Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. zálogjogot, tudniillik azt, hogy az ő költségükön termelt magtermények más hitelezők által le nem foglalhatók. A kormányzatnak és a 33-as bizottságnak lenne feladata, ^ hogy az agrárérdeket olyan keséiről érintő és nagy horderejű kérdésekben a mezőgazdasági export fejlesztésére alkalmas probléma megoldását ne halogassák, mert a nyári hónapok alatt (Meskó Zoltán: Most ankéteznek!) ismét egy esztendei halasztást szenvedne mindezen problémák megoldása. A mezőgazdasági problémák megoldásában elsősorban az vezet, hogy ez ismételten a kisexisztenciák megerősítésére szolgál, mert csak a kisexisztenciák tőkeereje, a kisexisztenciák megerősítése támaszthatja alá a polgári világrendet, (Meskó Zoltán: Ügy van!) mert csak azok, akiknek vesztenivalójuk van, igazi védbástyái annak a rendnek, amelyet polgári világrendnek méltóztatnak nevezni. (Ügy van! balfelől.) Es ezért erős gazdaságilag Franciaország, mert Franciaországban a kistőkések nagy száma támogatja >a kapitalista termelést. Mert kapitalista nemcsak az, — amint azt Eckhardt Tibor oly szépen fejtette ki tegnap — .aki nagy tőkével rendelkezik, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem kapitalista elsősorban a kistőkés, .akinek szintén joga van mindenhez hozzászólni, a kisrészvényes, mert, ha idelális részvénytársaságnak tekintjük az államot, akkor minden .egyes állampolgár mint kisrészvényes joggal szól bele a részvénytársaság ügymenetelének kezelésébe. T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A francia gazdasági erő megnyilvánul abban, ^<?y a francia demokrácia nemcsak jogi ér telemben, hanem gazdasági értelemben is a demokratikus államberendezkedést jelképezi. (Meskó Zoltán: A nők nem kapnak szavazati jogot!) A kérdésnek másik oldala is van azonban. Másik oldala az, hogy a francia kistőkés az egyetlen egész Európában, talán az egész világon, aki a maga gazdasági politikáját is a francia külpolitika szerint irányítja és mindenben ahhoz igazodik, amit a francia külpolitika meghatároz. Ha a francia külpolitika bizonyos államok felé orientálódik, azok az államok kapnak kölcsönt magántőkétől is Franciaországból, mert a kistőke, amint jogilag is teljesen és tökéletesen egybeforrott a francia alkotmányos élettel, úgy gazdaságilag is mindenkor a francia hivatalos álláspont felé irányzódik. Ezzel szemben más államokban a tőke mindenkor csak a business-t tekinti és teljesen elhanyagolja a nemzeti szempontokat, csak a saját érdekeit keresi, ami, szembeállítva, szintén igazolja azt, hogy a jogi és gazdasági demokráciának megteremtése végeredményben az államhatalom megerősítésére is vezet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Nálunk a kisexisztenciák kérdésével foglalkozva, most a múlt héten tárgyalta a Képviselőház a kisiparosokról szóló javaslatot, a kisipari, központ ügyét. Csak az a kérdés, hogy ha egy központot teremtünk a kisipar számára» vájjon olyan központ lesz-e ez, mint egykor a telefonközpont volt. Vájjon kapcsol-e ez a központ valakivel, vájjon nem lesz-e téves kapcsolás, ha a kisiparos valakivel beszélni akar és segítséget keres s vájjon nem fogja-e a központ azt mondani a segítséget kereső kisiparosnak, ha az a, kormányzathoz keres utat és attól akar segítséget kérni, hogy a kormány most pillanatnyilag mással beszél (Kun Béla: Ügy van!) és ez a «más» pont a protekcionált gyáriparnak az a része, amely a ülése 1932 április 19-én, kedden. 503 kisipart teljességgel és tökéletesen tönkreteszi. (Kun Béla: Ügy van!) A protekcionált gyáripari rész eszembe juttatja a régi svájci szabadsághős legendáját, amennyiben a svájci Teli-legendával szemben itt is egy legendát, csak nem Wilhelm Telinek, hanem a kartellnek legendáját alapítják és csinálják meg. (Derültség.) Amikor a költségvetés benyújtásánál a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy nem akarok többé proletárt látni, akkor nekem két másik igen szépen hangzó mondat jut az eszembe. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik mondat, amely elhangzott, szintén valamiről, hogy tudniillik nem akar többé valamit látni, az a szomorú emlékű mondat, hogy nem akarok többé katonát látni és eszembe jut az azt megelőző másik fennhéjázó mondat, hogy: Mire a falevelek lehullanak... Ennek a kettőnek mi lett a következményei (Jánossy Gábor: Arról jobb nem beszélni!) Az emberek hullottak le mint a falevelek. (Meskó Zoltán: Minden hintáslegényből katona lett!) Mi nem láttunk egy ideig katonát de ellenséges katonát túlsókat láttunk és ezáltal elvesztek határaink. (Jánossy Gábor: Igaza van!) T. Képviselőház, amikor a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy nem akar többé proletárt látni, csak azt kérem a pénzügyminiszter úrtól, hogy ne termelje akkor a proletárokat, mert az illetménycsökkentő rendelet tisztára proletártermelő intézménynek nevezhető, (Ügy van! balfelől.) mert hiszen a nyugdíjasok, akik elvesztik nyugdíjuk legnagyobb részét, a tisztviselők, akiknek lassankint teljes és tökéletes éhbérért kell dolgozniok, tolódnak és tolódnak a szélsőségek felé és ezáltal épp az ellenkező célt érjük el: a pénzügyminiszter úr nem akar többé proletárt látni, de lassankint nem láthat mást ebben az országban, csak leszegényedett proletárt. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Ha a tisztviselői fizetésleszállításokról szólunk, akkor ki kell emelnünk egy másik, különálló tisztviselői réteg kérdését, amely nem vonható egy kalap alá a többig köztisztviselői réteggel és ez az igazságszolgáltatásnak, a magyar bírói karnak kérdése. A magyar bírói kar, amelynek törvényt és igazságot kell ülnie és amely a maga függetlenségében esak tiszteletet és megbecsülést érdemel, megérdemli a tisztelet és megbecsülés mellett, amiből megélni nem tud, azt a megkülönböztetést, hogy ténylegesen, necsak lelkében, hanem testében is megerősödhessek, megerősödhessék úgy, hogy tisztességes fizetés mellett ténylegesen eleget tehessen a mindenki fölé való emelkedésnek. (Zsindely Ferenc: Előbb a pénzügyi tisztviselőkről beszélt! Csak kiegészítéskép mondom!) Megemlítettem egészen külön, (Gál Jenő: A bíró nem tisztviselő, az több — Meskó Zoltán: Függetlennek kell lennie, gondtalanul kell élnie! — Kun Béla: Függetlenül, de gondtalanul nem él! — Jánossy Gábor: Nemcsak a bíróra áll ez! Minden közalkalmazottra áll, hogy független legyen.) Csak egyetlenegy igazságügyi anomáliára mutatok rá. Arra, hogy mégis valami baj lehet ott, ahol garmadával és tömegével szállnak a kegyelmi kérvények és ahol kegyelem útján a legfelsőbb úrtól várják már csak igazságukat az emberek, ahol mindenki egyedül csak abban bízik már, aki az ország élén áll. Ahol a kegyelmi kérvények ilyen tömegével hullanak, ott valami bajnak kell lennie és ennek tehermentesítésére, ennek leküzdésére nem szolgálhat más, csak az, amit az előbb voltam bátor mondani. (Gál Jenő; Özönlenek audien 72*
