Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

366 Àz országgyűlés képviselőházának 66, iparkamaráknak éppen az az érteimiik és jelentőségük, hogy saját körükben igyekezzenek a kérdéseket, .amelyek esetleg a kereskedelem és az ipar egyes ágai között érdekellentéteket mutatnak fel, — mert ilyen érdekellentétek természetesen léteznek -— összeegyeztetni, harmóniába hozni, egységes képet alkotni azokból és ezt az egységes képet nyújtani előterjesztések formájában a kormány rendelkezésére akként, hogy a kormány a kereskedelem és az ipar együttes autonom érdekképviseletének össze: foglaló véleményét ismerje meg és ebből vonhassa le következtetéseit. Abban a pillanatban, amint külön kézműveskamara, külön gyáripari kamara és külön kereskedelmi kamara van, mindegyik kamara azt fogja tenni, amit ma az illető önálló érdekképviseletek tesznek. A kereskedelmi érdekképviselet kizárólag a kereskedelmi érdekek szempontjából, a gyáripari kizárólag a gyáripar, a kézműveskamara kizárólagsa kézművesiparosság érdekeit fogja a kormány és a közvélemény elé tárni, és nem lesz összefoglaló testület, amely az érdekek összeegyeztetése útján általános közgazdasági szempontból tudna tájékozást nyújtani. A kamaráknak gyakorlati élete mutatja, hogy ez milyen nagy jelentőséggel bír. Nap-nap után fordulnak elő természetszerűleg olyan kérdések, amelyek megjelenésük első percében összeegyeztethetetlen ellentéteket látszanak feltüntetni & kézműipar és a gyáripar vagy a gyáripar és a kereskedelem között. Eis amikor a kamara, mint autonóm szerv ezeket az érdekeltségeket meghallgatja és köztük az ellentéteket harmonikus, kompromisszumos állásfoglalással össze akarja egyeztetni, legtöbbnyire kiderül az, hogy ezek az érdekek összeegyeztethetők, és ezáltal összeegyeztetett érdeket és egységes javaslatot lehet a kormány elé terjeszteni. Hogy esak a közelmúltból idézzek egy példát, itt volt a textilfázisadó kérdése, ahol a leghevesebb küzdelmek folytak a gyáripari érdekeltség, a kereskedelmi és kézműipari érdekeltség között és a kamarának — igaz, nagy, nehéz munkával és küzdelemmel — sikerült az egész kérdést egységes nevezőre hozni és egységes javaslattal lépni a kormány elé, ami ennek a nagyfontosságú adókönnyítési kérdésnek megoldását elősegítette. (Magyar Pál: Csakhogy a kormány érthetetlenül nem lépteti életbe!) Nekem tehát az a vélekedésem, hogy rossz szolgálatot tesznek a kézműiparosságnak azok, akik külön kézműveskamara létesítésére bíztatják és Ösztökélik őket Meggyőződésem szerint a kézműiparosság érdekképviselete gyöngülne akkor, ha nem a kamarákon keresztül nyilvánulna meg, ha nem összefogó képet kapna a kormány és kapna a közvélemény a kézműiparosság érdekeiről. Másfelől azonban azt gondolom, hogy erre a javaslatra azért volt szükség és azért tartom helyesnek ezt a javaslatot, mert a kézműiparosság a mai helyzetében — sajnos — már gyönge ahhoz, hogy szabad érdekképviseletet is fenn tudjon tartani a saját eszközeiből. (Ügy van! balfelol.) Az a szabad érdekképviselet, amely a gyáripari érdek szempontjából a Gyosz., a kereskedelmi érdek szempontjából a Kereskedelmi Csarnok és az Omke. volna az, amely a kézművesiparosság érdekeinek képviseletére is megalkotandó, a kézműiparosság azonban most anyagilag olyan gyönge, hogy saját eszközeiből ilyen szabad érdekképviseletet fenntartani nem képes. A javaslat tehát áz én megítélésem szerint tulajdonképpen nemi tesz mást, mint lehetővé teszi a kézműiparnak azt, hogy szintén szabad ülése 1932 április lU-én

} csütörtökön. külön érdekképviseletet tarthasson fenn, lehetővé teszi ezt azáltal, hogy ennek a érdekképviseletnek százezer pengőnyi évi budgetjéhez ötvenezer pengővel az állam, huszonötezer pengővel a kamarák járulnak hozzá, (Müller Antal: Megtoldjuk még a kamarák részéről! — Helyeslés balfelol.) úgyhogy azt a huszonötezer pengőt, amit a kisiparosoknak maguknak kell fizetni, már képesek lesznek összehozni. Ilyen körülmények között a kormány ezzel a javaslattal és a törvényhozás — ha ezt elfogadja — annak létesítésével valóban lerakja az alapjait annak, hogy anyagilag konszolidált szabad érdekképviselete legyen a kézműiparosságnak. Ebből a megfontolásból a javaslatot igen helyeslem és azt gondolom, hogy az "egész kisiparosság csak hálás lehet a kereskedelemügyi miniszter úrnak azért, hogy ezt a javaslatot előterjesztette és tárgyalás alá bocsátotta. (Ügy van! Ügy van!) En azonban azt tartom, hogy az, amit a kormány- ennek a javaslatnak előterjesztésével tett, és amilyenszolgálatpt ennek a javaslatnak beterjesztése által a kézmüiparossággal szemben kétségtelenül tanúsított, igen kis, elenyésző része annak, amit a kézműiparosság saját anyagi nyomorúságában, a maga rettenetes és súlyos gondjai között vár és jogosan elvárhat a kormánytól. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) T. Képviselőház! Ma nem lehet olyan intézkedésekre gondolni, amelyek a kormánynak, az államháztartásnak megterhelésével járnak, nem lehet propagálni beruházási tevékenységet, amikor arra az eszközök rendelkezésre nem állanak, azon túlmenő pénzügyi segítséget, mint ami ebben a javaslatban van, elgondolni nem lehet. Hiszen a mai államháztartásban még ez az ötvenezer pengő is számít. Ma ilyen javaslatokkal idejönni lehetne népszerűséget kereső dolog, de komoly, reális javaslatnak nem volna tekinthető. Nekem az a meggyőződésem, hogy amint a javaslat 37. §-ában helyesen állítja oda a létesítendő szerv egyik legfontosabb feladatául a kézműiparosság érdekeinek állandó figyelését, úgy ebből, ha valaki a kézműiparosság érdekeit állandóan figyeli, levonhatja azt a következtetést és le kell vonnia azt a következtetést, — és mai felszólalásom tárgya, hogy erre a következtetésre ráutaljak — hogy a kormány nemcsak az állam pénzügyi megterhelésének mellőzésével, de inkább az állam pénzügyi helyzetének megkönnyítésével rendkívül nagy szolgálatot tehetne a kézműiparosságnak pusztán . azzal, r ha azt a gyilkos, a közgazdasági törvények és az igazság által semmiképpen meg nem indokolt és meg nem indokolható versenyt, amelyet a hatóságig üzemek a kézműiparnak okoznak, amelyet az állami és a fővárosi kommunális üzemek teljesen jogosulatlanul, közgazdaságilag indokolatlanul és a közületi (háztartások pénzügyi oldalát tekintve is^ ezeknek a háztartásoknak szintén súlyos károsodásával okoznak, elhárítja tőlük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mielőtt ezt a következtetést bővebben kifejteném, bátor vagyok egy erre vonatkozó határozati javaslatot felolvasni (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a kézműiparosok fenyegetett létérdekeinek megvédésére szolgál, viszont az iparosok érdekeit a legsúlyosabban a tömegesen létező közüzemek veszélyeztetik, a Képviselőház elfogadja a törvényjavaslatot, egyben azonban utasítja a kor

1 mányt, hogy az iparral és^ kereskedelemmel versenyző közüzemek felszámoltatása érdekében