Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 19S2 április 18-án, hétfőn. 449 künk igenis meg kell jelennünk Berlinben, Pá­rizsban, Londonban és a magyar gazdasági életre, a magyar mezőgazdaság mai helyzetére való hivatkozással, gyakorlati és konkrét pro­pozíciókat kell tennünk. T. Ház! Ma még abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy nem kell üres kézzel kimen­nünk. Elvégre ha Németországba megyünk ki, a mi agrár exportunk felvétele ellenében az egész cseh importot fel tudjuk még ajánlani Né­metországnak. De ugyanez áll a francia reláció­ban is, elvégre még meglehetősen sok szabad terület van, ahol kereskedelmi szerződések hiá­nyában még szabad lehetőségek nyílnak kom­penzációk nyújtására. Használjuk ki ezt a rö­vid időt, mert nem sok idő van már hátra, nincs már annyi időnk, mint amennyit Korányi pénz­ügyminiszter úr lát, (Ügy van! Ügy van!) mert ha a t mezőgazdasági piacok biztosítását ebben a megítélésem szerint lélektanilag kedvező és politikailag reményt nyújtó helyzetben nem ér­jük el teljes energiával, ez a konjunktúra is el fog múlni és mások fogják learatni ennek a lehetőségnek minden hasznát. (Gr. Hunyady Fe­renc: Benes úrnak lesz a külpolitikai sikere, amint egy párszor már eddig is volt!) T. Ház! Végigtekintve mindezeken a gazda­sági jelenségeken, ha összegezni akarnám a szi­tuációt, ha összegezni akarnám, hogy ez elmúlt évben a felhatalmazási javaslat alapján kibo­csátott rendkívüli intézkedések minő eredmé­nyekkel jártak, akkor egy tragikus tartalmú Hő fer-jelentés jut az eszembe, amely úgy szól: Lemberg még a birtokunkban van! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A mai helyzet szignatú­ra j>a körülbelül abban a mondatban foglalható össze, hogy még: birtokunkban vannak azok a politikai és gazdasági eszközök, amelyekkel most már végre egy koncepciózus, nagyszabású és bátor reformpolitika útján megvalósíthatja a magyar nemzet elsősorban a termelő rétegek érdekében a szükséges intézkedéseket, még meg­menthető a szituáció, de ha az eddigi úton hala­dunk tovább, ha csak utána / lovagolunk a ro­hamléptekben előttünk járó válságnak, ha kellő erélyes intézkedésekkel nem tudunk elébe ka­nyarodni a lejtőn lefelé guruló állam szekeré­nek, akkor nincs már megállás ezen a lejtőn és rendkívül komoly és nagy felelősséget vesz ma­gára az, aki ebben a helyzetben akár egy végső pesszimizmus karjaiba veti magát, akár indoko­latlan optimozmus révén, a könnyelmű vagy legalább is kellőleg át nem gondolt és következ­ményeiben végig nem gondölt pénzügyi impro­vizációkkal véli a mai helyzetet orvosolni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a konkrét helyzet feltárása után rámutassak arra a szel­lemre is, amely engem bizalmatlansággal tölt el. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a szellemet, amely Korányi pénzügyminiszter úr múltkori késze­déből csendült ki, jól ismerjük, mert hiszen az elmúlt 12 évben minden látszat-agrárizmus és azt kell mondánom, hivatalos résziről űzött agrárdemagógia ellenére ez a nagy kapitalista érdek volt a centrális gondolat, ez volt a múlt rendszer gondoskodásának legfőbb célkitűzése. (Ügy van! Ügy van! balfélől.) Igen t. Ház ! Azt kell kérdeznem itt önök­től, hogy vájjon éppen ma időszerű-e, ha Ma­gyarország pénzügyminisztere a túlzott adós­védelem ellen tart nekünk itt előadást, hát tényleg ez a bajunk nekünk itt ma ebben az országban, hogy az adósnak olyan fényes és rózsás a helyzete és hogy az adós meg lévén túlságosan védve, a szegény hitelező hova-to­vább tönkre fog menni? Tudom jól, hogy min­den újabb kihitélezésnek az adósvédelem bizo­nyos mértékig akadálya, sőt megengedem azt is, hogy a rendelkezésekben vannak hibás és orvoslandó részletek. Ha nagyjában és egészé­ben nézem ezt a kérdést, akkor azt kell mon­danom, hogy a mai időkben, amikor a magyar földbirtok 40%-a — ezt a pénzügyminiszter úr is elismerte, valószínűleg Konkoly-Thege^ köz­ismert adatai alapján — nemhogy adóssággal van terhelve, hanem túl van terhelve adósság­gal, — ha csak ezt a 40%-ot veszem is — akkor is ennek a 40%-nak helyzete is olyan rend­kívül fontos nemzeti problémát jelent, amely­nek megoldása nélkül a mai gazdásági helyzet nem orvosolható, (Jánossy Gábor: Igaz!) mert méltóztassék csak azt venni, az eladósodott gazda nem tudja a földjét megfelelően meg­művelni, kénytelen munkaeszközeit, instrukció­ját elkótyavetyélni, a föld 1 rosszabb megműve­lése a külterjesebb gazdálkodás abszolút szá­mokban sújtja az egész nemzet gazdagságát és évekre kiható károkat és bajokat okoz az or­szágnak. De, t. Ház, azt kérdezem itt önöktől, vájjon a mai helyzet olyan-e hogy jó lélekkel bárkit rá lehet arra szorítani, hogy fizesse vissza adósságát? Aki ma adósságait vissza akarja fizetni, az likvidálni kénytelen. Aki pe­dig ma vagyonát likvidálja az egészen bizo­nyosan tönkrement még akkor is, ha jelenté­keny aktívái vannak. Nem árulok el talán titkot, hogy a múlt év őszén, amikor London­ban kint voltam, az ottani igen befolyásos pénzemberek megítélése szerint az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb bankjai is akkor pillanatnyilag olyan helyzetben voltak, — nem tudom, megváltozott-e ez a helyzet azóta — hogy akkor likvidálniok kellett volna, vala­mennyien inzolvensek lettek volna. Kérdem önöktől, igen t. Ház, hogy itt a belföldön, ha nagybankjaink, iparvállalataink máról-hol­napra adósságaik kifizetésére és likvidálásra szoríttatnának, maradna-e itt még valaki, aki megél és aki dolgozni tud? Hát éppen csak a magyar mezőgazdaság­gal szemben lehet és szabad az adósvédelmet kifogásolni eß szorítani likvidációra azt a gazdát, aki nem azért nem fizet, mert nem akar fizetni, hanem azért, mert immobil va­gyonát nem tudja még részben sem mobili­zálni? (Igaz! Ügy van! balfelŐlJ Ez a leg­nagyobb problémája a magyar gazdasági élet­nek. (Ügy van! Üav van! a bal- és a szélsőbal­oldalon. — Kun Béla: így van a kisiparos is! — Vázsonyi János: Minden kisiparos és ke­reskedő ebbe pusztul el!) T. Ház! Mi kell hogy legyen Magyaror­szág pénzügyminiszterének célkitűzése ilyen helyzetben? Minimálisan az, hogy legalább is kitolja és elodázza az adósságfizetést, hogy legalább is elodázza az adósságok likvidálá­sát és a vagyontételek eladását olyan időre, amikor megfelelőbb áron, vagy jobb hitelvi­szonyok mellett komolyabb megrázkódtatá­sok nélkül ez az operáció tényleg keresztül­vihető. Kitolni a válságot, időt nyerni, — ez már magában véve is nagyon lényeges ered­mény lenne, s ebből a szempontból sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar pénzügy­miniszter úr semmi, de a legcsekélyebb meg­értést sem mutatta evvel a problémával szem­ben. Elnök: Képviselő tír, lejárt a beszédideje. Szíveskedjék beszédét befejezni. Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérem, mél­tóztassék beszédidőmet egy órával meghosz­szabbítani, miután éppen most akarok rátér­64*

Next

/
Thumbnails
Contents