Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

98 Az országgyűlés képviselőházának 71. jogi szempontból is kifogásolom, aminél nem akarok sokáig időzni, csakúgy, mint máskor is mindig szoktam, azt mondom, hogy a régi klasszikus törvényeink helyébe miképpen lépett egy pongyola tarvényszerkesztési módozat és hogy a kerettörvényekkel és rendeletekkel fűszerezett törvények miképpen forgatják ki a magyar legiszlációt abból a szent és szép hagyományából... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: ...amelyben annyi esztendőkön és évtizedeken keresztül élt. Ennél a törvénynél külön rá kell mutatnom arra, hogy nem tudom, minek nevezzem a kormány elhatározását, én csak bátorságnak nevezem, igen nagy bátorságnak, hogy ilyen nehéz időkben, amikor a felelősség olyan óriási súllyal nehezedik azokra, akik ennek az országnak ügyeit vezetik, a kormány elhatározta magát arra, hogy egy egyszakaszos törvénnyel lépjen a törvényhozás elé. (Jánossy Gábor: A szükség diktálja! — Dinnyés Lajos: Milyen szükség? Semmi szükség sincs erre!) Nemcsak én mondom ezt, mert az én igénytelen személyem nem gyakorolhatná ezt a kritikát, ha nem volna igen nagy támasztéka idebenn és a külföldön is. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet egy világhírre szert tett könyvnek a megállapításaira, amelyet a világ minden nyelvére lefordítottak. Sforza grófnak azt a könyvét említem, amelynek címe: Az európai diktatúrák. (Zaj. Halljuk! Halljuk-) Ez a könyv, miután végigmegy az alkotmányos országok ismertetésén, megáll Magyarország mellett és a magyarországi berendezkedést nem nevezi diktatúrának, hanem Magyarországot akképen jelöli meg, hogy azt mondja róla: «Die magyarische Oligarchie». Es nehogy azt higyjék, hogy ez valami olyan vitairat, amely az adatok ismerete nélkül nyilatkozik rólunk, mert az ember elbámul, hogy a külföldiek 'hogyan ismerik a mi institúcióinkat. Es amikor az ember azt olvassa, mint a könyv mondja, hogy nálunk még mindig érvényben van a kivételes hatalom alapján a kormánynak az a joga, hogy rendeleti úton lapokat engedélyhez kössön és akkor tiltsa meg megjelenésüket, amikor akarja, amikor leírja, hogy itt a választójog tekintetében 1920-szal szemben milyen visszaesés mutatkozik, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amikor leírja itt az ajánlási rendszer szörnyűségeit, — akkor ne feledjük, hogy ezek mind megjelentek franciául, angolul és németül s olvassák rólunk azt, hogy Magyarországon mindössze 46 kerületiben van meg a titkosság lehetősége, a töblbi kerületekben pedig nyílt szavazás alapján választanak. (Dinnyés Lajos: Ügy van! Ez szégyen!) Leírja a legnagyszerűbb okfejtéssel, hogy a külföldi el tudja képzelni, hogyan megy az az ajánlás. Leírja, hogy mire egy ellenzéki odaérkezhetnék, hogy ajánlásokat gyűjthessen, akkorra már a hivatalos apparátus learatja az ajánlási lehetőségeket, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és azt mondja: ezt nevezik képviselőháznak, amely így összejön. Leírja a nyílt diktatúrákat, például az olasz parlamentet s itt megjelöli, miképen rendelik be a kormányhatalomnak egy szavára azokat, akiket parlamenti képviselőnek neveznek. Ezekkel szembeállítja a mi állapotainkat és azt mondja — ezt az egy mondatot olvasni óhajtom —; «Beim ungarischen Parlament ist ein gewisser äusserer Schein gewahrt, aber seine Unabhängigkeit ist gleich null.» ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. Elnök: A képviselő úr által ismertetett idézet a magyar parlamentre nézve sértő. Ezt kívántam megjegyezni a képviselő úr előadására. (Zaj a széls'őbaloldalon.) Gál Jenő: Lehet, hogy egy külföldi megsérti azt a felfogást... Elnök: Igen, de a képviselő úr idézi. (Zaj balfelől.) Gál Jenő: En kénytelen vagyok idézni, hlogy lássák, hiszen nem követhetünk struccpolitikát, hogy ilyenek előtt befogjuk a fülünket és bekössük a szemünket. (Jánossy Gábor: Nincs igaza!) Elnök: A képviselő úr kijelentésére megállapítom, hogy a képviselő úr egyáltalán nem azonosította magát ezzel az idézettel. Méltóztassék beszédét folytatni. (Eckhardt Tibor: A nagykőrösi választás szomorú ellenbizonyíték!) Gál Jenő: Nagyon sajnálom, hogy a források nyomán tovább kell mennem és azt a bírálatot, amelyet közviszonyainkról és különösen jelenlegi helyzetünkről tesznek meg, a mélyen t. Képviselőház színe előtt eredeti forrásából vagyok kénytelen bizonyítani. (Dinnyés Lajos: Tanuljunk belőle!) Kénytelen vagyok erre azért, mert a mélyen t. kormány, amikor felhatalmazást kér magának arra, hogy a rendeleti elhatározásokat továbbra is úgy folytathassa, mint eddig, a 33-as bizottság támogatásával s a parlament nélkül, akkor ennek igazolását mégis csak kettőben kellene keresni. Az egyik az volna, hogy olyan rendkívüli politikai viszonyok közepette élünk, a politikai nyugalomnak olyan veszélyeztetett helyzetében volnánk, amikor a kormánynak úgy kell cselekednie, mint háború esetén, amikor az azonnali cselekvés a nemzet létét, vagy nem tétét érinti. (Jánossy Gábor: Ügy is van!) De engedelmet kérek, ihálát kell adni 'az Istennek, hogy a magyar nép józanságai nem mutatja a politikai nyugtalanságnak azt a medrét, amely mellett szükség volna ilyen kivételes intézkedések megtételére. (Jánossy Gábor: Gazdasági világháború van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Gazdasági háború! Ha elhiszi t. képviselőtársam, hogy a kormány majd segít a világháború által előidézett helyzeten s a mai gazdasági helyzet világjelenségein, akkor aláírom a t. képviselő úrnak azt a bizalmi nyilatkozatot, hogy kiváló jóstehetség és kiváló közgazdasági elme, de mindig az volt a hiba, hogy az hittük, hogy magunk szembeszállihatunk világjelenségeikkel s hogy mi a külföldi demokráciákkal szemben itt egy sajátszerű virtusos berendezkedést állapíthatunk meg magunk számára és azt mondhatjuk, hogy mi ^mindent jobban tudunk, mint az egész világ, hogy a mi berendezkedésünket nem érinti a világ. Most itt van a szomorú tanulság belőle, s hogy megmutassam, honnan merítem ezeket az ismereteimet, hátor vagyok t. képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy a 33-as bizottság és 6-os bizottság irományai korántsem tökéletesek és teljesek, azok csak kivonatai azoknak a Népszövetség elé terjesztett irományoknak, amelyeket igénytelen nézetem szerint a kormánynak kötelessége lett volna szószerint magyarra fordítva a képviselők között kiosztani. Mert így, merem állítani, merem különösen a túloldal figyelmébe^ ajánlani, nem ismerik az urak ia népszövetségi jelentés igazi tartalmát. (Pékár Gyula: Erre nagyon kíváncsiak vagyunk!) Mingyárt át fogom nyújtani t. képviselőtársamnak. (Pékár Gyula: Nagvon merész állítás az, hogy nem ismerjük!) T. képviselőtársam,