Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-57

62 Az országgyűlés képviselőházának A kormány főcélja volt, amit primordális fontosságúnak tartott és tart ma is: az ország gazdasági életének biztosítása, a pengő tartása, az országnak az inflációtól való megóvása. A gazdasági élet kontinuitásának a lehetőség sze­rint való fenntartása és biztosítása, az állam hitelének megóvása, mégpedig olyan nehéz kö­rülmények között, mint most vagyunk, amikor az állam tulajdonképpen fizetési kötelezettsé­geinek nem tud eleget tenni és azért mégis az állam hitelét némileg sikerült megóvni és nem zárta el maga mögött az ajtót, nem izolálta ma­gát a nemzetközi hitelviszonyoktól. Ez volt az első és fő prograrnmja, törekvése a kormány­nak és szerénytelenség nélkül meg merem álla­pítani azt, hogy ennek a feladatának a kor­mány egy fél esztendőn keresztül sikerrel meg­felelt. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Mekkora a deficits — Berki Gyula: Az akkor is lett volna, ha ön lett volna a miniszterelnök! — Györki Imre: Arra vállal­kozott, hogy rendbehozza az államháztartást! — Zaj. — Elnök csenget ) — Ma nagyobb bizalommal nézek a jövő elé, mint az ősszel tettem és nagyobb bizalommal mondhatom azt, hogy remélem, sikerülni fog a jövőben is gaz­dasági életünknek ezeket a kardinális alap­követelményeit továbbra is fenntartani és bizto­sítani. Ha ezeket az alapokat kicsúszni hagynók lábunk alól, akkor gazdasági programmot, gaz­dasági célkitűzést ugyan hiába csinálnánk; annyira bizonytalan, labilis gazdasági és pénz­ügyi alapra helyeztük volna magunkat, hogy alig hihető az, hogy belátható időn belül gazda­sági és hiteléletünk egyáltalában helyreállít­ható lett volna. Ha tehát összefogást óhajtunk, — amit természetesen eméletileg én is a legtel­jesebben óhajtok — kell, hogy azok, akik ezt azt összefogást velünk együtt szintén óhajtják, ezeket az alapokat magukévá tegyék és elfo­gadják. (Esztergályos János: Unbedingte Un­terwerfung!) Az összefogáshoz és együttműkö­déshez elengedhetetlen a bizalomnak egy bizo­nyos mértéke és az, hogy ezzel a kormányt tény­leg meg is ajándékozzák. (Eckhardt Tibor: A kormányelnök személye iránt mindenki tiszte­lettel viseltetik!) A személyi momentumokat ne méltóztassék hangoztatni, itt valóban nem sze­mélyi kérdésekről van szó. (Eckhardt Tibor: A kormányelnök személye iránt tisztelettel és bizalommal viseltetünk. — Zaj a szélsőbalolda­lon. — Elnök csenget.) A legközelebbi jövő teendői ugyanennek a lefektetett programmnak és célkitűzésnek je­gyében fognak folyni, mert a legközelebbi jö­vőben a költségvetésnek reális és keresztülvi­hető mértékben való összeállítása egyik lánc­szeme annak a gazdasági programmnak, ame­lyet eddig is magunk elé tűztünk. Legközelebbi teendő: továbbmunkálkodni hitelünk biztosítá­sát illetőleg, igyekeznünk kell elérni tartozá­saink kamatainak észszerű lecsökkentését. (He­lyeslés.) amely nélkül végeredményben kötele : zettségeinknek sohasem tudnánk eleget tenni és ezáltal hitelezőink, ha jobb belátásra nem volnának rábírhatók, sajatmiagukat károsíta­nák meg. (Helyeslés a jobb és a baloldalon. — Magyar Pál: Ez így van! — Peyer Károly: Az országot először demokratikus alapokra kell fektetni!) Számtalan jel mutatja, hogy külföldi hitelezőinknél ez a belátás határozottan nagy lépéseket tett már előre s a legjobb reménység­gel vagyok aziránt, hogy tárgyalásaink ebben a tekintetben előbb-utóbb eredménnyel is fog­nak járni. Biztos terminust mondani máról­holnapra valóban nem lehet, ez a legnagyobb 7. ülése 19SÊ március 1-én, kedden. könnyelműség és felületesség volna. (Ügy van! Úgy van!) Ez után a belső kamatláb leszállításának kell következnie, (Helyeslés és taps a jobbolda­lon, a középen és a balközépen. — Kun Béla: Már régen kellett volna!) mert a magas kamat belső gazdasági hiteléletünket ma nagymérték­ben megbénítja. (Ügy van! Ügy van! — Eck­hardt Tibor: Minél előbb!) Gazdasági téren a gazdasági hitelviszonyok megjavítása, a hitel­nyújtás, a termelési hitel, a földreform kapcsán előállott teljesen tarthatatlan helyzet meg­szüntetése, (Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) ezek mind oly követelmények, amelyekkel a kormány teljesen tisztában van és a legnagyobb erővel azon van, hogy minél előbb segíteni is tudjon. (Taps a jobboldalon. — Gr. Hunyady Ferenc: Sürgősen! — Eckhardt Tibor: Sürgősen és erélyesen!) A t. túl­oldal természetesen ezekre a kérdésekre vonat­kozóan sokkal könnyebb helyzetben van, mint a kormány, mert a kívánalmakat, a követelmé­nyeket felállítani nagyon könnyű (Eckhardt Tibor: Ez igaz!) ezeket refutálni viszont na­gyon bajos. (Propper Sándor: A kormánynak meg hatalom áll rendelkezésére! Az teszi köny­nyebbé a helyzetet!) Lelkiismeretlenség volna azonban ezen a téren is konkrét, pozitív és ter­minushoz kötött Ígéreteket tenni mindaddig, amíg 100%-ig nem vagyunk biztosak abban, hogy azokat tényleg oly mértékben be is tud­juk váltani. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi is sze­rények voltunk a követelésekben! — Váry Al­bert: Mi meg becsületesek vagyunk az Ígére­tekben! — Propper Sándor: Azt legalább nem tartják be! — Peyer Károly: Ugyanazok Ígér­nek, akik hitelüket már elvesztették! Csak az ígérhet, akinek még van hitele! — Egy hang a jobboldalon: A miniszterelnök nem ig ért még! — Zaj. — Elnök csenget.) A t. túloldal az összefogás hangozta­tásakor ismételten említi a közéleti tisztaságot is. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon! — Eck­hardt Tibor: Kardinális pont!) T. képviselőtár­saim, ez olyan kérdés, amelyben még sokkal kevesebb különbség van közöttünk, (Eckhardt Tibor: Hisszük és látjuk!) mint esetleg a gaz­dasági kérdésekben. (F. Szabó Géza: A tények bizonyítanak!) És itt is legfeljebb csak egy kis különbség lehet közöttünk. Én a közéleti tisz­taságot úgy képzelem és úgy képzeltem min­dig, hogy az minden pártpolitikai vonatkozás­tól abszolút mentes legyen. (Eckhardt Tibor: így van, korrekt!) Én a közéleti tisztaság meg­említésénél pártszempontot soha nem ismertem és nem is fogok ismerni (Helyeslés a Ház min­den oldalán. — Eckhardt Tibor: Ezt óhajtjuk!) és minden olyan esetben, mikor azt szükséges­nek látom, együtt fogok működni önökkel és én fogok vezetni ebben a kérdésben. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Buchinger: Manó: Közéleti tisz­taság nincs demokrácia nélkül! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt azonban nem tudom magamévá tenni és ha szabad, óva intem ettől a t. túloldalt, (Peyer Károly: Ne lehessen felelősség nélkül százmilliókat elkölteni! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) hogy a közéleti tisztaságot általáno­sítva pártszempontból akarják érvényesíteni (Zaj a bal- és a szélsŐbaloldaloni — Elnök csen­get.) és kijátszani, mert akkor . azon a téren nem fogjuk soha egymást megérteni. (Zaj a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Most egy szót sem hallottunk belőle. Most nem tudjuk, mit mondott! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az

Next

/
Thumbnails
Contents