Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

8 Az országgyűlés képviselőházának mün alatt, igazoltatni fogják majd a tisztviselőt, hogy tudott megélni, mert talány rejtvény az, hogy a kisember abból a szerencsétlen kis fizetésből ma egyáltalán mes: tud élni. Es ez a kérdés nem tisztviselői kérdés, ez a kisgazdáknak, ez a termelőknek, a kisiparosoknak és a kisembereknek. (Lázár Miklós: A kereskedőknek!) a kereskedőknek is érdeke, mert akár annak a 9"60 pengőnek elvonását, akár pedig a 10%-os, 5 vagy 3%-os osökkenté:t megérzi az egész gazdasági élet. (Lázár Miklós: Annyival kevesebb a forgalom. Kisebb a forgalom!) Látjuk, kisebb a forgalom, a piacok kihalnak, kevesebbet vásárolnak és a kisgazda nem tudja majd terményeit értékesíteni. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Szűcs István: Megmondottuk ezt már régen!) De ha már csökkentették a fizetést, ha már az állam helyzete parancsolólag megkívánta, hogy lecsökkentsék a fizetést, akkor utána a második lépésnek, vagy parallel lépésnek annak kellett volna lennie, hogy letörték volna az egész vonalon az árakat. Mert lehetetlen állapot az, hogv amikor az egyik oldalon rendeleti úton adom ki, bocsátom ki az ukázokat és csökkentem a fizetéseket, emelem az adókat, ugyanakkor ne vegyem azt a bátorságot, hogy belenyúljak a gazdasági dzsungelbe és letörjem ott a kartell által szabott árakat az egész vonalon. Mert az, hogy árelemző bizottságot küldtek ki, nem sokat jelent. Ismerem az összes tagjait. Igen tiszteletreméltó derék férfiak, de merem állítani, hogy a gyakorlati gazdasági élethez vajmi keveset értenek. Az egyik főispán, a másik nem tudom kicsoda, nagyon tudományos férfiak, de magát a praktikus gazdasági életet nem ismerik annyira, hogy erélyes kézzel tudnának belenyúlni az árakba, ha meg is lenne adva a joguk erre, de nincs, csak árelemzésre adtak nekik jogot. Nem tudom, hogyan csináljak, logaritmustáblákkal-e, de az eredményt eddig nem látjuk, ha csak nem eredmény az, amint Tauf fer t. barátom mondotta, hogy a szénárakat akkor szállították le, amikor már a jó Isten napja fűti a szobát. Amikor a földmívelésügyi miniszter megkezdte a gyümölestermelési propagandát, három héttel ezelőtt új kartell alakult, amely 30%-kai megdrágította a csemetefákat. (Zaj halfelől.) Igaz, hogy másfelől viszont nyugodtak lehetünk, mert a levélborítékkartell, mint ma olvastam, megiszünt. (Derültség.) Ttt van most egy téma, az álláshalmozások kérdése. A« ellenzékről szóvátették, annak idején a kormánypártról jó magam is szóvátettem az álláshalmozás kérdését. Dinnyés Lajos t. barátom az ifjúiság képviseletében és megbízáséból nagyon helyesen, okosan interpellált itt a Házban. Az ifjúság diákparlamentet is tartott, nagyon higgadtan, igazán elismerésreméltóan a mai időkhöz méltóan, igazán komolyan, méltóságteljesen viselkedett, nem állított fel lehetetlen követeléseket, csak azt mondotta, hogy ha már tanultak, ha már diplomát szereztek, egy darabka kenyérhez nekik iß legyen ioguk. Azt látom, hogy ankéteket tartanak Bocsánatot kérek, én ankétek helyett azt tartanám helyesebbnek, ha talán az álláshalmozó urak lemondanának ^egyik-másik állásukról. Ezzel többet' segítenének, mint az összes ankétekkel együttvéve. (Szakács Andor: Meggondolják!) Egyáltalán nem értem, miért nem teszik ezt meg. miért várnak, hiszen a végén már ebben a nagy, nemzeti sötét éjszakában úgv világítanak ki a sötétségből, mint világítótornyok. Hiszen ma már az ember névről is70. ülése .1932 április 20-án, szerdán. meri őket Ne várják amíg kiplakátozzák nevüket, hanem vonják le a konzekvenciákat, elégedjenek meg azzal, amennyiből tisztességesen meg tudnak élni. becsületesen pl tudnák látni a családjukat és főleg ne izgassák a ^magyar közvéleményt. Mert azt mondja az írás, hogy jaj a megbotránko zónák, de százszorta inkább jaj a megbotránkoztatónak. Ezek pedig megbotránkoztatnak minden józan, tisztességes embert az országban. T. Képviselőház! A földteherrendezés 'kérdése nagyon szomorú téma. Ez valami beígért szép dolognak készült, nagy reménységgel fogadta az eladósodott magyar kisgazdatársadalom. A szegény emberek, akik beadták kérvényeiket az ötös bizottsághoz, később a kiegészített földteherrendezési bizottsághoz, mind várták, hogy majd most kifizetik adósságaikat. (Egy hang half elől: Gyufa!) amortizálják, vagy konvertálják .az adósságokat és mit látunk? Egy jó oldala van, el kell ismernem, legalább ott, ahol az eljárást elrendelik, nem árvereznek, nem okoznak talán felesleges költséget. (Sauerborn Károly: De az ügyvédek igen!) Más eredményt azonban nem látok, de látok igenis egy eredményt, amelyre Sauerborn t. kén viselőtársam rámutat. Különösen a pesti ügyvédekről kell megemlékeznem, akik lemennek Mohácsra, lemennek messze városokba, a helyett, hogy magukat ottani ügyvédekkel kén vi s éltetnék, helyettesről gondoskodnának, kimennek költségesinálás szempontjából. (Petro Kálmán: Nem ítélik meg!) Bocsánatot kérek, nagyon sok helyen tudok rá példát. Nem tudom a képviselő úr üevvéd-e, vagy nem? (Petro Kálmán: Igen!) Mindjárt gondoltam. Bocsánatot kérek, azelőtt. a bíró előtt, aki nem ítélte meg, le a kalapnál. A mohácsi járásbíróság szintén nem ítélte meg, elismerem, de vannak bíróságok, ahol megítélik. Elnök: Képviselő úr, tessék a tárgyhoz térni. (Egy hang halfelől: Hozzátartozik! A bizalom kérdése!) Meskó Zoltán: Azért mondom, hogy ez a földteherrendezés ennek a 33-as bizottságnak feladata kellett volna hogy legyen, mert ha a parlament nincs együtt, neki kell helyettük gondolkodni, neki kell helyettünk cselekedni, a törvény szerint. Nagyon csodálom, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban nem foglalkoztak, mert itt igenis, kell valamit tennünk. A költségvetés folyamán majd leszek bátor pár javaslatot magam is előterjeszteni, de most nem akarok a tárgytól nagyon eltérni. A mai helyzet nem más. mint elodázása a kérdésnek, nem más, mint kitolása a problémák megoldásának. Az értékesítés kérdésével röviden óhajtok csak foglalkozni. Most hallom, hogy a Szövetkezetek Szövetsége küldi a meghívókat, hogy ankétezünk. Én ezt nem értem. Az egész világon télen, decemberben, januárban jönnek össze az emberek, ihogy ilyen kérdésekről tárgyaljanak, ezek a legszebb hónapok erre. és most. amikor itt a tavasz, már itt kellene lenni a kész javaslatoknak letárgyalva, nem pedig most ankétazni és neves szövetkezeti férfiaknak most hívni bennünket össze, hogy ankéten állapítsuk meg az egész termésértékesítési kérdést. Az a baj nálunk, hogy mindennel elkésünk. Ezzel is el fogunk késni, itt lesz az új termés és ez a kérdés szintén nem lesz megoldva. így voltunk a bolettával. Ezt^ nem azért teszem szóvá, mintha azt gondolnám, hogy a pártból való kilépésemnek szóbeli bejelentés« feloldana minden felelősség alól. Igenis, aki kilép a kormányzópártból, bejelenti ezt a szán-