Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69, ülése 1932 április 19-én, kedden. 479 erre nincs szükség. Azt mondja az indítvány, hogy a 33-as bizottságot újjá kell alakítani. Amint mondtaim, ennek természetesen be kell következnie s ez -autóm atice is bekövetkezik. A különbség kettőnk között abban van, hogy így a 33-as bizottság megszűnése automatice. a mostani költségvetési év végével következik be, mii*: a módosítás szerint rögtön, & törvény életbelepte után, tehát bizonyos idővel hamarabb történnék. (Meskó Zoltán: Ez a helyes!) Nekem ez ellen sincs természetesen észrevételem. (Friedrich István: Az egységespárt értekezletén kell eldönteni!) A másik módosítás az, hogy szakférfiakat hívjanak be a 33-as bizottságba. Felhívom a t. Képviselőház figyelmét arra, hogy azi alaptörvény, az 1931:XXVI. te, 7. §-ában rendelkezik erről és így most is megvan a lehetőség arra, hogy szakférfiakat behívhassunk. Amikor a kormány valamely javaslatot előkészít, ez nem történik másképpen, mint vszakférfiak meghallgatásával. Mielőtt a rendelettervezeteket a kormány odavinné a 33-as bizottság elé, egészen kétségtelen, hogy meghallgatja azokat a szakférfiakat, akiknek véleményére ezekben a kérdésekben szükség van. Semmi akadálya, sincsen tehát a mostani törvény alapján sem, a szakférfiak behívásának. Nekem nincsen ugyan észrevételem egy ilyen módosítás ellen sem, csak rámutatok arra, hogy ez nem új dolog, mert a mostani törvényben is benne van. Ami azt illeti, hogy hathavonként legyen köteles jelentést tenni a kormány, ez az alaptörvényben szintén megvan. (Rassay Károly: De szankció nélkül!) Az alaptörvényben az áll, hogy a felhatalmazás alapján kibocsátott rendelkezésekről az országgyűlésnek jelentést kell tenni, i(Rassay Károly: De szankció nélkül van ez^ kimondva!) amint tette is. Ez a módosítás sémi tartalmaz egyéb szankciót, mint amit az alaptörvény tartalmaz, • (Rassay Károly: Biztosan nem lehetett a kompromisszumba behozni!) úgy, hogy nem látok semmi újítást a mostani helyzettel szemben. A módosítással egyébként érdemben egyetértek, csak éppen nem tartom szükségesnek ismételten felvenni a már meglevő intézkedéseket. Mindezek után, minthogy a felhatalmazás további fentartásának szükségét tisztán tárgyi szempontokból feltélenül fennforogni látom, minthogy továbbá semmiféle alkotmányjogi skrupulusom nincs az ellen, hogy felhatalmazást adjunk és végezetül, minthogy a magam részéről a legnagyobb bizalommal viseltetem a kormányzat iránt — ha valamely kormányt, lígy ezt tartom arra alkalmasnak, hogy ezeket, a súlyos intézkedéseket megtegye és az országot ebből a nehéz helyzetből átmentse a jobb időkre —, a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogdom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós. Kertész Miklós: T, Képviselőház! A kormány a kivételes hatalom meghosszabbítását kéri a Képviselőháztól. Ezt a felhatalmazást a magam részéről nem adhatom meg, abból a nagyon egyszerű okból kifolyólag, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus alapján állok. A kormánynak normálisan is olyan kivételes hataima van ebben az országban, amely bőven elégséges ahhoz, hogy minden intézkedést akadály és gát nélkül életbeléptessen és ha itt mégis kivételes hatalomra és a kivételes felhatalmazásnak további egy esztendőre való meghosszabbítására törekszik, ez azt jelenti, hogy megint számítanunk kell arra, felmerülnek vagy felmerülhetnek olyan momentumok, ahol a kormány még ezt az álparlamentet is^ ki akarja kapcsolni (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.} és ennek'háta mögött és megkerülésével szándékozik és kíván újabb és a dolgozó népességnek életérdekeit talán még az eddigieknél is súlyosabban sértő intézkedéseket életbeléptetni. Nem lehet ennek a javaslatnak benyújtását és ennek a javaslatnak elfogadása mellett való kiállást a német példára való hivatkozással indokolni, mint ahogyan azt tegnap Wolff t. képviselőtársunk tette. Németországban és Magyarországon nem analóg a helyzet. (Zaj.-Halljuk! Haljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kertész Miklós: Németországban, ahol a legszélesebb demokrácia alapján a legteljesebb mértékű és a legegyenlőbb jogok alapján létrejött parlamentnek működését antidemokratikus erők bénítják meg, jogosult, helyénvaló, vagy legalább is menthető az, ha ilyen rendkívüli időkben rendkívüli felhatalmazással él a kormány és szükségrendeleteket léptet életbe. Nálunk azonban, .ahol a demokráciának talán még csak csírái vannak meg, ahol a nép széles rétegeinek úgyszólván alig van beleszólásuk sorsuk intézésébe, ezt a maradék beleszólási jogot és ezt a maradék demokráciát is konfiskálni azzal, hogy a parlamenten kívüli igazgatásnak, a parlamenten kívüli rendeletekkel való kormányzásnak megint egy esztendőre ilyen tág teret nyitnak: semmi, de semmi indokoltsága nincs és nem lehet. Fel kell vetni a kérdést, hogyan élt eddig a kormány kivételes hatalmával és azokkal az egészen rendkívüli jogokkal, amelyekkel rendelkezett? Megjavította vájjon a dolgozó nép helyzetét, megkönnyítette az iparnak, a kereskedelemnek terheit? Elviselhetővé tette az életet ebben az országban? Javított az intellektuális osztályoknak égbekiáltó nyomorán, amely lassanként a teljes kétségbeesés, azt mondhat' nám, az anarchia karjaiba kergeti őket? Nem tett ezen a téren semmit és ha azt kérdezem, hogy milyen biztatást és milyen Ígéretet jelent az ország részére, a parlament számára az a pénzügyminszteri expozé, amely itt a napokban elhangzott, azt kell mondanom, hogy ebből sem tudok egyetlen biztató momentumot sem kiragadni, mert ez maga a sivárság, maga a programmtalanság. Bocsánatot kérek, nem lehet itt néhai Linder Bélának babérjaira pályázni és egy kissé travesztáltan azt mondani egy olyan országban, ahol naponta tízezrével nő a proletárok száma, hogy: nem akarok proletárt látni. Úgy látszik, a miniszter úr, akkor továbbra is bekötött szemmel fog járni, továbbra sem fogja észrevenni ezeket a dolgokat, sűrűn befüg" gönyzi autójának ablakait, vagy az utcán vezetteti magát és beköti szemét, mert különben egyebet sem láthatna, mint a proletárokat, mégpedig úgy az ipari, mint a mezőgazdasági és legfőként talán az intellektuális proletároknak olyan ijesztő tömegét, hogy ez önmagában is gondolkozásra kellene, hogy késztesse a miniszter urat és az egész kormányzatot, vájjon lehet-e, szabad-e, megengedhető-e a mai időkiben a sivárságnak, az ürességnek ilyen expozéjával ideállni egy pattanásig^ feszült idegekkel önmagát fékezni már alig képes ország közvéleménye, nyilvánossága elé. Hát nem nézik az urak az életet, nem látják, hogy mi van odakint, hogyan küzködik 69*