Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

Àz országgyűlés képviselőházának SS. az összeg minden további nélkül felhasználható lenne. Mint ahogyan annak idején a karitatív valorizálásnál úgy oldották meg a kérdést, hogy azokat az eseteket, amelyek a legkirívóbbak voltak és ahol jótékony hatást gyakorolna ennek az összegnek kifizetése, kiváltságos, előnyös elbánásban részesítették, ugyanezt lehetne most megtenni azokkal az emberekkel is, akik életjárulék címén apró filléreiket egész életükön át keservesen hordták össze és fizették be. Ha van életrevaló idea, akkor ez az, és én arra kérem a pénzügyminisztert, hogy ne tezaruálja és ne raktározza el továbbra is ezt a hétmillió pengőt, hanem nyújtson módot és alkalmat arra, hogy ez a hétmillió pengő az érdekelteknek azonnal kifizettessék. Ez ' az egyik,;A másik pedig az, hogy annál is inkább kifizetendő ez és annál is inkább rendezendő ez a kérdés, mert a pénzintézeteknek egyetlen egy állam sem ad olyan előnyt, mint a szegény Magyarország. Annakidején, amikor az idegen államokkal, illetve az utódállamokkal a gazdasági kapcsolatot felvettük, ez a pénzintézeti kérdés olyan mostohán rendeztetett és annyira nem védte meg az állam a magyar pénzintézeteket, illetve a biztosító intézeteket a külföldiekkel szemben olyan előnytelen helyzetbe kerültek ezek azokkal szemben, hogy amíg a cseh vagy a román, vagy pedig a jugoszláv intézeteknél az volt a helyzet, hogy esedékessé vált biztosításaikat rögtön felvehették az illetők megfelelő díjtételek mellett, megfelelő valutában, addig a mieink csak 1935-ben juthatnak ehhez. T. képviselőtársaim.! Van azonban ennelk a kérdésnek egy sokkal súlyosabb része is, mégpedig az, hogy milyen körülmények között jött létre ez az 5%-os valorizáció. ( Hegymegi Kiss Pál: Jó protektoruk volt!) Állítom, hogy ez az 5%-os valorizáció megtévesztés és hamis adatok útján rendeztetett. Bud János akkori pénzügyminiszter úr ezt a kérdést a BIOSz referenciája útján úgy állapította meg, hogy tekintetbe vette, hogy ők 563.000 igényjogosultról beszéltek, amellyel kapcsolatban a kollaudált összeg 64 millió pengőt tett ki, tehát egy olyan összeget, amely a biztosító^ intézeteket — szerintük — ruinálta volna. A tényállás azonban az, hogy ezek az adatok nem helytállóak, nem voltak megfelelőek, " mert tulajdonképpen 167.280 igénylő volt (Ulain Ferenc: Ügyészt kérünk, ha ez így van!) és az összeg csak 16,556.000 pengőt tett ki. Szóval a pénzügyminiszter urat megtévesztették és hamis adatok alapján állapította meg a valorizációt. (Ulain Ferenc: Ügyészt kérünk hozzá, ha ez így van!) Egészen félreérthetetlen módon bizonyítja a mostani kalkuláció, hogy 30%-át sem teszi ki az akkor előadott számoknak, illetve összegeknek a ténylegesen előálló adatok nagysága. {Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) De ezek után még egyet kell kérdeznem. Hogy micsoda előnyöket élveznek Magyarországon a biztosító intézetek, amelyek tulajdonképpen mind külföldi biztosító intézetek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Tudni kell ugyanis, hogy Magyarországon a biztosító intézetek 80%-a idegen, (Lázár Miklós: Kartellben vannak!) amelyek pedig nem idegenek, azok viszontbiztosítás útján tulajdonképpen nem mások, mint ügynökei az idegen biztosítóknak. (Ügy van! ügy van! balfelől!) Itt' nem történik más, minthogy a Magyarországon fungáló biztosító intézetek ügyfeleket szereznek, a biztosítási díjtételekből. A provizió a tárcájukban marad, a valóságban azonban az egész, sok-sok êse 1932 március 31-én, csütörtökön. fá millióra menő összeg kivándorol és mi nem csinálunk mást, mint külföldi biztosító társaságokat alimentálunk és ezzel elképzelhetetlen módon rontjuk kereskedelmi mérlegünket és mozdítjuk elő annak passzivitását. (Ulain Ferenc: Államosítani a biztosító intézeteket! — Ügy van! Ügy van balfelől!) Kérdezem az igen t. r j elenlevő miniszterelnök urat, van-e tudomása arról, hogy az infláció idején a biztosító intézetek kaptak egy speciális jogot, azt, hogy a díjtételekhez 50%-ot volt joguk hozzászámítani azon a címen, hogy esett a pénz értéke és a tisztviselők fizetése igen jelentékeny összegbe kerül, amelyet a régi díjtételek nem fedeznének. Azóta régen áttértünk a pengőszámításr-a és az igen t. kormány nem vette észre, hogy ők még mindig számítják az 50% pótlékot. (Zaj.) Igen t. uraim, ez iaz öszszeg nem kevesebb, mint 25 millió pengős nemzeti ajándékot jelent évente a biztosítási intézeteknek. (Zaj. — Ulain Ferene: Vissza kell fizetni!) Ebből az egész összegből az, (ami az állaimi pénztárban maradt, 4 és fél százalék állami illeték, a többi pedig a biztosító intézetek tulajdonában marad. {Zaj. — HegymegiKiss Pál: Bud János volt miniszter úrnak is kötelessége felelni ezért! — Ulain Ferenc: Teleszky úrnak is!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a kénviselő urakat, ne szóljanak folytonosan közbe! Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. (Propper Sándor: Ez Teleszky keze!) Csendet kérek 1 Andaházi-Kasnya Béla: Meg kell kérdeznem a jelenlevő igen t. miniszterelnök urat, hogy amikor ő kiad egy devizarendeletet, s amikor kiad egy transzfermoratórium-rendieletet, vájjon miért nem vonatkozik ez a magyar biztosító intézetekre, s miért nem' vonatkozik ez az idegen biztosító intézetekre, lamelyek itt fungálnak? Köztudomású, hogy amikor itt kis sibereket megfognak száz- cs kétszázdolláros tételekkel^ ugyanakkor a biztosítók százezerdolláros tételeket minden további nélkül kivisznek, illetve átkönyvelnek. (Kállay Tamás: Ez így van!) Arról nem is beszélek, hogy a biztosító intézetek ma, amikor senki sem igényelhet díjtételfizetés címén a Nemzeti Banknál valutát, egyszerűen felmondják és megtagadják a már érvényben levő biztosításokat azon a címen, hogy^ az illetők nem tettek eleget vállalt kötelezettségüknek. Erre azt kérdezem >a jelenlevő miniszterelnök úrtól: Hol az ügyész, hogy nem veszi észre, hogy a transzfermoratóriumés devizarendeletet (Malasits Géza: A kis sibereket becsukják, a nagyok meg szabadon szaladgálnak!) a biztosító intézetek egyszerűen nem veszik tudomásul, egyszerűen fűmig alják ezt a dolgot és ezen a címen felmondanak minden olyan, biztosítást, amelyet eddig már éveken át fizettek. Igen t. miniszterelnök úr, ez nem lehetséges. (Kállay Tamás: Ez így van szószerinti) Lehetetlenség az, hogy speciális idegen intézetek olyan előnyöket élvezzenek, amelyek gazdagodásukat indokolatlanul segítik elő. (Kállay Tamás: A magam példájából tudom, hogy ez így van!) Valósizínüleg olvasta az igen t. miniszterelnök úr, hogy bár ezek a biztosító intézetek évenkint 25 millió pengős nemzeti ajándékot élveznek indokolatlanul, mégis most azon törik a fejüket, hogy száz százalékkal emeljék a díjtételeket. (Zaj.) Nem szólnék semmit, ha itt olyan magyar érdekekről, vagy olyan magyar intézeti érdekekről volna szó, amelyek kívánatossá teszik a dolgot valami üzleti szempont11*