Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. nak, de előttünk vannak szomorú esetek, amelyekről az írásos dokumentumokat felolvasták t. képviselőtársaim. Itt van a barcsi petíció. (Egy hang a jobboldalon: Azt a mandátumot a bíróság adta nem a nép!) Keresztes-Fisciher belügyminiszter úr, aki főispán volt a barcsi választáskor, mint Baranya és Somogy megye főispánja intézte a mandátumok szétosztását és a barcsi mandátumot odaaldta Görgey t. volt képviselőtársunknak. (Ulain Ferenc: Tyúkkölcsönt is adtaik neki!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kun Béla: A közigazgatási bíróság azt mondotta, hogy a volt főispán úr, a jelenlegi belügyminiszter úr nem jól intézkedett, ^ nem jól rendelkezett és ezzel befolyásolta a választókat s ezért lett ez a mandátum Ulain Ferencé. Hát senki sem vonja le ennek a konzekvenciáját? Hát ezt a mandátumot is a nép adta Görgey volt képviselőtársunknak? Azt a mandátumot, amelyet a bíróság jogerős ítélettel elvett tőle és a volt főispán úr, jelenlegi belügyminiszter úr elkövetett cselekedetei ellenére odaítélte Ulain Ferencnek. (Létay Ernő: Ez azt mutatja, hogy jogrend van az országban! — Jánossy Gábor: Ezért csak nem haragszik? — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Weltner Jakab: Ahogy itten jogrend van, amikor a panamákat és a csalásokat leleplezik! — Létay Ernő: Ez azt mutatja, hogy milyen pártatlan a bíróság! — Ulain Ferenc: El kell törölni a bíróságokat! Akkor lesz csak jó minden! — Zaj. — Elnök csenget. — Hegymegi Kiss Pál Létay Ernő felé: 1928-ban is jogrend volt, amikor gépfegyvereket vittek ellened? -—Friedrich István: Nagyon elbántak akkor veled, emlékszel édesem? — Derültség. — Jánossy Gábor: Ez túlkedélyes! Halljuk a szónokot!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, maradjanak csenben és engedjék szóhozjutni a szónokot. Kun Béla: Azt mondja Létay Ernő t. képviselőtársam, hogy győzött a jogrend. Hát ki sértette meg a jogrendet? Azok, akik először színleg győztek, a főispánok, a főszolgabírók és társaik. Azért nem győzhetett az első etappban a jogrend, azért kellett a közigazgatási bírósági ítéletének helyreállítani a jogrend uralmát, mert a mai kormányhatalmi apparátus somogyyármegyei és baranyavármegyei exponensei a jogrend ellen vétkeztek és jogtalanságot követtek el. A múlt választásokon Sztranyavszky Sándor volt t. államtitkár úr (Ulain Ferenc: Már ő is megunta! Inkább átjött!) volt legfőbb intézője a hatalmi ténykedéseknek. Nem követték őt, amikor önmaga megundorodott attól a rendszertől, amelynek addig legfőbb exponense volt (Jánossy Gábor : Ugyan kérem! — Zaj.) s nem^ viselhette tovább szívén azoknak a törvényjavaslatoknak és intézkedéseknek keresztülvitelét, amelyek a tisztviselőket megnyomorították. Hát kérdezem: hányan követték Sztranyavszky Sándort, Brandt Vilmoson kívül? Hát senkisem volt hozzákötve, senki sem köszönt neki semmit? Hát mindnyájan a népnek köszöntek mindent? Sztranyavszky Sándor volt belügyi államtitkárnak semmi ingerenciája, semmi befolyása nem volt — kérdezem — ahhoz, hogy az urak közül^ igen sokan, egyébként tiszteletreméltó egyéneik, akik itt ülnek s akik nincsenek is itt, de az önök sorait alkotják, mandátumhoz jutottak? Hogyan áll ez a kérdés, feleljenek rá nyíltan! (Ulain Ferenc: A mór megtette kötelességét! — Zaj.) ülése 1932 április 22-én, pénteken. 141 Tovább megyek. Nyíltan beszélik, hogy a felhatalmazás megadása után vissza fog jönni gróf Bethlen István mint miniszterelnök. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az elgondolás tehát ez: vissza jövetele ennek a törvényjavaslatnaik, amelyet önök minden meghatárolás, elhatárolás, — hogy úgy mondjam — nyakló nélkül készek megadni 1933. június 30-án túl is, hogy ugyanolyan lelketlen seggel és semmibevevéssel, mint eddig cselekedték, leszállíthassák még jofoban a kistisztviselők fizetését, felemelhessék az adót (Gáspárdy Elemér: Ez már igazán lázítás! — Zaj. — Elnök csenget.) az eddig is túlontúl nagy adóval sújtott kisgazdák, kisiparosok és más kisexisztenciák kárára. Ennek a törvényjavaslatnak függvénye, hátsó elgondolása az, hogy vissza fog jönni gróf Bethlen István. (Zaj bal felől. — Dinich Ödön: Nem kell az ördögöt a falra festeni! — Pakots József: A vizek nem folyhatnak vissza. — Farkas István: Nem lehet! A vádlottak padján van!) T. túloldali képviselőtársaim, amikor önök gróf Károlyi Gyulához való hűségre esküsznek, akit miniszterelnökül tartanak, mert tényleg az, (Derültség bal felöl: — Dinich Ödön: Az tagadhatatlan), ez nemcsak mellékzöngeménynek tekinthető-e, de a főesküt, a perdöntő esküt tartogatják gróf Bethlen István számára, aki most is titkos vezére a t. túloldalnak? (Felkiáltások bal felől: Nem is titkos! — Tankovits János: A pártvezér most is Bethlen, nem titkos! - Zaj.) Fenyő t. képviselőtársam azt mondotta a minap gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr szerepéről, ha nem is emlékezett meg róla bővebben, hogy: Károlyi Gyula t. miniszterelnök úr jelenleg az egységespárt foglya. Szabadítsa ki magát a börtönéből — monda Fenyő Miksa, (östör József: Jó vicc! — (Zaj és derültség.) aki, mint a Gyáriparosok Országos Szövetségének lélekbeli és észbeli igazgatója, bizonyos összeköttetésiben állott tudomásom szerint — ha nem így van, tagadják le, de ezt is becsületszóra (Derültség.) — Összekötetésben állott éveken át a t. egységespárttal és annak pártkasszájával. (Felkiáltások a jobboldalon: Na! Na! — Östör József: Fájdalom, nincs kassza!) Azt mondta Fenyő Miksa: szabadítsa ki magát a miniszterelnök úr az egységespárt börtönéből. Tovább megyek: nem jól látja Fenyő Miksa t. képviselőtársam a helyzetet. Szabadítsa ki magát a t. miniszterelnök úr gróf Bethlen Istvánnak (Dinich Ödön: Ölelő karjaiból) börtönéből. Ne legyen a t. miniszterelnök úr gróf Bethlen Istvánnak foglya. Mert minden jóravaló szándék ellenére, amit hangoztat, amit újságban hírleltek, a magyar közvéleményben^ az a felfogás jutott dominálólag érvényesülésre, hogy voltaképpen a t. miniszterelnök úr itt egy felszámolás, elszámolás alatt lévő csődtömeget átvett gróf Bethlen Istvántól, (Rassay Károly: Ez igaz!), a csődtömeget elintézi és azután, amikor úgy látja, hogy tisztult valamennyire a helyzet, az egységespárt üdvrivalgó tapsai között visszaadja a hatalmat annak a gróf Bethlen Istvánnak, akitől pedig a magyar közvélemény, a magyar néptömegek zöme nemcsak pártbelileg. de lélekben és gondolkozásbelileg százszázalékig eltávolodott. (Rassay Károly: Ez már igaz! — Fáy István: A konkolyhintés nem fog sikerülni! — Jánossy Gábor: így álmodta az éjjel! — Zaj.) Azt mondotta gróf Bethlen István t. volt miniszterelnök úr a pénzügyi bizottság ülésében, hogy az izgatást minden eszközzel meg kell 19*