Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 447 mert az ellenzéki volt. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Kun Béla:. A pártabseolútizmus miatt! — Jánossy Gábor: Elfogadtak! — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok reámutatni egészen röviden — hiszen közismertek ezek a tények — arra, hogy különösképen kifogá&olnom kell az igen £ kormány részéről azt, hogy a gazdasági életnek alapvető válságát okozó agrárválsággal szemben, noha lelkileg érzem és tudom a miniszter urakról, hogy meg volna bennük a készség és a hajlandóság a segítésre, nem tudtak semmiféle konkrét intézkedést és lépést találni. (Ügy van! balfelől.) Igen t. Ház! Méltóztassék csak végiggondolni ezt a szituációt. Itt van egy agrárország, amelynek vámvédelme tipikusan • indusztriális vámokkal rendelkezik, amely vámvédelet az indusztria nemcsak a külfölddel szemben tud a maga javára felhasználni, hanem amely vámvédelemnek befelé, a magyar fogyasztóval szemben való százszázalékos kihasználásának a világon semmiféle korlátja nincs. (Jánossy Gábor: Ez igaz! — Kun Béla: A nagy kartellárak!) 1924-ben az akkori 33-as 'bizottságiban, ahol az autonóm vámtarifa tárgyalás alá vétetett, az akkori miniszterelnök úrtól azt kérdeztem, hogy amikor itt egy rendkívül magas tételekkel operáló, úgynevezett harci vámtarifa fekszik előttünk, feltéve, de meg nem engedve, hogy erre a harci vámtarifára a tárgyalások folyamán való engedmények elérése céljából tényleg szükség van, kérdem a t. kormánytól, miféle rendszabályokat fog életbeléptetni abban a tekintetben, hogy ne használják ki a belföldi fogyasztóval szemben is száz százalékig a harci vámtarifát, (Ügy van balfelől.) hanem ez a védelem tisztán a külföldi versennyel szemben adassék meg az indusztriának. A miniszterelnök úr akkor azt felelte nekem, hogy egy esztendőn belül meg fogjuk kötni a legfontosabb államokkal a megfelelő kereskedelmi szerződéseket, (Ügy van! balfelől.) mégpedig különösképpen Csehországgal, Ausztriával és Nemetországgal a legrövidebb időn belül meglesznek szerződéseink és akkor már a legtöbb kedvezmény elve alapján ennek a harci vámtarifának bennünket esetleg sújtó tételei úgyis mérsékelteinek. T Ház! Ez volt 1924-ben. Nyolc év telt el azóta, Csehszlovákiával ma is vámhálborúban állunk, az osztrák szerződést felmondották, a német szer7Ődést pedig ma tárgyaljuk. Nyolc esztendőn keresztül, mint szabad zsákmány terület állott itt ez a magyar társadalom. (Ulain Ferenc: A rendszer!) és nem a gyáripart akarom ezzel vádolni, sőt magam is tudom, hogy a gyáriparnak számos olyan értékes egyede, aki nem élt ezzel a lehetőséggel, amelyet egy hibás rendszer neki nyújtott, vagy legalább is nem élt száz százalékig, de igenis t vannak itt olyan indusztriák, amelyek a legkíméletlenebbül használták ki ezt a lehetőséget- (Ügy van! balfelől. - Kun Béla: A leggaladabbul, uzsorásán!) Nyolc év elteltével még mindig nem tortént semmiféle intézkedés. Sőt, továbbmegyek. Nemcsak, hogy nem történtek e részben intézkedések, hanem a ránkszakadt rendkívüli gazdasági viszonyok még fokozottabban kiépítették nolens-voíens, automatikusan az r iparnak ezt a hallatlanul védett, azt mondhatnám, a magyar fogyasztóközönség részére egyenesen monop'olisztikus helyzetét. r ; .. Igen t. Ház! A devizakorlátozások következtében újból olyan hallatlan handicap-De van az iparnak, a gyáriparnak, nagyiparnak, ameKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. lyet a legkíméletlenebbül használ ki a belfölddel szemben. Sőt itt vannak a behozatali tilalmak is, amelyek egyenesen lehetetlenné teszik, hogy bármiféle külföldi konkurrencia jelentkezhessek és ármérséklő hatást gyakoroljon. Amikor három ilyen úgyszólván áthághatatlan sorompó veszi körül ezt a szerencsétlen országot, szabad-e a magyar fogyasztót, a magyar gazdát, a magyar tisztviselőt, a magyar munkást egyszerűen az érdekelt gyáripar ^kényekedvére bízni és nem volna-e helyénvaló, hogy legalább azt megcselekedjük, amit az angol birodalom cselekszik most, amikor csak 10%-os vámot vezetett be és ezzel egyidejűleg már felállított egy bizottságot, amely gondoskodik róla, hogy a belföldi fogyasztóval szemben ez a rendkívül alacsony 10%-os vámvédelmet se használhassa ki senki illetéktelen haszonszerzés céljából. (Helyeslés balfelől. — Magyar Pál: Itt is van árelemző bizottság! — Kun Bébi: De itt a kartellek .szembefordulnak a kormánnyal is, mert nagyobb urak! — Jánossy Gábor: A törvénnyel nem fordulhatnak szembe! — Kun Béla: A cement ára ma is 9 pengő!) Igen t. Ház! Magyar Pál igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy itt is van árellenőrző, vagy árvizsgáló bizottság. Nagyon jól tudom, hogy van, azt is látom, hogy meglehetős buzgalommal látott neki tevékenységének, de azt is látom, hogy úgyszólván semmi eredménnyel. (Ulain Ferenc: Ez a rendszer!) Mert egy fecske nem csinálhat nyarat! Itt az egész magyar kormánynak, az egész magyar társadalomnak kellene kooperálnia abban a tekintetben, hogy a mindennapi élet költségeinek lehető leszállításával ezekben a tragikusan nehéz időkben elviselhetővé tegyék az életet. (Helyeslés balfelől. — Kun Béla: A pártkassza a kartellekkel kooperál, az a baj.) Kifogásolom továbbá közgazidasági szempontból, mégpedig lényegesen kifogásolom azt, hogy minden e tekintetben elhangzott kijelentés ellenére a termelés, a termelő munka folytonosságának biztosítását az igen t. kormány alárendeli másodrendű szempontoknak. Itt különösen arra kell utalnom, hogy a devizakérdésben folytatott rendkívül célszerűtlen és főleg a magyar mezőgazdasági exportot, azt mondhatnám, legyilkoló politikával szemben (Ügy van! Ügy van balfelől.) semmiféle komoly intézkedés nem történt és hogy ebben a tekintetben a '• Nemzeti Banknak kizárólagos bankszempontból talán elfogadható, de az általános nemzetgazdaság szempontjából rendkívül káros politikája a mai napig változatlanul fennáll. (Gr. Somssich Antal: Miért nem érvényesíti hatalmát a kormány?) A túloldalon ülő igen t. agrárius meggyőződésű egységespárti képviselőtársaim annak idején az igen t. kormánnyal szemben bizonyos agrárköveteléseket állítottak fel, amelyekben például a zöldhitel biztosítása is bent foglaltatott. (Lázár Miklós: Hol van a tavalyi hó!) Azóta ennek a zöldhitelnek folyósítására vonatkozó gyakorlati intézkedések is megtörténtek, de sajnálattal kell mondanom, hogy ez a zöldhitelnyujtás körülbelül beleillett volna az egykori Potemkin orosz generális rendszerébe, (Ügy van! balfelől) mert zöldhitelt csak az kap, aki egyébként is hitelképes, aki tehát kapna hitelt. (Kun Béla: Akik földteherrendezés alatt állanak, azok nem kapnak hitelt, pedig a legjobban rá volnának utalva! Humbug az egész!) Egész vidékek vannak, ahol egyetlen fillér zöldhitelt sem utalványoztak azzal az indokolással, hogy az illetők vagyoni viszonyai nem nyuj64