Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932. évi április hó 15-én, pénteken, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A pénzügyminiszter benyujtja expozé kíséretében az 1932/33. évi állami költségvetést, továbbá benyujtja az egyes törvényhatósági joggal felruházott és megyei városok részére az 1929 : XIX. tcikk 6. §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában készült jelentést. — Az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Felszólalt : Rakovszky Tibor. — A miniszterelnök benyujtja a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszteri állás megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Temesváry Imre benyujtja az ülések időtartamának napi 8 órában való megállapítását célzó indítványt. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál 1932. évi április hó 13-án a debreceni egyetemi építkezések körüli szabálytalanságok tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gijula, Wal ko Lajos, báró Korányi Frigyes, Zsituay Tibor, vitéz Gömbös Gyula, Kenéz Béla, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, vitéz Piirgly Emil, Karafiálh Jenő, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 6 -perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el) T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Esztergályos János jegyző úr; a javaslat mellett felszólalókat jegyezni fogja Frey Vilmos jegyző úr, a javaslat ellen felszólalókat pedig Herczegh Béla jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak az állandó összeférhetlenségi bizottság elnökének jelentését, amelyben közli, hogy az állandó összeférhetlenségi bizottság Fitz Arthur képviselő összeférhetlenségi ügyében az első tárgyalási határnapot folyó évi április hó 29-ének déli 12 órájára tűzte ki. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak Debrecen szabad királyi város közönségének feliratát a jelenlegi közgazdasági helyzet tárgyában és Hódmezővásárhely törvényhatósági város közönségének feliratát a várost terhelő Speyer-féle kölcsön visszafizetésének lehetővététele tárgyában. A - feliratokat a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a kérvényi bizottságnak, T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém benyújtani a magyar állam költségvetését az 1932. évi július hó 1-jétŐl 1933. évi június hó 30-áig terjedő számadási évre. Van szerencsém egyszersmind benyújtani az egyes törvényhatósági joggal felruházott és megyei városok részére az 1929 : XXIX. t.-c. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. 6. §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában készült jelentést. T. Ház! A most benyújtott költségvetésnek egészen más körülmények között kellett^ készülnie, mint a normális költségvetések készülnek. A körülmények teljesen abnormálisak. Normális időkben a pénzügyminiszternek módjában áll nemcsak az állam legelsőrendű szükségleteiről gondoskodni, hanem az is módjában áll, hogy bizonyos gazdasági és kulturális intézmények további fellendítésére adja meg a, módot, mert ezt lehetővé teszi rendes körülmények között a bevételeknek bizonyos rugalmassága. Sajnos, a pénzügyminiszter ma más feladat előtt áll. Erre a költségvetésre rányomja bélyegét a viszonyok rendkívülisége, rányomja bélyegét főleg három körülmény: az egyik, amely még mindig az ország területének megcsonkításából ered, (Ügy van! Ügy van! — Szilágyi Lajos: Ez a főok! Trianon!) a másik a nagy tőkehiány, a harmadik pedig a gazdasági krízis, amely úgy-e bár világjelenség, de amely leginkább sújtja talán éppen a mi országunkat. T. Ház! Az ország megcsonkítása folytán ezen a megmaradt területen egy nagy, századokon át felépült politikai és gazdasági szervezetnek a főszervei maradtak meg, tehát kétségkívül az irracionálisán méretezett szervek. Méltóztassanak elképzelni, hogy például egy ipartelepből kimetszenek egy 28%-nyi területet. Rajta marad a gépház, rajta marad a csővezetékek egy része, a raktáraknak egy része, a hivatali épületeknek egy része. Ha ezt az ipartelepet^ ismét talpra akarnók állítani, akkor teljesen át kellene szerveznünk, át kellene építenünk, ami óriási tőkeveszteséggel s új tőkék beruházásával járna. Meg kellene egyeznünk a hitelezőkkel, engedményeket kellene kérnünk. Ez nagy munka lenne magánál egy ipartelepnél is, hát még egy századokon át fejlődött országban. Sokat beszélnek az átszervezés szükségéről. Azt hiszem, nincs közülünk senki, aki ne tar57
