Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

96 Az országgyűlés képviselőházának 71, meg az egyik dunyhát elviszi, ugyanakkor, amikor az illetőnek ott volt a bora a pincében es azt mondotta, vigyétek a boromat, de hagyjátok meg- legalább az ágyneműt. Ezt az esetet igazolni tudom, ez Kunbaja községben történt, amely a bácsalmási kerülethez tartozik. Ilyen viszonyok között, amikor a nép ilyesmivel jön hozzám, csak jogom van érdeklődni és kell, hogy mint törvényhozó felvilágosítást kapjak arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen az a másik vagyoni osztály — mert itt nem lehet engem osztályellenességgel vádolni, azzal, hogy a földbirtoknak csak egy bizonyos kategóriája érdekel engem — menynyiben tesz eleget ebbeli kötelezettségének. . (Lang Lénárd: Kaptak halasztást!) Ez volt az egyik ok. A másik ok pedig egy elgondolás volt. Azt tudom, hogy vannak meglehetős nagy követelései a kincstárnak az ilyen típusú birtokoktól illeték, adóhátralék és egyéb köztartozások fejében. Most én így gondoltam a dolgot: tekintve, hogy ma a földet elárverezni amúgy sem lehet, hogy a földre vevő nincs, ez az államnak tulajdonképpen egy befagyott követelése, amelyet legfeljebb könyveiben szerepeltet, de amelyhez hozzájutni nem tud. Én azt gondoltam: miért ne venné át az állam ezeket a földeket természetben, mikor a pénzhez hozzájutni amúgy sem tud, miért ne vehetné át úgy, amint annak idején a vagyonváltságot kataszteri tiszta jövedelem alapján átvette. Ezzel két célt szolgálna egyszerre. Először az a szerencsétlen földbirtokos, aki tartozik, megszabadul adósságától az állammal sziemben. Tu- ; lajdonképpen ez nem is tulajdonosa annak a földnek, hanem csak névleges tulajdonosa, a tényleges tulajdonosa az állam, ez pedig nem tud hozzájutni pénzéhez. A másik szempont pedig — azt hiszem ennek a Háznak minden józanul gondolkozó tagja belátja azt, — az, ttuogy azok a földbirtokeloszlási viszonyok, amelyek ma Magyarországon vannak, fenn nem tarthatók. (Úgy van! balfelől.) Ma nagyobb latifundiumok vannak ebben a kis tönkretett, megcsonkított Magyarországban, mint amekkorák a régi nagy Oroszországban voltak az ő gyér népességével és óriási területével. (Úgy van! balfelől.) Ilyen viszonyok között a mai magyarországi birtokeloszlási rendszer valóságos anakronizmus {Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ha ennek reformját mi nem csináljuk meg és ha nem magunktól csináljuk meg, akkor majd mások fogják ezt megcsinálni akarunk ellenére. Azt hiszem, Apponyi, az ősz államférfi említette egyszer, hogy a legnagyobb bajok, a forradalmak abból keletkeznek, hogy a reformokat nem akkor csinálják meg, amikor azok arra megértek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Magyarország megérett ma arra, (Farkas István: Már rég!) hogy — nem elkobzásról van itt szó — teljesen reális alapokon a birtokmegoszlási viszonyokat megjavítsák. Ma, amikor minden oldalon kopogtat a bolsevizmus, igenis a kapitalista társadalmi rendszer érdeke az, hogy minél több kapitalistát neveljen, minél több olyan embert neveljen, aki független exisztencia, akinek tulajdona van, iaki saját tulajdonán keresztül a tulajdonjoghoz ragaszkodik, íme egy mód reá. Az, államra nem jelent semmiféle megterhelést, sőt jövedelmet jelent, ha ezeket a földeket természetben átveszi az adó- és illetékhátralékok fejében és nincstelen földmíveseknek vagy kisgazdáknak juttatja. Az egyik ezáltal vagyonhoz, magántulajdonhoz jut, megtanulja, mi az a magántulajdon, — hiszen eddig még érzésbelileg sem is^ i ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. merte — a másik pedig, az a kisgazda, akinek néhány hold földje van, ezáltal majd ki tudja egészíteni és racionálisabbá tudja tenni az ö kis üzemét. f Azt hiszem, ezek olyan dolgok, amelyek iránt egy törvényhozónak érdeklődnie kell és amelyekkel foglalkoznia is kell. S mi volt a válasz erre? A napokban telefonon értesített Kölbig miniszteri tanácsos úr, hogy Vargha államtitkár úr nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az adatokat rendelkezésemre bocsássa. Mit gondoljak erre? Legfeljebb azt gondolhatom: valami bűzlik Dániában, valami nincs rendben. Hogyan tudjon az ember ilyen körülmények között eleget tenni törvényhozói kötelességének? Tessék nekem erre a választ megadni. Rá akarok térni még a f öldteherrendezésre. Nem utolsó problémája ez gazdasági életünknek. Annakidején nagy bölcsességgel megalkották az úgynevezett FOB-ot. Port hintettek annak a szerencsétlen eladósodott gazdának a szemébe, végighúzták száján a mézesmadzagot, amikor tudták, hogy pénzük nincs, szanálni nem tudják a gazdát. Nem volt ez egyéb, mint közönséges kortesfogás a választások előtt. S mi lett ennek eredménye? Amikor először bolondították el azt a szerencsétlen gazdát, akkor annak az eladósodott gazdának még módjában lett volna ingatlana egy részének eladása által — mert akkor még voltak vevők — magát szanálni. De folyton bíztatták: majd a FOB így, majd a FOB úgy, s tették ezt, amikor tudták, hogy nincs pénzük, nem tudták őt szanálni és nem is lesz módjuk rá. Az a szerencsétlen gazda természetesen hitt nekik, mert hiszen az állam mondotta, a miniszterek mondották. S mi lett a vége? A közgazdasági viszonyok naprólnapra romlottak s ma már a gazda abba a helyzetbe került, hogy realizálni nem tud, tönkre megy. Nem tagadom, most nyújt némi védelmet az október 31-iki moratórium egy bizonyos kategóriának, a 12 holdon aluli gazdáknak és azoknak, akiknél a FOB szanálási eljárásának megindítása telekkönyvileg fel van jegyezve. De mit használ ez nekik, ha más oldalról a perek özönével támadják meg őket? Most nem tudja, hol fog tulajdonképpen elpusztulni, mert ha az állam ki is fizetné összes adósságait, abba a helyzetbe jutna, hogy a perek nyelnék el egész vagyonát. Rámutatok itt a legutóbb létrejött hasonló jugoszláv szanálási eljárásra, s kiemelem ennek egyik lényegesen jó pontját. Ott nem nagybirtokokról van szó; ott csak azokat a kis típusokat védi az állam, amelyeknek fennállása szociális szempontból érdek, nem pedig a latifundiumokat. Amely birtokra a szanálási eljárás ott el van rendelve, a szanálási eljárás ideje alatt az ellen a birtok ellen pert indítani nem lehet. Visszatérve a külföldi kapcsolatokra — kissé kényes téma, mert magunk is érdekelve vagyunk bizonyos viszonylatban — rá akarok még térni a fürdők kérdésére. Ez némileg a valutával is összefügg. Azt hiszem, köztudomású, hogy a külföldi szállodák ma elfogadnak magyar pengőt a fürdővendégek részéről. Már most mit csináljanak ezek a külföldi szállodások a pengővel? A Jegybanknak amaz eljárása következtében, hogy az exportőrnek külföldi valutában kell beszolgáltatnia az ellenértéket, exportőrjeink természetesen nincsenek abban a helyzetben, hogy pengőket vásároljanak össze a külföldön. így természetesen a