Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

392 Az országgyűlés képviselőházának 66. bora. (Nagy zaj. — Derültség a jobboldalon. — Györki Imre: Nem értékes!) Igen t. Képviselőház! Sajnálom, hogy vihart keltettem', nem akartam ezt, nem ez volt a célom. (Esztergályos János: Ezt megrendelte magának! — Zaj,) Elnök: Csendet kérek! (Gál Jenő: Gyönge szellő volt!) Brogli József: Nem akartam a pártok között tátongó ürt még mélyíteni. Azt szeretném, hogy ha ezekben a nehéz időkben minden párt beledobná azokat a, pártkölöncöket ebbe az űrbe (Györki Imre: Melyik űrbe? — Derültség balfelől.) és hogy ha ez az ür megtelik, átsétálhatunk egymáshoz, kezet foghatunk. (Friedrich István: Rendben van! Elfogadjuk! Benne vagyok! — Elénk derültség.) Es ha majd a nemzet dolgát elvégeztük, ha megmentettük a nemzetet, akkor majd elveink kölönceit kiszedhetjük abból az árokból, (Kun Béla: Titkos választást!) és megindulhatunk a dicső tornára, amely bár legyen elszánt, f de legyen nemes. Az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Reisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Az elnök úr napirendi javaslatával szemben indítványozom, hogy a Ház holnap folytassa üléseit, napirendre azonban a miniszterelnök úrnak Az Est munkatársa előtt tett nyilatkozatát tűzzük ki. (Felkiáltások a baloldalon; Nyilatkozott? — Györki Imre: Nagy dolog, hogy nyilatkozott!) A belügyminiszter úr április hó 7-én Peyer Károly képviselőtársamnak a napirendnél elhangzott felszólalására azt mondotta, hogy minden konkrét esetet, amelyet hozzá bejelentünk, kivizsgáltat és amennyiben törvénytelenségek fordultak elő, azokat megtorolja. Azóta Kéthly Anna képviselőtársunk több konkrét esetet hozott a belügyminiszter úr tudomására itt a Képviselőházban. De én nem tudok róla, hogy a komoly kivizsgálás megtörtént volna; még kevésbbé tudok arról, hogy ezek a kétségtelenül törvénytelen esetek megtorlásban részesültek volna, A belügyminiszter úrnak e kijelentése kapcsán vagyok bátor elősorolni, hogy azóta, amióta a belügyminiszter úrnak ez a kijelentése üt a Képviselőházban elhangzott, tehát vasárnap este, április 10-én Mály községben Mészáros Bertalan mályi községi lakost a csendőrök úgy megütötték, hogy órákon át ott feküdt az út szélén a s'zántásban. Személyesen láttam a. megvert embert, akinek balhalántékán hatalmas daganat volt és véraláfutások látszottak az arcán. TJgyenez alkalommal Mák Károly, szinten mályi lakost a csendőrök nagyon alaposan véresre verték. Vaszta Jánost a csendőrök vasárnap este behívták a mályi községi bíró lakására és ott annyira elverték, véresre verték, hogy Vaszta János nem tudott a verés után menni. (Kertész Miklós: Hol az üvöltő szónok? — Buchinger Manó: Vaszta János, mint kölönc!) Baga Ferenc, Kovács János és egy harmadik, előttem ismeretlen nevű bükkaranyosi, borsodmegyei lakost a csendőrök, ugyancsak a nyéki csendőrörs tagjai alaposan elverték, véresre verték, amiről itt látlelet is van. Baga Ferenc megveréséről a látlelet itt van a birtokomban, amely szerint 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Kovács Jánosról és másik társáról, különösen pedig arról a harmadik isülése 1932 április lk-én, csütörtökön. meretlen nevű emberről nem tudtam látleletet vétetni, mert miután azt a szerencsétlen embert alaposan megverték, elment a mezőnyéki osendőrörsről Bükkaranyosra, ahol én már nem tudtam vele érintkezésbe lépni s nem tudtam orvosi segélyben részesíttetni. (Gál Jenő: Lassankint visszahozák a derest! — Héjj Imre: Elhiszi ezt! Ez hivatalos, hiteles? Amit ő mond! — Gál Jenő: Mindennap hallja az ember! — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Hozzon arról igazolványt, hogy ez nem igaz! — Zaj.) A borsodmegyei Tar községben Béres Lajost a tardi sizociáldemokratapárt elnökét a csendőrök véresre verték. Az erről szóló látlelet itt van a birtokunkban, (Mayer János: Miért verték véresre? — Kertész Miklós: Az elvük kölönce miatt verték meg őket!) ezeken kívül kénytelen vagyok még a Képviselőház előtt felhozni azt, hogy szombaton délután... (Mayer János: Miért verték meg?) Tisztelt volt miniszter úr. méltóztassék idehallgatni: én egészen tárgyilagosan, szépen elmondom ezeket a dolgokat, orvosi látlelettel alátámasztva; nem az én dolgom s nem az én kötelességem, hogy ezek becsületes kivizsgálásban részesüljenek és a megtorlás megtörténjék. Ez a kormányzati böleseséghez tartozik. Nem értettem tökéletesen a képviselő úr közbeszólását, de azért vagyok bátor megjegyezni, különös tekintettel arra, hogy úgy tudom, hogy a képviselő úr ebből a fajtából származik, (Mayer János: Ügy van!) akiknek a védelmére kelek ez alkalommal is, hogy a képviselő úrnak kellene követelnie a törvényes eljárást mindazokkal szemben, akik ilyen törvénytelen eljárásban részesek. (Mayer János: Képtelenségnek tartom, hogy az igaz, amit a képviselő úr mond! — Ulain Ferenc: Most hozok nyomban adatot! Expressz leveleket mutatok a kerületemből hasonló esetről! — Zaj a jobboldalon. — Héjj Imre: Nem bizonyíték! — Gál Jenő: A tettlegesség kezd rendszer lenni?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Ami Héjj Imre képviselő úrnak azt a közbeszólását illeti, azért mert én mondom ezeket a dolgokat, még nem bizonyos, hogy így is van, (Héjj Imre: Még nem hiteles! Még csak adat!) erre vonatkozóan megjegyzem, hogy nekem személyes tapasztalataim vannak és hogy a szavahihetőségnek legalább is olyan magas fokán állok, mint Héjj Imre képviselőtársam. (Héjj Imre: Ez szép!) T. Ház! Szombaton délután kimentem Mezőnyék községbe, hogy meggyőződjem arról, hogy a mezőnyéki csendőrörs a felsorolt bükkaranyosi lakosokat tényleg megverte-e. Ez alkalommal odajött hozzám Szilágyi András mezőnyéki lakos és arról panaszkodott nekem, hogy a tél folyamán felépített kis paticsházának egyik oldala bedőlt, azt kérdezte, neon tudnék-e segítségére lenni, hogy ezt felépítse? Még ki sem mentem a községből amikor ezt a Szilágyi Andrást a* csendőrök már alaposan megpofozták, amiért velem beszélt. (Buchinger Manó: Ezt is lehet?) Azt mondták neki: mit beszéltél, mit árulkodtál az elvtársnak, aki éppen olyan koldus és szegény, mint te, úgysem fog rajtad segíteni. (Zsindely Ferenc: Ezt látta a képviselő úr, vagy hallotta?) Egyébként ezt a szerencsétlent, akinek háza bedőlt, azért, mert köveket hordott a háza újjáépítéséhez és valahogy egy mellékutca szélére rakta a követ, 10 pengő pénzbírsággal sújtották. Természetes, az illető vezető tagja a nyéki szociáldemokratapártn ak. Avagy itt van egy másik eset. Kecskés Gábor bükkaranyosi lakos, cipész, szegény kisember, aki (mezőgazdasági munkával foglalko-