Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. legjobban éppen állatbevitelünk szempontjából főleg most tehetne meg, amikor Olaszországban az idegenforgalom emelkedik és amikor az olasz legelőkre és rétekre már kihajtják az állatokat, szóval, mikor az olasz állatpiac reánk nézve kedvező — mindaddig, míg a csehekkel reális kereskedelmi szerződést kötni nem tudunk, mindaddig, amíg Németországgal azt a híres és fitogtatott állatbeviteli egyezményünket reálisan nem változtatjuk, mindaddig egyedüli mezőgazdasági piacunk Ausztria, mert ami Ausztriát illeti, azt hiszem, nincs az a mezőgazdasági cikk, legyen az gabona, bor, vagy állat, amelyre ott elhelyezési lehetőségünk ne volna. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés, Lajos: Külképviseleteink nagyon gyengék! — Lang Lénárd: Ünnepélyeket rendeznek. — Ulain Ferenc: De 9 milliót elvisznek. Kilenc kis milliócskába belekerül a külügyminisztérium für nichts und wieder nichts!) t Sajnos, külkereskedelmi forgalmunk irányításában nem látjuk azt a szakértelmet, amelyre ebben a fontos kérdésben szükségünk lenne. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A szakembereket, azokat, akik éppen ehhez a dologhoz értenek, meg sem hallgatják. (Dinnyés Lajos: Meg se kérdezik!) Előkelő államférfiakkal, diplomatákkal kísérleteznek, akiknek a szakkérdésről fogalmuk sincs. (Ulain Ferenc: Azért lesznek miniszterek!) Előkelő egyéniségek ezek az urak, szatócsüzletekkel foglalkozni nem akarnak, de nem is szeretnek. (Dinnyés Lajos: Nem is értenek hozzá!) Inkább talán az estélyekre gondolnak, úgy hogy ezeket a kérdéseket csak per tangentem intézik el^ s az eredmény természetesen az, amit a német állásegyezmény bizonyít legjobban. Ez a külképviselet, s ezek a szomorú tárgyalások a rákfenéje mezőgazdasági külkereskedelmi tárgyalásainknak, s ezért bukunk meg mindenütt ilyenkor a vizsgán. A szakembereket, az élet embereit, amint ezt nekem egyik kiváló exportőr elmondotta, még az előszobába sem engedik be, mert olyan magasan mindenek felett állónak képzelik tudásukat közgazdasági dolgokban és a kereskedelmi szerződéseknél, hogy abszolúte nem tartják ezt szükségesnek. (Dinnyés Lajos: De a kacagány megvan!) Diplomáciára természetesen szükség van, de a diplomácia tulajdonképpen csak keretet ad, a tartalmat a szakembernek kell megadni, de éppen ez az, akit soha meg sem kérdeznek. Tessék az igazi szakembereket meghallgatni, nem pedig az álszakembereket, úgynevezett ál szövetkezeteknek igazgatóit, miniszterális embereket, akiknek tudománya csak a könyvből való, akik a kereskedelmet csak a könyvből ismerik és akiknek tudása és tapasztalata irodájuknak négy falán kívül nem terjed. Ilyen emberekkel odajutunk, ahova jutottunk. Gyakorlatig emberek kellenek, úgy kereskedők, mint gazdák, olyan kereskedők, akik az élet iskolájában megálltak helyüket, ott levizsgáztak és maguk fizették meg a tandíjat, nem pedig olyanok, akik velünk akarják majd a tandíjat megfizettetni. Visszatérve Ausztriával való külkereskedelmünkre, időközben abba a kellemes helyzetbe jutottam, hogy jDollfuss osztrák földmüvelésügyi miniszter úrnak egyik bizalmasa ebben az ügyben levelet írt hozzám. Ha megengedik, ezt a levelet majd magyarra fordítva felolvasom. A hozzám címzett levél a következőképpen hangzik. (Olvassa.) «Visszatérve I ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 93 Budapesti megbeszélésünkre, talán ismételten felhívhatom rá figyelmét, hogy Ausztria minden lépést, amely kereskedelmének fokozására irányul, örömmel lát. Minthogy Ön országában az Ausztriából irányuló fabevitelt bizonyos előfeltételek mellett» — itt előfeltételekként főleg az állatexportra helyeztem súlyt és természetesen rekompenzáció értendő ez alatt — «elősegíteni hajlandó, bátor vagyok önnek a kívánt adatokat rendelkezésére bocsátani.» (Mozgás jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ügy látszik, nem érdekli az agráriusokat. Hallgatok, amíg kibeszélik magukat, én ráérek. Elnök: Kis figyelmet kérek a szónok számára! Sauerborn Károly: (Tovább olvassa!*) «Ausztria 1931-ben árut behozott Magyarországból 7,984.839 mázsát, 196,935.00 schilling értékben és kivitt Magyarországba 2,456.194 mázsát 92,100.000 schilling értékben. Kommentár felesleges.» — Megjegyzem, szórói-szóra ismertetem a levelet. «A hitelkedvezményes forgalomban Ausztria a búzamennyiséget, 1,400.000 mázsát Magyarországból idáig majdnem száz százalékos mennyiségben átvette, míg Magyarország a megállapított fakontingensből, Ausztriából a következő mennyiséget vette át: 100.000 mázsa bányafából csak 22.879 mázsát, egy millió mázsa fürészelt fából csak 242.784 mázsát és faragott fából 500.000 mázsa helyett csak 41.457 mázsát. Ez összesen körülbelül 19%-át teszi ki a kontingensnek.» Ez a levél tartalma. (Fáy István közbeszól. — vitéz Kenyeres János: Téves beállítás. Bejöhetett a fa, csak rossz minőségű volt. Ez az osztrákok álláspontja, de nem így volt, semmi akadálya sem volt a fabehozatainiak.) Elnök: Csendet kérek. Sauerborn Károly: Ez egy hivatalos embere az osztra'k földmívelésügyi minisztériuimnak... (vitéz Kenyeres János: Ez az osztrák álláspont, nem a magyar! — Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek. Sauerborn Károly: Jól van, de igazolja álláspontját. Azt hiszem, a levél tartalma s az abban foglalt reklamáció (vitéz Kenyeres János közbeszól.) Elnök: Kenyeres képviselő unat kérem, méltóztassék csendben maradni. Sauerbon Károly... és a vádoló számok mindent megmondanak és megmutatják az utat. amelyre lépnünk kell. Ilyen körülmények között szabad-e olyan üzleteket kötnünk, hogy legrosszabb vevőinktől olyan portékákat veszünk, amelyeket legjobb vevőnktől, Ausztriától is kaphatunk. Szabad-e nekünk ilyen körülmények között Romániából hoznunk fát, sziabad-e nekünk onnan tűzifát hoznunk, azt a tűzifát, amelyet itt Magyarországon is elő tudunk állítani, különösen, amikor azzal, hogy Romániából hozunk tűzifát, tönkretesszük a magyar erdőgazdaságot 1 Mondok egy példát is. Tegnapelőtt voltam Kalocsán és a kalocsai érsekség panaszkodott, hogy a kitermelt tűzifát egyáltalában nem tudja eladni, ugyanakkor engedélyt adtak annak a bizonyos konzorciumnak 66.000 vagon tűzifa behozatalára, és ezzel 1,200.000 pengős ajándékot. Hol van itt a rezon? (Zaj.) Abból a Romániából hozzuk be a tűzifát, amely januárban a 3,376.000 pengőnyi behozat^ tal szemben csak 685.000 P értékű árut vitt ki tőlünk, abból a Romániából, amely februárban 3,463-000 pengő értékű behozatallal szemben csak 908.000 pengő értékű árút vitt el tőlünk