Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

44â Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. zást vissza nem vonta, a kormány gyakorolhat rendeleti jogszabályozást, és az ily módon keletkezett jogszabályozás kiterjed a későbbi időpontra is, amikor a rendeletekre vonatkozó felhatalmazás már visszavonatott. A kormány a nyert felhatalmasás alapján már életbeléptetett rendeleti jogszabályozást új törvény nélkül is módosíthatta volna és csak alkotmánytiszteletre és a törvényhozás megbecsülésére vall, hogy a kprmány mégis törvényjavaslattal lépett a Ház elé

% Annyival is inkább tiszteletreméltó a kormánynak ez & ténye, merthiszen érdemben nem kér újat, csupán azt kéri a javaslat, hogy 1931:XXVI. te. 10. §-ának első bekezdésében az 1932. évi június hó végére megszabott határidő helyébe az 1933. évi június hó 30

; napja lépjen. (Ulain Ferenc: Csupán ennyit kér! Milyen kicsi dolgot!) Tehát nem érdemmeli, hanem időbeli változtatást kér, .mégpedig nem bizonytalan időre, hanem csak a következő egyetlen költségvetési évre. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ami módosítás viszont van a javaslatban, azt nem terjeszti ki, hanem szűkebbre szorítja a kormány eredeti felhatalmazását, amikor kimondja, hogy «az országos bizottság valamely javaslatának tárgyalása végett elhatározhatja az országgyűlés mindkét Házának összehívását; ebben az esetben az országgyűlés két Házának elnökei a Képviselőház és a Felsőház öszszehívása iránt az országos bizottság határozata alapján haladéktalanul intézkedni kötelesek.» Ez tehát egy plusz, amely az eddigi felhatalmazásában nem volt benne. Ennél a kér

: désnél csak megemlítem, hogy természetesen olyan esetben, amikor kormányzói elnapolás folytán nem ül együtt a törvényhozás, a két Házat összehívni nem lehet; itt különben is csak egy hónapról lehet szó, mert a kormányzó úr Őfőméltósága összesen csak egy hónapra napolhatja el a Házat, tehát legroszszabb esetben is csak egyhónapi halasztásról lehet szó. Végül, — amint a pénzügyi és közjogi bizottság együttes jelentése kimondja — és ezt bátor vagyok aláhuzottan hangsiilyozni — a törvényjavaslat elfogadása semmiféleképpen nem érinti azt a határozati javaslatot, amelyet a Felsőház kezdeményezésére a Képviselőház 1931. december hó 10-én országos határozattá emelt, amelynek értelmében az 1931. évi XXVI. te. 2. §-ában nem nyert a kormány felhatalmazást arra, hogy alkotmányunknak törvényen vagy szokásjogon alapuló szabályait rendeletileg: módosíthassa vagy hatályon kívül helyezhesse. (Jánossy Gábor: Ez természetes!) T. Ház! Amint az előadottakból látszik, a törvényjavaslat szövege kizár minden olyan értelmezést, mintha a kormány az 1931:XXVI. tc.-ben nyert, felhatalmazást bővíteni, vagy mélyíteni akarná, sőt, amint előadni bátor voltam, a javaslat éppen az ellenkező szándékot akarja megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Örülni fog H kormány, ha megszabadulhat tőle!) A javaslatnak ez a tétele, mely szerint az Í931:XXVI. tc.-ben kapott felhatalmazás továbbra is akként szól, hogy az annak alapján kibocsátott rendelet hatálya a felhatalmazás idején túl terjed, amennyiben a rendelet másképp nem rendelkezik és hogy olyan rendelet is életben lehet, amelynek hatálya a felhatalmazás idejének leteltét követő költségvetési évben veszi kezdetét, szintét nem új, ezt a t. Ház már törvényben mondta ki, viszont a jogszabályozás másképpen el sem képzelhető és mindenütt a világon adott körülmények között így szokott történni. •T. Ház! Amikor tiszteletteljes előadásomban ezt a végtelenül nagyjelentőségű és horderejű igen fontos kérdést ismertettem, különösen alkotmányjogi és jogi természetét emeltem ki, anélkül, hogy még messzebbre óhajtottam volna elkalandozni, pedig ez olyan téma, hogy egészen útvesztőbe juthatunk, ha folyton követjük. Hangsúlyozom azonban, hogy elsősorban és mindenekfelett jogi és jogászi alapon hangoztatom meggyőződésemet. Elismerem, hogy ehhez a kérdéshez kizárólag politikai szempontból is hozzá lehet szólni. (Ügy van! a baloldalon.) Sőt elismerek olyan felfogást is, hogy a jogi tekinteteket a politikai nézőpontoknak alárendelve szólhat valaki a kérdéshez. Én tisztelem, komolyan veszem és jóhiszeműnek tartom a más meggyőződésen lévő politikusok véleményét és meggyőződését, mert ez a meggyőződésem és ez a gyakorlatom. Éppen ezért a magam szerény és igénytelen felfogására nézve is ugyanezt az elbírálást kérem. A tárgyalás alatt lévő javaslat körül közjogi vitáknak voltam a tanuja. Mint ama boldog időknek ittmaradt szerény hirdetője, (Éljenzés a jobboldalon.) amely időkben még közjogi viták voltak, Magyarország legszebb, legragyogóbb, legboldogabb korából ez, a közjogi vita valahogyan úgy hangzik felém, mint a múlt visszhangja és eszembejut az olasz költőnek keserű szava, hogy ... «nessun maggior' dolore che ricordarsi del tempo felice nella miseria», nlincs nagyobb fájdalom, mint a szomorúság idején emlékezni boldog, szép időkre. Azokban a régi jó időkben lehetett közjogi vitákkal foglalkozni, lehetett közjogi vitákkal eltölteni időnk nagyrészét, mert Nagy-Magyarország ereje, hatalma, gazdasága és boldogsága elbírta ezeket a vitákat. Nem voltak egyéb fájdalmaink és szomorúságaink, bár talán akkor is bölcsebb lett volna, ha más célok szolgálatába állítottuk volna a közjogi vitákra fordított idő egy részét és azt a hallatlan energiát, amely a magyar közéletet mindig jellemezte és amelyet minden kérdésben kifejtett. (Jánossy Gábor: Csakhogy a közjogi viták oka a bécsi kamarilla volt, nem az akkori magyar parlament! — Ulain Ferenc: Ügy látszik nem jól beszél az előadó úr! — Jánossy Gábor : De én igazat beszélek. Ma azonban a világfelfordulás közepette, amikor, amint már a természettanban tanuljuk, a feketeség f minden más színt elnyel, a gyásznak, a szegénységnek, a gondnak, az aggodalomnak, a kétségbeesésnek ebben a poklában, trianoni Magyarországon nekünk kevés időnk jíuthat közjogi vitákra. (Rassay Károly: Ez nem egészen így van! A szervezett társadalom a maga szabályozásáról nem mondhat le!) A pénzügyminiszter úr őszinte költségvetési beszédéből, amelyet olyan szomoúsággal hallgattunk, látjuk, amit amúgy is tudunk, hogy csupán végtelen lemondassak óriási áldozatokkal, minden erőnk megfeszítésével, magyar elménk és szavunk összhangjával tudunk átevezni a jelen sötét vizein, ahol annyi szirt, zátony és örvény fenyeget és csakis imádatos magyar hittel és fanatikus magyar munkával tudjuk kiküzdeni a szebb és boldogabb magyar jövendőt. (Jánossy Gábor: És Összetartással!) Bevallom őszintén, hogy a rendelet jogszabályozás nekem sem eszményem. Nekem az