Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

54 Ä2 országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1932 február 26-án, pénteken. nyú mezőgazdasági politikát helyes irányba vezessék. Ennek a mezőgazdasági kamarának — ha jól tudom — az igen t. földmívelésügyi miniszter úr volt az elnöke, és azok az elvek, amelyek ott le vannak fektetve, szerény véleményem szerint a leghelyesebbek. Csak egy hiányzik belőlük, az, hogy bizonyos szankciók fűződjenek azokhoz, bizonyos jutalmazásokkal, bizonyos prémiumokkal legyenek kapcsolatban, mert azt a magyar parasztot, azt a magyar mezőgazdát az ő ezeréves konzervativizmusából kimozdítani csak ilyen kézzelfogható módon lehet. Beszélni kívánok még a kamatkérdésről is, amely hallatlan súllyal nehezedik a mezőgazdákra. Erre vonatkozólag is elhangzott a pénzügyminiszter úr részéről az egységes párt tegnapi értekezletén egy nyilatkozat. A pénzügyminiszter úr ott azt a kijelentést tette, hogy az általános kamatnívót leszállítani törekszik. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy termelési hitelt fognak rendelkezésre bocsátani a gazdáknak, amely a Nemzeti Bank kamatlábát másfél százalékkal fogja meghaladni, vagyis 8*5% lesz a kamat. Ha a kamatokat megfelelően leszállítanók, ez ma annak, akinek adóssága van, tulajdonképpen annyit jelentene, mintha quasi elengednék adósságának egy részét, mert hiszen ha kisebb kamatot kell neki fizetnie, nem érzi az ő nagyobb adósságának súlyát. Nem tudom elképzelni, hogy a mai értékesítési és termelési viszonyok mellett a 8*5%-os termelési hitel hasznára lehetne a gazdának, mert hiszen 8*5%-os kamatot nem bír az a gazda elviselni akkor, amikor a búzaárak ilyen alacsonyak, s amikor állatait nem tudja értékesíteni, mert azokat hízott állapotban csak olyan áron tudja eladni, amilyen áron azokat sovány állapotban megvette. T. Ház! A mai gazdasági krízis megoldásának egyik főszempontját, főfeladatát én a kamatleszállításban látom. Amikor ez az ország hitelét quasi gyakorlatilag elvesztette, — mert hitelt nem adnak egy országnak sem, legkevésbbé talán nekünk, akik ezidőszerint nem teszünk eleget fizetési kötelezettségeinknek — amikor a külföldtől hiába várunk hitelt, ami kor csak belföldi hitelre vagyunk utalva, de a belföldi pénz nem tud kimenni az országba, amikor a Nemzeti Bank valutapolitikája, amely a legsúlyosabb korlátozásokat foglalja magában éppen az ország érdekében — amit kell, hogy helyesnek is tartsunk — és a magas kamat nem szolgál valutáinknak és devizáinknak megvédésére, nem szolgálja azt a célt, hogy ne menjen ki deviza az országból, hiszen úgy sem tud kimenni: akkor nem hallok egy érvet sem, amely alátámasztaná azt, hogy miért kell a Nemzeti Banknak 7%-ot felszámítani a pénz után. Egy hónappal ezelőtt leengedte a kamatlábat 8%-ról 7%-ra, pedig akkor változatlan gazdasági viszonyok voltak a 8 hónap előtti állapotokhoz képest. Nyolc hónappal ezelőtt indult meg ez a nagy gazdasági krízis, s szerintem már akkor meg kellett volna kezdeni a kamatok leszállítását. Ma semmi indoka sincs annak, hogy a Nemzeti Bank le ne szállítsa azt a 7%-ot 4%-ra. Ha ezt megtenné és a nagybankok hozzászámítanának ehhez 2%-ot, akkor ezzel a 6%-os pénzzel megindulna a termelés, akkor a nélkül, hogy bárkinek, bármely komoly gazdasági tényezőnek, vagy bármilyen nemzeti célnak kárára lenne ez a kamatleszállítás, megindulna a gazdasági élet az országban és ezzel a 6%-os kamatlábbal hozzá lehetne fogni a termeléshez. Azt hiszem, hogy ez olyan szempont, amelyre nézve nincs semmiféle véleménykülönbség az egységespárt és az ellenzék kö= zött. Mégis azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy igenis ő azon van, hogy leszállítsa a kamatlábat, azonban ezt terminushoz nem köti. Nem köti terminushoz azért, mert az egységespártban van egy, bár kicsiny, de annál nagyobb hatalmú frakció, amely mindig szembenáll ezekkel a nemzeti érdekekkel, szembenáll azzal, amit az egész ország kíván, mert a nagytőkének érdekét akarja olyan mértékben megvédeni, amely mérték nincs igazolva és indokolva ebben az országban és az országnak mai súlyos helyzetében. Nem azt mondom én, hogy a nagytőkét bántsuk és legális hasznától megfosszuk, hiszen erre szükség van a nagy ipari termelés szempontjából, de ihogy itt egy ilyen kis töredéknek, amely tulajdonképpen nem képvisel többet 80, vagy 100 embernél, illetőleg családnál, az érdeke akadálya legyen annak, hogy ennek az országnak millió és millió lakosa boldoguljon, ez ellen, azt hiszem, az egységespárt lelkiismerete is fel fog lázadni. (Lázár Miklós: Ügy van!) Abban, hogy a tegnapi egységespárti értekezleten a miniszter urak ezeket a kijelentéseket tették, azt látom, hogy az a tehetetlenségi nyomaték, amely a kormányzáson rajta ül, megrázkódtatáson ment keresztül, amit jelez az, hogy Erdélyi Aladár és Klein Antal képviselőtársaim kiléptek abból a pártból, amelynek főtámaszai voltak és amelyben ők képviselték a nemzet lelkiismeretét. Ügy látszik, ilyen megpróbáltatások előtt áll az egységespárt, és úgy érzi az ország, — ez benne van a levegőben — hogy ennek a tisztulási folyamatnak, ennek a megrázkódtatásnak be kell következnie és akkor majd meg fognak valósíttatni azok a programmpontok, amelyekben mi mindnyájan egyetértünk. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés és taps* a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Andaházi Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nem kíván szólni. Szólásra következik*? Petrovics György jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Mélyen t Ház! (Halljuk! Halljuk!) A földbirtokrendezés szükséges befejezésére az 1928.. évi XLL te, alkottatott, amelynek 6. §-a megváltoztatásáról szól a most benyújtott törvényjavaslat. Az igen t. képviselő urak, akik a^ javaslathoz hozzászóltak, a maguk beismerése szerint a javaslattól eltérve igen nagy közgazdasági, gazdasági, valamint pénzügyi kereskedelmpolitikai kérdéseket is hoztak a Ház elé. Elismerem, hogy a felszólalók ezen része is sok érdekes és értékes gondolatot vetett fel, mégis méltóztassék nekem megengedni, hogy ezekre a kérdésekre más alkalommal válaszolhassak és most csak a törvényjavaslattal kapcsolatban foglalkozzam a felszólalásokkal. 1929. január l-ig az országos földbirtokrendező bíróság gyakorolta az elővásárlási jogot. Ez időponttól kezdődőleg azután a törvényhozás ezen jogot a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalta, de gondoskodott arról, ; hogy e jog gyakorlásánál egyrészről egy yéleményezőbizottság küldessék ki, másrészről az úgynevezett kedvezményes kategó-