Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
132 Äz országgyűlés képviselőházának Általános váltójog! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Kérem a képviselő urakat, hagyják abba ezt a vitatkozást, most határoznunk kell az indítvány felett. (Buchinger Manó: Ez nagyon fontos! Választójog helyett váltójog! — Zaj.) Minthogy azonban a Ház Andaházi-Kasnya Béla képviselő úrnak azt a napirendi indítványát, hogy a mai ülésünk kezdetének időpontja reggel 8 órában állapíttassák meg, tegnap a Ház elvetette, ennélfogva, ha most a Ház Andaházi-Kasnya Béla képviselő úrnak a 16 órás ülés tartására vonatkozó indítványát elfogadja, természetesen a mai napra a tanácskozásra szánt idő csak 14 órában állapítható meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Az indítványt a házszabályok 132. §-ának 3. bekezdése értelmében napirendünk mind a három pontjára nézve külön-külön fogom szavazás alá bocsátani. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak e az indítványt a napirendünk első pontjára nézve elfogadni? (Igení). A Ház az indítványt elfogadja- (Szilágyi Lajos: Egyhangúlag!) Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az indítványt napirendünk második pontjára nézve elfogadni? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja. (Szilágyi Lajos: Egyhangúlag!) Most pedig kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az indítványt napirendünk harmadik pontjára nézve elfogadni? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja. (Szilágyi Lajos: Megvan a koncentráció, egyetértünk! Egyhangú a határozat!! —Hegymegi Kiss Pál: Andáhjázi-Kasnya megcsinálta! — Buchinger Manó: Ezen a parlamenten az sem segít — Zaj.) Napirendünk szerint következik az 1931évi XXVI. te. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Héji Imre jegyző: Szakács Andor! (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Képviselő urak, most már legyenek csendben. Szakács Andor képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Képviselőház! A kormánynak egy javaslata fekszik a t- Képviselő ház előtt, amely az ellenzék egyöntetű felfogása szerint a jövőre nézve veszélyeket rejt magában. Pártunknak és az egész ellenzéknek kötelessége volt, hogy ezzel a javaslattal szemben felfogásának kifejezést adjon és az ellen tiltakozását jelentse be. Hétfőn indult meg a javaslat feltett a vita és a kormány, a í. többség jónak látta már a második napon, — úgy látszik, türelmét veszítve — az ellenzéket megfegyelmezni és megrendszabályozni. Én 30 esztendő óta járok a parlamentbe, de jó lélekkel mondhatom, hogy ilyen magas színvonalon álló szép vitát nein igen hallottam ebben a teremben. (Zaj jobb felöl ) Elnök: Csendet kérek. Szakács Andor: A szónokok, akik a vitában erről az oldalról résztvettek, iparkodtak a kérdések mélyére hatolni, egyik brilliáns beszéd a másik után hangzott el és a t. többség ahelyett, hogy gyönyörködött volna a parlamentnek ebben a szellemi erőkifejtésébea, saját véleményét jóformán véka alá rejtve, egyszerűen a klotür, eszközéhez nyúlt, hogy a vitát idő előtt leperegtesse, vagy megszakíthassa. (Hegymegi Kiss Pál: A büffé forgalma emelkedett!) Ha nem volnánk ilyen elesett és lerongyolt helyzetben, indíttatva érezném magamat, hogy I. ülése 1932 április 22-en, pénteken. olyan javaslatot terjesszek a Képviselőház elé, hogy ennek a felhatalmazási vitának valaj mennyi szónoklatát egy könyvben tegyük közzé és így terjesszük még külön is az ország közvéleménye elé. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, hogy klotűrszerü rendszabályok bizonyos ingerültséget és kedélyhullámzást váltottak ki és ennek tulajdonítható, hogy a tegnapi ülésen izgalmak rabbantak ki. Igénytelen felszólalásomban újra vissza akarok térni a tárgyi térre és pár olyan kérdéssel akarok foglalkozni, amelyek idáig vagy egyáltalán nem kerültek szóba, vagy amelyeket csak úgy mellékesen érintettek, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elsősorban arra óhajtom felhívni a t. túloldal figyelmét, hogy nem jó ok nélkül erőszakos rendszabályokhoz nyúlni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) Erre vonatkozólag Canning, a jeles angol államférfiú azt mondta, hogy szép dolog erővel bírni, de nagy gyöngeség minden ok nélkül folytonosan alkalmazni. Az igen t. előadó úr beszédére óhajtanék egy szerény megjegyzést tenni. Nagy élvezettel hallgattam jogtörténelmi ismeretekben bővelkedő és szép szónoki formában előterjesztett bevezető beszédét, azonban újra az a szomorúság fogott el, amely elfog akkor, amikor egy kiváló képzettségű és jeles szónoki tehetséggel megáldott közéleti férfi egy rossz ügy védelmét kénytelen ellátni. Az előadó úr a zsarnokok történetéből, sülyedt korszakokból idézett jogszabályokat és nagy sajnálatomra belekeverte a 48-as időszakot is. Az előadó úr azt mondta, hogy 1848-ban a magyar parlament felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy az esküdtszéki rendszert,, amelyre csak egy törvényes alapot létesített, rendeleti úton léptesse életbe. A t. előadó úr bocsásson meg, erre én azt jegyzem meg, hogy az 1848-iki parlament, nagyon jól tudjuk, hevenyészve és igen rövid napok alatt volt kénytelen törvényes formába önteni rég megérett reformokat. (Hegymeg i Kiss Pál: Mégis a legszebb törvények azok voltak!) és azok a kormányférfiak, akik akkor a nemzet élén állottak, Batthyány miniszterelnök elnökletével, Kossuth Lajos és Deák Ferenc voltak. Deák Ferenc volt a magyar igazságügyminiszter. Deák Ferencre rá lehetett bízni azt, hogy az esküdtszéki eljárás szabályait ő dolgozza ki és a kormány részéről életbeléptesse. Engedelmet kérek, ők a szabadság hősei, később részben vértanúi voltak, tőlük igazán nem félthette senki a szabadságot. Ha ma itt a bársonyszékben (Hegymegi Kis Pál: Amelyek üresek!) ezek a 48-iki férfiak ülnének, én is minden aggodalom nélkül szívesen megszavaznék nekik ilyen rendkívüli felhatalmazást. ; Most egy szerény megjegyzést óhajtok tenni ^Wolff Károly t. képviselőtársunk felszószólalására. Azzal a tisztelettel az ő személye iránt, amelyet közéleti pozíciója megkövetel, bátor vagyok egy ellentmondására figyelmeztetni. Ö és pártja tiltakozását jelentette be a tisztviselők fizetéscsökkentése ellen, amely okból kifolyólag egyszer már azzal is fenyegetődztek, hogy megszakítják kormány támogató kapcsolatukat, (Hegymegi Kiss Pál: Nem kell megijedni!) sőt a 33-as bizottságot ott is hagyták, úgy tudom, csak rövid időre. En nem látok összhangot abban a felfogásban, amely tiltakozik a tisztviselők fizetéscsökkentése ellen, ugyanakkor azonban általános és óriási felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a tisztviselők fizetését tetszése sze-