Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. pártja is megszavazta. (Túri Béla: De <a mi javításunkkal!) Nem akarok most ebbe belemenni. Megengedem, hogy a képviselő úr hivatkozik bizonyos moralisták munkájára és talán Ő is azt mondja, amit, — azt hiszem, — Busenbaum jezsuita mond: »Tria sunt necessaria ad peceatum mortale, quorum si unum desit, fit venerale: plena advertantia, perfectus consensus, gravitas matériáé.« (Felkiáltások jobbfelől: Magyarul!) Tekintettel arra, hogy felszólítottak, hogy mondjam el magyarul, elmondom. Három szükséges aihhoz, hogy valami halálos bűn legyen: teljes beleegyezés, teljes szabadakarat és a dolog súlyossága. Mindenesetre megadatik a mód azoknak, akiknek közjogi lelkiismerete bizonyos aggályokat támaszt, hogy itt e tekintetben is alkalmazva ezt az általános morálisi szabályt, azt mondják, hoíry nincs meg a, oerfectus consensus. Sokszor lehet tapasztalni a keresztény gazdasági párt politikájában, hogy a perfectus consensus nem jelentkezik mindig olyan nyiltan- mint ahogy ez a consensus azután a likvidálásnál esetleg jelentkezik. (Egy hanr half elöl: A likvidálásnál látszik!) Azután lehet vitatkozni a plena ad vertanti ár ól is, mert hiszen bizonyos reservatio man talis okkal lehet dolgozni, hogy ez magasabb cél érdekében szolgál a tényleges viszonyokkal bizonyos ideiglenes megegyezést. Egyáltalában kétségtelen, hogy a jogalkotásnál tapasztalhatunk bizonyos opportunizmust, amely igyekszik arra ihogy az adott erőviszonyoknak megfelelően alkossa azt a rámát, amelyet jogrendszernek nevezünk. De viszont, ha az az opportunitás bizonyos határon túlmegy, akkor annak súlyos következményei lesznek. Es itt van az eltérés köztünk, azt hiszem, ebben a harmadik pontban. Hajlandó vagyok liberálisan kezelni ezt, amit igen t. képviselőtársam mondott az első és a második pontnál. Ezek felett lehet vitatkozni, csak a gravitas matériáé szempontjából nem. Azt hiszem, igen súlyos matéria ez, súlyos a magyar közjognak ez a matériája, amelyhez nem jó olyan erősen hozzányúlni, mint ahogy éppen az a párt teszi, amelytől ez az ország miind az általa sokszor hangoztatott magasabb erkölcsi szempontok alapján, mind a szigorú jogfolytonosságra való hivatkozással mást vár és várhatna. (Túri Béla: A jogban nem volt hiba, a politikában lelhetett!) Jó, megengedem (Túri Béla: Lagymatagon kezeltük!) a jogra, a közjogra vonatkozóan. De ne menjünk vissza erre a kérdésre. (Zaj.) Nem szeretem túlságosan feszegetni azt, ami nekem nem tetszik a keresztényoártnál a jog szempontjából. Maradjunk meg amellett, hogy ezt mindenkinek a lelkiismeretére bízom. De nézzük a dolgot a harmadik szempontból es a

1 következmények szempontjából. Mindenesetre azt tartom. ' hogy ha mi egyszer elkezdünk azon a lejtőn lefelé menni, amelyet abban látok, hogy a jogot elhagyj'iik, akkor az egyik lépés után jön a másik és jön a harmadik és akkor megállás nincs. Nem tűzihányókról van itt szó, igen t. képviselőtársam, itt egy elég meredek lejtőről van szó, amelyen, ha valaki egyszer rálép, megállani nemigen tud. Hiszen saját múltjuk tapasztalatai mutathatnák azt, hogy milyen nehéz problémák merülnek fel, milyen nehéz lavírozni akkor, ha egyszer már megtették az első lépést lefelé. En ezt látom. Engedtessék meg nekem, hogy ezen javaslat kapcsán foglalkozzam ezzel, mert hiszen abban a politikában látom a mai helyzet kritikus voltának egyik okát, amelyet a keKÉPVISELÖHÁZI N:APLÖ VI. ülése 1932 április 22-én, pénteken. 155 resztény gazdasági párt az utolsó tíz évben követett. Mert vannak dolgok, amelyeket ösz-, szeforrasztani, összekeverni nem lehet. Vannak olyan jogrendszeri felfogások, amelyek szintén nem összekeverihetők, mert vannak különböző jogi iskolák. Ez kétségtelen, ezt igen t. képviselőtársam is tudja. De ezeknek a jogi iskoláknak a szabályai is körülbelül olyanok, mint a víz és az olaj, amelyeket nem lehet úgy összekeverni, Ihogy egy masszát alkossanak. Ezt mindenesetre látom. Az a felfogás, amelynek itt képviselőtársam kifejezést adott, engem nagyon emlékeztet jusztíniáni felfogásra, amelyet beszédem elején citáltam: »Quidquid principi piacúit, legis habet vigorem». Magyarul: «Minden, ami tetszett a fejedelemnek, vagy a hatalomnak, törvény erejével bír.« (Zaj.) , ' T. képviselőtársam idézte a német alkotmány 48. §-át a Reichspräsidentre vonatkozólag. A ^Reichspräsident rendeletkiadásjoga és ai kormány rendeletkiadási joga nem ugyanaz. (Zaj.) A képviselő úr mindenesetre inkább adhat felvilágosítást e tekintetben, mint talán bárki más, mert új alkotmányunk születésénél — ha jól emlékszem — az egyik főbába szerepét igen t. képviselőtársam töltötte be 1920-ban. ö tehát tudja, hogy micsoda rezervációk voltak akkor itt, hogy tulajdonképpen mit jelent az, ami abban van, esetleg mit nem jelent, — mert hiszen ezt mind lehet vitatni — de semmiesetre sem jelentheti azt, hogy az a.német alkotmány, amelynek megvan a megfelelő formája, alapja, ugyanazt jelenti, amit a mi ideiglenes alkotmányunk. Szerintem az alkotmány nem jelenti mindazt, amit törvénybe oikkelyeznek és formába ütnek. E® maga még nem alkotmány, mert annak az alkotmánynak alapja még mindig bizonyos felülbírálatban részesül és részesülhet. "Én csak abban látom a kritikus helyzetet, hogy nemi tuldom, a bíróságnak lesz-e mindig ereje a tekintetben, hogy a kiadandó rendeletek érvényességét megfelelően elbírálja, mert hiszen ezek a prolblémák felmerülhetnek: és pedig azért, mert ennek a törvényjavaslatnak a szövegezése elég homályos a tekintetben, hogy nem is határolja el azt az egész területet, amelyre vonatkozik, úgyhogy ez bizonyos bírói cognitio tárgyát fogja képezhetni. (Turí Béla: Matéria szempontjából lehet!) Természetesen a matéria szempontjából, formai szempontból. (Zaj.) Ebben a tekintetben mindenesetfre sokat tehetne még a magyar jogfejlődés, RZ£LZ EL múlt megmentése tekintetében a ^ bíróság. Egyre még nem történt végső intézkedés a legmagasabb bíróság, a legmagasabb fórum részéről a tekintetben tudniillik, hogy hogyan állunk azzal a nagyon fontos dologgal, hogy egy nemzet törvényhozása mit tehlet és mát nem. Mert bocsásson meg igen t. képviselőtárséin, avvial a kérdés eldöntve nincs, 'hogy a törvényhozás szuverén és mindent tehet. Nem, én azt Ihiszem, hogy talán vitatható az a felfogás is. hogy ami a dolog lényegével ellenkezik, ami mindjárt ad absurdum vezethető, az nem telhető még a szuverenitás alapján sem. (Zsitvay Tibor igazságügymíniszter: Lásidi az angol mondást: az angol parlament miúdent tehet, csak fiúból leányt: nem csinálhat] A magyar parlament tudott leányból fiút csinálni! — Fábián

1 Béla: De fordítva nem!) Egvet nem tudott az angol parlament sem, azt, hogy végérvényes helyzetet teremtsen akkor, amikor a legnagyobb korrupcióval, a legnagyobb 21