Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

362 Az országgyűlés képviselőházának rendet csinálni, lehet egy politikai pártot el­némítani, lehet a Népszavát némaságra kárhoz­tatni ? Azt hiszi, hogy ezzel meggyógyítja azo­kat a gazdasági bajokat, elnémítja a nyomor­nak ama hangjait, amelyek megnyilvánulnak? Zajosan téved. Sokkal mélyebbé teszi a szaka­dékot ebben a nemzetben most, amikor a leg­nagyobb szükség volna arra, hogy -együtt dol­gozzék mindenki az ország megmentésére. Én nyiltan kijelentem: a szociáldemokrata­párt nem dolgozik a felforduláson, nem akar felfordulást. Azt akarja, hogy rendezett viszo­nyok legyenek, azt akarja, hogy szabad állam­ban éljenek a polgárok, de élhessenek. Ne kín­lódjanak, ne nyomorogjanak, ne legyen száj­kosár rajtuk. Szabadságot és kenyeret köve­telünk a nép részére minden felfordulás nél­kül. Ki az, aki ezt nem tartja helyes követelés­nek? Az érdek azonos. Önök azt mondják, azért kellett a Nép­szavát betiltani, azért alkalmazzák ezeket a megtorló lépéseket, hogy a rendet és a békét biztosítsák. Nem, nem a rendet és a békét biz­tosítják, a felforgatást szolgálják ezzel, a fel­forgatást és a katasztrófát. Ne gondolják, 'hogy azért, mert néma maradt a budapesti munkásság, hogy azért, mert nem merültek fel olyan jelenségek, amelyeket rendőri ügynek neveznek, ez azt jelenti, hogy a munkások száz­ezrei megelégedéssel vették tudomásul a Nép­szava betiltását. Nem! Pont az ellenkezőjét je­lenti annak; jelenti azt, hogy most néma el­keseredéssel várnak, de minél tovább tart a Népszava eltiltása, annál nagyobb, annál katasztroíálisabb lesz az a robbanás, amely ezt a lépést követi. Az ország érdekében való, hogy ez ne tör­ténjék meg; én is azt állítom, ne történjék meg. Nem szabad olyan ijedősnek lenni, hogy ezek­ben az időkben ne legyen egyetlen lap se, amely megírja az igazat. Az sem tudja teljes mértékben megírni, — hiszen az is szordinóval dolgozik, — nem tudja megírni mindig a tiszta igazságot és csak itt a parlamentben kerülhet­nek napirendre azok a dolgok, amelyek bot­rányai ennek az országnak, amelyek okozták ezt a katasztrofális összeomlást. (Reisinger Ferenc: Még itt sem lehet!) De legalább az el­keseredés hangjait kell hallatni, annak utat kell törnie, mert a némaság sokkal veszedel­mesebb, mint a panaszkodás joga. (Kertész Miklós: Ügy van!) Mindezekből kiindulva, a következőket mondom. Hogy itt félreértés ne legyen, én nem követelek semmiféle rendszabályt; én azt mon­dom, a legteljesebb szabadság és a legteljesebb sajtószabadság legyen, sőt továbbmegyek: ad­dig uincs sajtószabadság, amíg nincsen esküdt­bíráskodás, mert a sajtószabadságnak elkerül­hetetlen függeléke az esküdtbíráskodás is. De azt látjuk, hogy velünk szemben lehet gyaláz­kodni, velünk szemben, egy olyan nagy poli­tikai párttal szemben, amely — merem állí­tani — talán a legnagyobb az országban, mint szervezett párt. (Mozgás.) Igen bizony, a leg­nagyobb az országban. Próbálják meg titkos választójog alapján választatni, (Kertész Mik­lós: Nagyon egyszerű!) akkor meg fogják látni, hogy igenis, nem mondom, hogy az or­szág lakosságának többségét képviseljük, de mindenesetre a különböző politikai pártok kö­zött egyike vagyunk a legjobban megszerve­zett és legjobb pártoknak. így módosítva, igenis, egy ilyen nagy párttal szemben nem le­het és nem szabad ilyen eszközökkel élni. Hogy visszatérjek az előbb mondottakra, 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. velünk szemben azonban vannak azután lapok, amelyek a legoesmányabb módon írnak napról­napra, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) anélkül, hogy bíróság elé kerülnének ezek a cikkek. Mondom, én nem reklamálom a bíróságot és tiltakoznám ellene, ha az Új Nemzedéket mi miattunk bíróság elé vinnék; (Kertész Miklós: Ez csak az egyenlő elbánás!) de mit gondol­nak, milyen jó érzés támad a munkásokban, amikor látják, hogy a Népszavát napról-napra elkobozzák és azt a piszkolódó, szennyes lapot semmi bántalom sem éri. Elnök; A képviselő urat inparlamentáris kifejezéseiért rendreutasítom. (Reisinger Fe­renc: Igaz, vagy nem igaz? Ez a kérdés! Iga­zat mondott, vagy nem? Már itt sem szabad igazat szólni?) Weltner Jakab: Tudomásul veszem és to­vább folytatom,. Annyi, azt hiszem, azok előtt, akik olvassák ezt a lapot, legalább ezzel a lap­pal szemben parlamentáris, hogy napról-napra piszkolódik és semmi bántalom nem éri. Azt mondják, változzék meg a Népszava hangja és változzék meg az a hang, amelyet mi itt a parlamentben meghonosítottunk. Kérnék öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház megadja a képviselő úrnak az öt perc meghosszabbítást. Weltner Jakab: Azt mondják, változzék meg az a hang, amelyet a Népszavában és a parlamentben mi meghonosítottunk és hivat­koznak elsősorban természetesen a külföldre és a külföldi szociáldemokratákra, hogy ott mennyivel más hangon beszélnek. Erre nekem az a feleletem: ha azt akarják, hogy parla­menti csoportunk parlamentárisabb formában tárgyaljon, ha azt akarják, hogy a Népszava finomabb hangon és finomabb tónusban írjon, akkor hozzanak ide olyan közállapotokat, mint amilyenek azokban a kultúrállamokban van­nak, amelyeket példaképpen állítanak elénk. El tudják-e önök képzelni, hogy Angliában állampolgárokat megbotozzanak, megkínozza­nak és gyomron vágjanak? El tudják-e ezt képzelni Németországban és Ausztriában? Nem kell ott belügyminiszteri kijelentés, 24 óra alatt repülne az a tisztviselő, aki ezt a visszaélést elköveti. Nálunk (minden belügyminiszteri kijelen­tés ellenére ma is, még a belügyminiszter úr beszéde rután is tovább folytatódik a földmíve­lők ütése és verése. (Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Nyugateurópai hangot tehát csak nyu­gateurópai intézményekkel lehet elérni. Nyu­gateurópai hangot csak demokráciával lehet elérni. (Kuna P. András: Hazafias demokrá­ciával!) Mennyire más volna a légkör itt a parlamentben, ha nekünk is el kellene ismer­nünk, hogy az egyenlő, titkos választójog alap­ján a nép igazi képviselői ülnek a parlament­ben. Abban a pillanatban máskép állnánk egy­mással szemben, máskép tárgyalhatnánk, mert ennek a parlamentnek ímeg volna az erkölcsi joga arra, hogy az egész nép nevében beszél­jen. Ezért, amikor interpellációmat befejezem, azt mondom, hogy nem a tükör rossz, hanem az állapotok, ezeket kell megváltoztatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért kell visszaadni a Népszavát. (Taps a szélsőbaloldalon) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Következnék Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja az összkormányhoz, a mezőgaz-

Next

/
Thumbnails
Contents