Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

50 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1932 február 26-án, pénteken. az egész ellenzék részvételével; hiszen olyan szép tüntetést nem kapott még Nagyatádi soha ebben a Háziban, mint akkor, úgyszólván az egész Háztól; tény és valóság az, hogy ez volt Nagyatádinak nemcsak utolsó felszólalása, hanem utolsó jelenléte is itt a Képviselőházban (Éber Antal: Három hét múlva meghalt!) és tény az, hogy Nagyatádi igenis azzal a szándékkal foglalkozott, hogy ebből a miniszteri lemondásból egyéb konzekvenciákat is le fog vonni. t Ezzel tartozom az osztó igazságnak, mert saját fülemmel hallottam, nekem mondta. Szakács Andor t. képviselőtársam tehát az igazságnak megfelelően adta elő a dolgot és csodálkozom egyik-másik lapnak azon a megjegyzésén, hogy zajos ellenmondások voltak. Ellenmondás nem volt, mert aki itt volt, az hallotta, s aki hallotta, az helyeselte, mert igazat mondott. Legyen szabad most egypár megjegyzést tennem a hét szűk- és hét bőesztendőre. Engem ugyan nem kért fel Bethlen István gróf, hogy megvédjem az ő gazdaságpolitikáját, (Györki Imre: Remélem, nem is vállalkoznék rá!) valószínűleg azért, mert gondolja, hogy nem vagyok gazdasági szakértő, nincs is talán rá szüksége, megbízza ezzel a hozzá legközelebb állókat, — remélem — (Derültség.) kénytelen vagyok azonban mégis leszögezni, hogy bizonyos támadásokat bizonyos oldalról, különösen a pénzvilág oldaláról nem tudok megérteni. Nem tudom megérteni legalábbis az én egvszerű polgári felfogásommal, hogy amikor valaki — ez vonatkozik az utólag előrelátó pénzügyi ' szaktekintélyekre — (Derültség ) annakidején, .ami-kor a hét bőesztendo volt, a kormányt újabb és újabb befektetésekre sürgette, beruházási programmot követelt, ezt kell csinálni, ott kell a vasútnál tenni valamit, mindenütt — tudvalévőleg az illetők nem képviselők, üzletet köthetnek tehát, kötöttek is, kerestek is... (Erdélyi Aladár: Na! Na!) Ne zavarjon, mép; együtt ültünk tegnapelőtt. (Derültség. — Erdélyi Aladár: Nem kívánkozom oda! — Györki Imre: Holnapután megint együtt ülnek! — Derültség. — Jánossy Gábor: Visszajön!) Mondom, megcsinálták a maguk konjunkturális hasznát, s hogy úgy fejezzem ki magamat, kerestek az üzleten. Nagyon furcsának tartam tehát, hogy most, amikor a hét szűkesztendő jön, amikor a konjunktúra megszűnt, az államkassza kiürült, egyszerre más boltot^ igyekeznek reklamírozni és másutt akarják a gseftet megcsinálni. (Ügy van! Ügy van! — Eber Antal: Kik ezek?) Akik kerestek. (Jánossy Gábor: Tiszta bort a pohárba!) Mondtam: nem képviselőkről beszélek. Azok, akik minden állami vállalkozásban benne voltak, állami pénzen szépen kerestek, állami vállalkozásokba bocsátkoztak, állami támogatást kaptak, azok ma a háttérből lövik mérges nyilaikat az ellen a Bethlen István gróf ellen és annak pártja ellen, akinek mégis köszönhették, hogy ilyen beruházások révén mélyen belebocsátkozhattak a közgazdasági életbe. Magyarul mondtam meg, azt hiszem, meg fogják érteni. (Derültség. — Magvar Pál: Igen, de nagyon általánosítva!) Finoman, ahogy szoktam. (Derültség.) De legyünk csak egészen őszinték. Nem a bugaci juhász hozta a külföldi kölcsönt, sem az egyiket, sem a másikat és nem a sashalmi javasasszonytól kért a kormány tanácsokat, hogy milyen beruházásokat eszközöljön és hogyan eszközölje azokat, hanem azoktól, akik a tanácsot adták. (Felkiáltások half elől: Kik ások?) Engem nem kértek fel. Akik a tanácsot adták, akik résztvettek ezekben a vállalkozásokban, akik mindenkor hozsannát zengtek annak a kormánynak azért, hogy beruházásokat eszközölt, legyenek legalább annyira szerények, hogyha nem is mea culpáznak, de legalább ne támadják azt a rendszert, amelynek sok mindent köszönhetnek. (Pakots József: A Festbankett tagjai!) Minduntalan azt halljuk, hogy az az oka a falusi nép teljes eladósodásának, hogy az iparcikkeket nem lehet megfizetni. (Lázár Miklós: Az agrárolló!) Igen, minden faluban, a legutolsó kis tanyán is ismerik az agrárollót, mert minél jobban érzik, annál jobban ismerik. Azt várjuk, hogy ezen a téren hatalmas, komoly lépés történjék s hogy igazságos árletöréssel fogunk szemben állani. Itt van Németország. Mi mindent utánozunk; hogy úgy fejezzem ki magamat, külföldet utánzóbb nép, mint a magyar,^ nincs. Irredenta^ politikát német sapkában és szalaggal csinál a diákság. (Ügy van! Ügy van!) Csehországban készült trianoni kereszttel emlékeztetjük polgártársainkat az ország megcsonkítására. Utánzunk mindent, de ami jó, azt rendesen elfelejtjük lekopírozni. Németországban 60 nap alatt 6'5%-kai szállították le az árakat. (Ügy van! Ügy van! — Zaj. — Éber Antal: Ezt a javaslatot azonban nem Németországban találták ki! Eredeti magyar találmány!) Most nálunk bölcsen megalakították az árelemző bizottságot. Ügy tudom, már logaritmustáblákat is szereztek neki. (Györki Imre: Külföldről! — Gaal Gaston: A birtokeladásokat is megelemzik!) Három tagból állt ez a bizottság. Ujabban kiegészítették, de nagyon helyesen tette Marschall t. barátom, hogy látva azt, hogy az elemzésből nem lesz semmi, nem vállalta. (Zaj és ellenmondás'ok a jobboldalon.) Ha vállalta, akkor rosszul olvastam. Akkor sajnálom, hogy ebbe a felesleges munkába belefogott, mert ide nem árelemzés kell, hanem tessék egy tisztességes puritán embert megbízni ezzel a munkával. Sokan nevetségesnek találták Gaal Gastonnak azt a kijelentését, hogy 24 órán belül térdre kényszeríti a kartelleket. Mondjuk, hogy nem lesz 24 óra, hanem talán kétszer huszonnégy is. (Gaal Gaston: Vagy 24 óra alatt, vagy soha!) De ide ez kell, nem árelemzés. Azon már túl vagyunk. (Marsehall Ferenc: Ügy van! Vgy van! Megmondtam!) Ez nem vezet semmire, t. Képviselőház! Ma már tetteket várunk. (Ügy van! jobb felől. — Egy hang a jobboldalon: Megmondtuk tegnap!) Bocsánatot kérek, itt nem a pártnak beszélünk, itt az országnak beszélünk. (Helyeslés a középen. — Gaal Gaston: Átjött a jobboldal szélsőbaloldalára!) Nem arról van szó, — egvelőre. (Elénk derültség. — Jánossy Gábor: Valami mozog!) T. Képviselőház! Ezt mondottam én ma is és egy évvel ezelőtt is elmondottam ott, amikor kijelentettem, hogy gazdasági diktátort követelek, mert itt olyan gazdasági dzsungel van, amelyben a gazdasági diktátornak erőteljes beleszólására, rajtaütésreire és tisztakezűségére van szükség. (Elénk helyeslés a középen.) Ne helyeseljünk, hinein csináljuk meg. (Gaal Gaston: A vezér azt mondotta, hogyha újra kezdené, éppen úgy kezdené, mint az előtt.) Mert ha még mindig ott tartunk, hogy csak tanácskozunk és elemezünk, (Lázár Miklós: Ott tartunk!) akkor úgy vagyunk, mint ha valakit lefektetnek a műtőasztalra operációhoz súlyos vakbélgyulladással és a professzor arról tart előadást, hogy mi a jelentősége a vakbélnek az emberi szervezetben. Ezzel sokra nem