végelszámolási összeget haladéktala­nul kifizetni legyen köteles. Megtörtént, szé­gyenszemre, hogy községek, városok és az ál­lam, aimint az előbb rámutattam, hónapokig, sőt évekig tartoznak egy-egy számla kifizeté­sével, amiért az a szegény kisiparos segédeivel és tanoncaival megdolgozott, akiket pedig neki ki kellett fizetnie, a pénz értéke pedig közben leromlott. A közszállítási szabályzatnak olyan irányú megváltoztatását kívánjuk... f (Zaj.) Tisztelettel kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kun Béla: Mondom, a közszállítási szabály­rendeletbe olyan irányú intézkedés felvételét kérjük, hogy a megbízó a munka késedelmes elkészítése esetén, a késedelem minden napjára kötbért tartozik fizetni. Ez esetben az állam vagy bármilyen közhatóság is a kereseti ösz­szegnek és a végelszámolás összegének az elő­írt határidőben való ki nem fizetése folytán a késedelem minden napjára ugyanolyan összegű kötbért legyen köteles fizetni a vállalkozónak, mint amilyent egyébként tőle követelnek. Ez a viszonosság követelménye. Végzem felszólalásomat azzal, hogy bár ez 22

Next

/
Thumbnails
Contents