Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1982 április 15-én, pénteken. 405 A földadó jóváírása kérdésében, a liszt megadóztatásával kapcsolatosan, felmerült az a gondolat, hogy miért egyformán engedjük t el a földadót a nagy- és kisbirtokosnak. Azért, mert nem lehetett a kérdést másképpen megoldani, nem lehetett kategorizálni. Bizonyos korrektivum azonban van abban, hogy a nagyobb földtulajdonosok valamivel több adót fognak fizetni megduplázott vagyonadó címén. Ezt az adóterhet tovább emelni szintén nem lehetett. így jutottunk ehhez, úgyszólván letarolva minden lehetőséget és a végén maradt 14 és fél millió pengő hiány. Szemrehányást kaptam a t. Házban azért, hogy nem jelentem meg elégszer ós nem beszéltem a Házban. Ügy hiszem, hogy ezt az utóbbi szemrehányást a t. képviselő urak most már visszavonják, mert most eleget beszélek. (Andaházi-Kasnya Béla: Szívesen hallgatjuk!) Azért nem tehettem meg ezt előbb, mert mióta pénzügyminiszter vagyok — összesen néhány hónapja — méltóztassanak elhinni, kiváló munkatársaimmal együtt, akiket itt nem győzök eléggé dicsérni, (Éljenzés.) igyekeztünk kutatni, keresni és alaposan tanulmányozni a módokat és arra az eredményre jutottam, hogy a költségvetésnek 806 millió pengőre való leszorítása a legerősebb leszorítás, amelyet a költségvetés reálisan még egyáltalában el tud viselni. Végső esetben nyúltam aztán a tisztviselőkhöz, akiknek az illetményeiből kellett előteremteni az említett 14 és fél milliót. T. Ház! Gyakran hallom azt a szemrehányást, hogy a kormány miért nem igyekszik először fellendíteni a gazdasági életet és^ akkor mintegy magától oldódnék meg a költségvetés kérdése, mert nagyobbak volnának az állam bevételei. Bocsánatot kérek, ez abszurd állítás és főleg csak azért kell vele foglalkoznom, mert ilyen jelszavak ma nagyon könnyen belekerülnek a közvéleménybe, amely azokat bírálat nélkül fogadja el és aztán tévhitet keltenek benne. Mit jelent az a kívánság 1 ? f Azt, hogy hagyjuk egyelőre az államháztartást szabadjára, aminek következménye természetesen az volna, hogy az államkasszából kifogyna a pénz, hitelt ma nem tudnánk igénybevenni a szükséges mértékben és^így felfordulna az államháztartás! (Andaházi-Kasnya Béla: Józan ember ilyent nem kívánhat!) Hogyan lendítse fel a kormány a gazdasági életet, amíg nincs rendben az .államiháztartás'? Hiszen kevés lelkiismeretességgel talán én is tudnék közgazdasági regényeket festeni a törvényhozás előtt, én is mondhatnám, hogy emelkedni fognak a búzaárak és a kormány mindent el fog követni s fel fogja lendíteni az ipart és kereskedelmet. {Ulain Ferenc: ígérje meg, hogy leszállítja a Mák. díjait, a szénáraikat, a cementárakat! Ezt ígérje meg!) Elnök: Ulain képviselő urat rendreutasítom. Szíveskedjék közbeszólásait végleg beszüntetni. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. képviselő úr, én volnék a legboldogabb, ha egyáltalában valamit leszállíthatnék! (Ulain Ferenc: De meg kell csinálni! — vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Brüning meg tudta csinálni!) Ha a t. képviselő úr akar beszédet tartani, én szívesen leülök, de ketten ne beszéljünk egyszerre. (Ulain Ferenc: Menjenek el onnan, ha nem tudják megcsinálni!) Engem nem fog zavarba hozni, 1 képviselő úr! (Ulain Ferenc: En nem is vagyok igazgatósági tag a Mák.nál!) Elnök: Ulain képviselő urat mégagyszer rendreutasítom és figyelmeztetem, ha továbbra is folytatja közbeszólásait, kénytelen leszek szigorúbb rendszabályokat alkalmazni. (Helyeslés jobbfelől) Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! A mezőgazdasági termények árának emelkedése nem tőlünk függ. Ideig-óráig alátámaszthatjuk, amidmost is igyekszünk tenni, de ez még nem valóságos gazdasági fellendülés. Éppen úgy az ipar termékei árának inkább leszorítását, csökkentését kívánnák, de az ipar fellendítése csak úgy volna lehetséges, ha a fogyasztás emelkednék, a fogyasztást pedig nem lehet^ rendeletekkel emelni. Ez mind más tényezőktől, világtényezőktől is függ. A kormánynak a gazdasági élet fellendítésében csak az lehet a szerepe, Ihogy óvja a gazdasági életet a további romlástól és igyekezzék olyan kereteket alkotni, amelyek között a gazdaság a lehető legjobban meg tud élni. De fellendíteni a kormány maga nem lendítheti fel a gazdasági életet. Ez csak úgy lehetséges, ha az összes viszonyok megváltoznak, ami meg fog történni, hiszen mindnyájan biztosan tudjuk, hogy előbbutóbb javulásnak kell bekövetkeznie, mert olyan rossz a helyzet világszerte, hogy a hely zet rosszaságában van a garancia, hogy ez így nem maradhat. (Friedrich István: A mélypontteória! Bud is mindig ezt mondta!) Már megindultak a tárgyalások erre vonatkozóan és feltétlen meggyőződésem, hogy eredményre fognak vezetni. Hogy ez egy hónap, vagy egy esztendő múlva fog-e bekövetkezni, azt senki fia nem mondhatja meg. De addig nem várhatunk az államháztartás rendbehozatalával, annál kevésbbé, mert ha a gazdasági élet fellendülne és az államháztartás nem volna rendben, akkor az államháztartás rendetlensége tönkretenné, megmételyezné a gazdasági életet is. Ezt a történelem bizonyítja. Nem kell bővebben beszélnem róla, hogy a deficites gazdálkodás az államnál, elpusztítja a gazdasági életet magát is. Elsősorban tehát helyre kell állítanunk az államháztartás egyensúlyát. Meggyőződésem az, hogy az egész magyar kultúrát és a jövő gazdasági fellendülést kockáztatná az, aki ma nem reális módon igyekeznék a költségvetést megalkotni és nem igyekeznék az egyensúlyt lehetőleg szilárd alapokra helyezni. Egy kis szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminiszter úr folytatja beszédét. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, bogy az 1932/33. évi költ^ésrvetésnek egyes fontosabb tételeit ismertessem. (Halljuk!) A főösszegeket illetőleg az állami közigazgatás kiadásai 806*2 millió pengőt tesznek ki, a bevételek ugyancsak 806'2 millió pengőt. Az állami üzemek kiadásai kitesznek 401*1 milliót, a bevételek ugyancsak 401*1 milliót. Az összes kiadások tehát 1,207.300.000 pengőt, a bevételek szintén 1,207.300.000 pengőt tesznek ki. A költségvetés mérlege ezek szerint zérussal végződik. Lehetett volna — amint az különböző államokban szokás — egy kis pluszt vagy egy kis mínuszt beállítani. Magam is gondolkoztam azon, hogy egy csekély mínuszt állítsak be, mintegy szimbólumként, — mert ez az egyensúly nem azt jelenti, hogy minden rend-