Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ü tályfőnökök elé. A válasz az volt, hogy nem áll módjában a kormányzatnak anyagi segítséget szolgáltatni, majd annakidején vetőmagvakat, inségsegélyt fognak adni azoknak, akiknek ez elkerülhetetlenül szükséges. Amikor pedig az ötven- és százholdas gazdák, akiket szintén teljesen tönkre vert a jég, panaszkodtak, hogy nincs anyagi lehetőségük larra, hogy imagukat bármilyen formában rendbehozzák, akkor a t. miniszteri tanácsos úrnak az volt a válasza, hogy «Kérem, t. barátaim, iákkor húzódjanak összébb és küldjék el lányaikat cselédeknek.» Csak azért említem meg, hogy méltóztassanak erről is tudomással bírni. Amikor segélyért fordulnak hozzá, van olyan vakmerő ember, aki arculosiapja azt az amúgy is nagy bajban lévő magyar gazdát, aki ötven és száz holdjával nem cselédnek nevelte a lányát. Amikor ilyen esetek fordulnak elő, az embernek valóban csodálkoznia kell .azon, hogyan lehetséges még mindig az, hogy emberek bízhatnak azokban a kormányzati intézményekben, amelyek hivatva lennének az ország bajain segíteni. (Ulain Ferenc: Nem nagyon sokan bíznak. — Sauerborn Károly: Vannak még, akik bíznak?) Vannak. (Ulain Ferenc: Egymás között bíznak ott a túloldalon!) T. Képviselőház! Vájjon van nekünk okunk arra, hogy bizalommal legyünk a kormányzat iránt? (Sauerborn Károly: Dehogy van!) Méltóztassék csak visszaemlékezni arra. hogy mit ígért a kormányzat a vetőmagot illetőleg, a földhitelt illetőleg, mit ígértek a kormányzat vezetői, amikor a miniszterelnök úr az első, úgynevezett szűzbeszédet tartotta itt igen szerényen és halkan a képviselőházban. Ugyebár azt hallottuk, hogy nem lesz éhező ember ebben az országban. (Ulain Ferenc: Azt aztán jól megígérte!) Ezt megígérte, de nagyon sok éhező lett. Másodszor ígérte, hogy nem lesz bevetetlen föld j ebben a;z országban. Erre a helyzet az. hogy igen i sok olyan hely van, ahol nem tudják egyelőre, j hogy mivel vessék be. (Ulain Ferenc: ígérni ! megtanult Bethlentől.) A zöldhitelt illetőleg tudják képviselőtár- j saim azt, hogy milyen feltételekhez kötötte nagyon bölcsen a kormányzat a zöldhitel engedélyezését. Azt mondta, hogy zöldhitelt annak ad, aki anyagilag jó. Dehát aki anyagilag jó, az nem lesz bolond elmenni és felvenni az államtól egy hathónapos és egy összegben visszafizetendő úgynevezett zöldhitelt akkor, amikor megkapja ezt akárhol másutt, sokkal olcsóbban. Ilyen feltételeket szabni egyenesen abszurdum. Maguk a gazdák nevetik ki a kormányzatot, ha ilyen formában kínálja nekik a zöldhitelt. De tegyük fel, hogy mégis van olyan, aki igénybe veszi azt a zöldhitelt. Mi töirténi'k? Ugyebár, azért van szükség zöldhitelre, mert nincs neki miből elvégeznie a mezőgazdasági munkálatokat, mert szegény, nincs semmije, hitelre van szüksége, meg van szorulva. Most tegyük fel a legjobb esetet, hogy nagyszerűen fog fizetni a föld, minden meg fog teremni. Erre ugyan kilátás nines, de tegyük fel, hogy ez is bekövetkezik, i Az első. amit azon a gazdán behajtanak, az 1931. évi teljes adóhátralék, mert majdnem egészen bizonyos, hogy minden gazda egyévi adóhátralékban van. Ezt tehát behajtják a gazdán. A második, hogy behajtják rajta az ezidei félévi adóhátralékot. A harmadik lesz a zöldhitel 100%-os visszafizetése a megfelelő kamatokkal együtt. Ami maradt, abból kell hogy megéljen a eazda és abból kell hogy félretegyen a jövőre. Ez az a holes intézkedés, amelyet a kormány részéről idáig láttunk. Ne méltóztassanak tehát lése 1932 április 21-én, csütörtökön. 107 haragudni, ha ezekután szintén van okunk arra, hogy ne bízzunk a kormányzatban. De mondok más egyéb dolgot is. Azt hiszem, ismerős húrokat fogok pengetni^ a túloldalon ülő t. képviselőtársaim fülébe. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Itt van például egy igen érdekes, de egyben rendkívül szomorú kérdés és ez a szőlő, a bor kérdése Magyarországon. (Ügy van! Ügy van!) Előre kell bocsátanom azt az egyetlenegy tételt, hogy a gazdának egy kötelessége van, az, hogy termeljen. Ennek a kötelességének a gazda 100%-ig eleget tesz. Viszont az állam kötelessége meg az, hogy a termeivények elhelyezéséről gondoskodjék, mert hiszen magától értetődik, hogy az adófizetés- és mindazok a terhek, amelyek a gazdát, a polgárt sújtják, bizonyos kötelezettséget rónak az államra is. Az államnak tehát kötelessége arról gondoskodni, hogy legyen piaca annak a gazdának. Mielőtt azonban a szőlőkérdésre rátérnék, ki kell térnem arra, hogy mit láttunk például akkor, amikor a gyümölcsértékesítésről és a zöld kerti vetemények értékesítéséről volt szó. Ez igen tanulságos. Jellemző ez arra, hogy mennyire nem törődött a kormányzat ezzel a kérdéssel, és nyomorba taszított ezer és ezer gazdát. Először azt mondták, hogy meg fogják szervezni a külföldet az áruértékesítés szempontjából. Felállítottak külföldi nagyobb városokban érdekeltségeket. (Egy hang a középen: A borházakat.) A borházak • kérdése •megint más kérdés. Majd erre is rátérek. Azt mondották akkor, hogy figyelemmel^ fogják kísérni, hogy az egyes külföldi empóriumokban miféle szükségletek vannak, akár „gyümölcsben, akár zöldfőzelékfélében és erről jelentést fognak kérni. Bekövetkezett az a tragikussá vált eset, hogy például Kecskemét jelentést kapott Berlinből arra vonatkozólag, hogy öt vágón barackra van szükség és ezt az öt vágón barackot el is tudják helyezni, ugyanakkor azonban ezt az értesítést titokban megkapta Nagykőrös is, Kiskőrös is és még négy-öt más város is„ így Cegléd is. A helyett tehát, hogy öt vágón barack ment volna ki, egyszerre kiment 20 vágón barack. Magától értetődik, hogy teljesen tönkrement a piac és lemorzsolódtak az árak. Avagy ismét itt van például egy zsenialitás. Azt mondották, hogy a magyar acélos búza ' helyett egy annál sokkal értékesebb, nemesített búzát kell az országiban vetni. Ezzel elértük azt, hogy csak igen kevés helyen maradt meg a régóta híres, világhíres acélos magyar búza. Ellenben jött helyette az úgynevezett nemesített búza, amely sokkal kevéshbé állóképes, mint a magyar. Vagy például van egy másik humoros eset, a bizonyos tyúkfarmok esete. Egyszer csak megállapítják, hogy a magyar csirkefajta nem jó, hanem ehelyett ajánlottak másfajta, úgynevezett nemesfajta tyúkot, mert minden, ami külföldi, az nemes, tehát ajánlották a külföldi tyúkot és csirkét. Magától értetődik, évekig ment a próbálkozás, pár esztendő alatt gyönyörűen felépítették állami támogatással ezeket a tyúkfarmokat és amikor már teljesen kimerítették az állam anyagi segítségét, akkor rájöttek arra, hogy mégis csak a parlagi fajta tyúk a legjolbb. Ez a másik eset szintén azt bizonyítja, hogy semmi okunk sincs bizakodni a mai rendszerben. Most, t. képviselőtársaim, rátérek a szőlőre, amely 1,200.000 embernek ad kenyeret; (Halljuk! 14*