Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. 403 hiszem, aki objektíve fogja ezeket vizsgálni, igazat fog adni a kormánynak, hogy tovább abszolúte lehetetlen lett volna ezúttal a csökkentés. Talán sokkal rokonszenvesebb és sokkal népszerűbb lehetett volna a pénzügyminiszter, ha nem nyúltunk volna Ihozzá a tisztviselői fizetésekhez, de akkor pár hónapon belül bekövetkezhetett volna az az állapot, hogy a pénztárakban nem lett volna elég pénz arra, hogy azt a magasabban megállapított fizetést kiadjuk, bekövetkezett volna az, (Egy hang a baloldalon: Ami Romániában bekövetkezett!) hogy pénzt csak bankópréssel lehetett volna előállítani, vagy pedig, mint egy közbeszóló mondta, amint bizonyos más államokban néha szokásos, hónapokig nem fizetni ki a tisztviselőket. Ennek nem tehetjük ki a tisztviselőket, és ez megbosszulta volna magát azért, mert hiszen akkor beállott volná a pénz elértéktelenedése és a tisztviselők kezében az a számszerűen megmaradt fizetés kevesebbet ért volna, az árnívó emelkedett volna és így a tisztviselők sokkal nagyobb kárt szenvedtek volna, mint amelyet ez az áldozat, amelyet tőlük kívánunk, rájuk ró. Mielőtt ehlhez hozzányúltunk volna, természetesen megkíséreltük az egyensúlyt az adók oldalán adóemelésekkel helyreállítani. E tekintetben azonban rendkívüli óvatosságra intettek azok az adatok, amelyeknek megvizsgálását mindenkinek ajánlhatom. Ma ott állunk, hogy a föld nem bírja el a földadót és kénytelenek vagyunk a fogyasztás megterhelésével előteremteni azt az összeget, amelyet törvény szerint tulajdonképpen a földnek kellene viselnie. A 31 milliós földadóval szemben a házadó ma egymaga mintegy 70 milliót tesz ki, az általános kereseti adó 24 milliót. Ha a jövedelemadót tekintjük, azt látjuk, hogy jövedelemadó alá eső adózó, tehát olyan, akinek 1000 pengő tiszta jövedelme van, illetőleg, ha szolgálati viszonyban van, mivel kereseti adót is fizet, 3600 pengő a minimális jövedelem, 1927-ben csak 338.000 volt. Ez a szám 1931-ben leesett 313.000-re. (Ulain Ferenc: Es nem akar proletárt látni!) A jövedelemadóbevallások szerint 1927-ben ezeknek az adózóknak terhei még csak 78 milliót tettek ki, 1931-ben 210 milliót, tehát a terhek ennél az osztálynál is erősen emelkedtek. 10.000 pengőn felüli jövedelme, tehát mondjuk, a középosztálynak megfelelő jövedelme, 1927-ben 19.710 adózónak volt, most ez a szám is leesett 16.731-re. Most nézzük a nálunk igen nagynak tartott jövedelmet, a 100.000 pengős jövedelmet. 216 adózó adózott 100.000 pengőnél magasabb jövedelem után egy 8 és félmilliós országban. Ez a szám is lecsökkent 141-re, (Ulain Ferenc: Es ezt elhiszi a pénzügyminiszter úr? — Felkiáltások a jobboldalon: Sajnos!) és a 100.000 pengőn felüli jövedelem adója 7*8 millióról lecsökkent 4'5 millió pengőre. Ha vizsgálom a jövedelemadó alapját, ez a jövedelem megoszlásáról nyújt bizonyos képet. A jövedelemadóalapból a földre esik 24*6%, a házra 21'5%, a szolgálati viszonyban állókra 25*9%. Ha a vagyonadóalapot elemzem, látom, hogy a^ mezőgazdasági ingatlanra esik 42*6% és a házakra már közel annyi, tudniillik 38*7%. Ha a terheket nézem, amelyekről már bátor voltam beszélni, látom, hogy a föld nagy részének ma olyan terhe van, hogy a föld további megterhelésére alig lehet 'gondolni. (Ügy van! balfelől.) Ami a kereseti adót illeti, jól méltóztatnak tudni, hogy a mai viszonyok közt az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ügyvédek nagyrésze kereset nélkül áll. A technikusok, mint szokás mondani, villamoskalauzok, az orvosok, amióta a Társadalombiztosító útján a népességnek igen nagy része tartozik biztosító szervezetekbe, túlnyomórészben kereset nélkül állnak. A kereseti adónál tehát vajmi keveset tudtam volna még kiszorítani. Ami a jövedelemadó 100%-os szükségadóját illeti, ezt ily mértékben fenntartani nem lehetett. A jövedelmi adó .progressziója meggyőződésem szerint bizonyos Összegeknél túlmerev, úgyhogy r a némileg nagyobb jövedelmeket máris erősen sújtja. Ha megduplázzuk a jövedelmi adót, a progressziót ismét halmozzuk anynyira, hogy, amint a tavalyi jövedelmi adónál láttuk, a nagyobb jövedelműek egyes esetekben kénytelenek voltak vagyonukból fizetni a jövedelmi adót, mert — méltóztassék a többi adót is számbavenni, — adóterheik a jövedelem 100%-án felülemelkedtek. Ezt egyszer meg lehetett csinálni, amánek vagyonadójellege volt, de nem lehet kétszer egymásután megcsinálni. Így tehát mérsékelni kellett ezt a pótlékot. Ezért nem mentem tovább most a 30%-os pótléknál. A szükségadó által a házak nagyon erősen meg vannak adóztatva (Ügy van! balfelől.) és kétségtelen, hogy ha vagyonváltságot nem is fizettek annakidején, azt bőségesen lerótták a korlátozások folytán és még ma is róják, hiszen a bruttójövedelem 10%-át vettük el a folyó évben szükségadó címén. Pedig számítani kell, hogy a pótlékok a házadó után mintegy 33*8%-ra mennek. De hol vannak még a fenntartási költségek, hol vannak a jövedelmi adó, a jövedelmi adóhoz mért szükségadó, az egyházi adó, a társadalombiztosítási terhek. Ügy, hogy a házak annyira meg vannak adóztatva, hogy most elmentem ugyan egy 5%-os pótlékig, de tovább már tényleg nem mehetek. (Friedrich István: Ez volt az utolsó?) Marad most a forrasztási adó. Ha nézzük a fogyasztási adó statisztikáját, akkor lehetetlen arra gondolnunk, hogy a fogyasztási adókat emeljük. A szeszadóbevételünk 1928-tól, amikor 29 millió volt a bevételünk, lecsökkent 12 millióra, a söradó lecsökkent 7 millióról 2 millióra, a cukoradó 45 millióról 41 millióra. (Andaházi-Kasnya Béla: Közben a beváltási ár 100%-kal emelkedett! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A forgalmi adók 1924-ben 140 milliót tettek ki, 1928-ban már csak 106 milliót és ma a legjobb esetben 80—90 milliót tesznek ki. A forgalmi adókat lehetett volna emelni papiroson, de rossz eredményekkel járt volna. (Magyar Pál: Vájjon mennyivel csökkent az 1%-os emelés következtében 1 ?) Itt van a társulati adó. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a középen.) Amikor adóztatásról van szó, akkor természetesen minden foglalkozási ág igyekszik a terhet elsősorban a másikra róni és így sokszor hallom azt, hogy a társulatokat kell jobban megadóztatni. (Kun Béla: A kartelleket!) A társulatok adója, amelyeknek a százaléka, mint méltóztatnak tudni, 16—34%, ha veszem a pótlékokat, ma 32%, a nagyobb jövedelmű társulatoké 60% fölött van. (Egy hang balfelől: Hogy? — Kun Béla: Bevallott jövedelem után!) Ezt emeltük 25%-kai. (Andaházi-Kasnya Béla: Az adót nem bírja leírni egy pengőben, csak az értékeket írja fel egy pengőben! Könyvelési trükk!) Megint olyan téma, amelyről szívesen társalgók a képviselő úrral más alkalommal. (AndaháziKasnya Béla: Láttuk ezt! — Halljuk! Halljuk! a középen.) Nehezen bírják el ezt a 25%-os emelést is. Hallok olyan megjegyzéseket, hogy
