Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. fog- kelteni azok előtt, akik kegyesek lesznek idehallgatni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A költségvetés főösszesítése akkor, 1927/28-ban 1.192,255.320 pengő kiadást és 1.192,421.960 pengő bevételt, tehát 166.640 pengő bevételi többletet mutat. Azt kérdezem: hogyan történhetett meg mégis az, hogy mi ebbe a helyzetbe jutottunk? Mert hiszen borzalmas dolog ez. Amikor ezt a hihetetlenül magas összeget mutatja ki a pénzügyi bizottság jelentésében, és még itt is megjegyzi és kiemeli azt, hogy közel 200.000 pengő megmaradt, és amikor azt mondotta, hogy minden rendben van, minden emelkedik, minden reményünk megvan arra, hogy még a jelenleginél, illetve az 1927/28-as költségvetési évnél is sokkal eredményesebb és jobb költségvetést tudjon a kormányzat produkálni, akkor azt kérdem: hogyan volt lehetséges az, hogy azóta, 1928 óta odajutottunk anyagilag, aho* most vagyunk"? Azt hiszem, hogy itt valami elszámítási vagy talán jobban mondva elszámolási hiba keletkezett. Mert hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy a népszövetségi tanács kiküldött pénzügyi biztosa, amikor a jelentést neki beadták és ezeket — átvizsgálva — bevette, (Dinnyés Lajos: Bevette?) — igen, ez a baj — rendben találta és visszamenvén, a Népszövetség tanácsának azt jelentette, hogy Magyarország pénzügyi helyzete teljesen biztosítva van, teljesen rendben van, akkor téves, talán — azt merném mondani — hamis beállítások alapján mondhatta ezt, mert különben nem következhettek volna be azok a tragédiák, amelyek később azután ennek nyomán bekövetkeztek. Amikor ez^ a jelentés nyilvánvalóvá vált, akkor azt vették észre az egyes minisztériumok vezetői, a miniszter urak, hogy hihetetlen feleslegek felett rendelkeznek, óriási pénzek felett rendelkeznek és nem tudják, hogy mit csináljanak velük. Ekkor keletkezett az a pazar-' lás, amely azután bennünket a tönk szélére, csaknem egészen a tönkrejutásba sodort. Elkezdődtek a különféle építkezések. Nekem előre kell bocsátanom azt, hogy igen sok építkezést a magam részéről kulturális szempontból kifogástalannak, nagyszerűnek tartok, és talán minden építkezés, amely ezekből az úgynevezett feleslegekből történt, kulturális szempontból, tudományos szempontból, az ország minél nagyobb dicsőségének a külföldön való megmutatása szempontjából előnyös lehetett volna, azonban azok helytelen, hamisított elszámolás alapján történtek, mert hiszen azok az összegek, amelyeket mint felesleget màguk a miniszterek feleslegként érezve elköltöttek, tulajdonképpen már abban az időben is mínuszok voltak, mert ha nem lettek volna azok, akkor nem keletkezhetett volna 2600 millió értékű, óriási összegű túlköltekezés. Az az építkezés, amely ezekből a spórolt millió pengőkből keletkezett, köztudomású, de azért bátor leszek egypárat felemlíteni. Akkor épült az az 5000 tanyai iskola, épült a három egyetem, az országos levéltár, létesült a gyüjteményegyetem, felépült a balatoni halbiológiai intézet, azután létesültek a különféle külföldi Collegium Hungaricum-ok. Ezek valóban mind igen hasznos intézmények. Minden minisztérium építkezett, talán egyedül az igazságügyminisztérium az, ahol építkezések ennek dacára sem voltak. Felépült a munkásbiztosító óriási palotája, (Dinynyés Lajos: Felhőkarcolója!) a különféle üdülőtelepek céljaira már abban az időben is kastélyokat, birtokokat vásároltak, sőt ez a legutóbbi napokig is folytatódott. A mátrai szanatóriumKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI, ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 105 ról és a többi kicsiségekről alig teszek említést. Ezek mind igen szép és üdvös dolgok, azonban ma már látjuk, hogy egyáltalában nem a mi méreteinkhez valók, ég nem tartjuk szem előtt — ez volt a mi tragédiánk, — hogy szegény embernek szerényen kell élnie, és ha áll ez az egyesekre, akkor fokozottabb mértékben áll az országra. Amikor az előbb említett költségvetés összegét az

# akkori pénzügyi bizottság örvendetesnek minősítette, akkor egy tragédiát zúdított a nyakunkba. A legborzasztóbb az egész dologban az, hogy maguk a miniszterek, tehát a kormány maga nem tudta azt, hogy ezek az összegek tulajdonképpen nem feleslegek. Nem kellett volna az illető miniszter uraknak semmi mást csinálniuk, mint csupán csak arra kellett volna figyelniök, hogy vájjon vannak-e nekünk külföldi tartozásaink is. (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felől.) Elnök: Csendet^ kérek. A jobboldalon ülő képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak csoportos, hangos beszélgetést folytatni. Dinien Ödön: T. képviselőtársaim, én most iparkodom egészen halkan beszélni, részint azért, mert egy kis légosőhurutom van, részint pedig azért, mert így hátha jobban ide figyelnek. (Derültség.) Most már akárhogyan is veszszük a dolgot, én, amíg csak lehet, beszélni fogok. Méltóztassanak ebbe belenyugodni, és ha valahogy mégis ide figyelnének, — hátha mondok valami olyant, ami nem fog tetszeni a képviselőtársaimnak. — lesz alkalmuk arra, hogy közbeszólásaikkal engem ledorongoljanak. (Zaj.) Nem baj, értsük meg egymást; amit én el akarok mondani, az nem a kormány támadása; én mindazokat mondom el, amiket az urak valamennyien tudnak, csakhogy nekem mint ellenzékinek, el szabad mondanom, t. képviselőtársaimnak pedig nem. (Ügy van! Ügy van! Derültség balfelől.) T. képviselőtársaim, 1927/28-ban már érezte a gazdatársadalom, hogy valami nincs rendben. (Úgy van! balfelől.) Csodálatos, hogy a gazdatársadalom úgy megérzi a pénzügyi változásokat, mint a szeizmográf. Emlékeztetem képviselőtársaimat például 1919-re, amikor megbukott a kommunizmus. Valamennyien tudjuk, hogy a gazdák buktatták meg a kommunizmust. Ők már akkor megérezték azt, hogy azok a fehér pénzek nem érnek semmit, nem is adtak érte semmit sem, és bár ők nem szenvedték át a kommunizmusnak azokat a gyötrelmeit, amelyeket átszenvedtünk mi, városban lakó emberek, de tagadhatatlan, hogy a kommunizmus letörése elsősorban anyagi okokból történt, (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és hogy a kommunizmus letörője éppen a gazdatársadalom volt. Ez az érzékeny gazdatársadalom már akkor panaszkodott, és a teljes igazság kedvéért meg kell mondanom azt is, hogy nemcsak a falvakban panaszkodtak, de panaszkodtak az azokban a padokban ülő kisgazdapárti képviselők is. (Fáy István: Képviselőtársam is velünk volt, úgy-e?) Én ott voltam, igen t képviselőtársam, de bátor vagyok szíves felvilágosításul megjegyezni, hogy engem a kormánypártba úgy hívtak be annakidején; én magam mentem, engem nem választottak meg kormánypártinak. Akkor mentem oda, amikor azt hittem, amit valamenynyien hittek annakidején. Velem együtt, azt hiszem, huszonketten-nuszonhárman léptünk be. (östör József: Nem, sokkal kevesebben!) Képviselőtársam is belépett. (Zaj.) Én akkor léptem be, amikor Bethlen István a külföldről H