Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

360 Az országgyűlés képviselőházának seprésénél? A tűzbiztonság?. Nem tudom, hogy a tűzbiztonságnak mennyiben felel meg a kö­telező seprés. Hiszen tanyai kéménytüzek na­gyon ritkán fordulnak elő s ha a napokban elő is fordult egy súlyos tűzeset, nem tudom, de feltételezem, hogy az kéményseprési kényszer alatt volt; minden hónapban rendszeresen se­perték s annak ellenére tűz ütött ki. A kötelező kéményseprés tehát nem _ veszi elejét az esetleges tűzkatasztrófának. Viszont a mi alföldi tanyáink épületei olyan kémény­nyel vannak ellátva, amelyek, megítélésiem sze­rint, kéményeknek nem is nevezhetők: egy szé­les nyílás a háztetőn keresztül, amely a füst el­vezetésére szolgál, belülről megtapasztva. Ha a kéményseprő jön a vaskaparó jávai a tapaszt íeveri, akkor direkt ő idézi elő a tűzveszélyt. Az alföldi tanyák meg voltak fennállásuk óta egészen 1927-ig úgy, hogy kéményseprőt nem tiszteltek otthonukban és a kéményseprő nem alkalmatlankodott kéményeik seprésével. Mi­ért volt tehát szükség arra, hogy éppen a mos­tani időkben behozzák ezt a divatot, mert egyébnek nem tudom nevezni, minit divatnak, vagy a kéményseprők nagyobb kereseti lehe­tőségének, hogy ott, ahol arra szükség abszo­lúte nincs, mégis elrendeljék kötelezően a sep­rést? Vannak időszakok az Alföldön, amikor még lóháton is alig-alig megközelíthető a tanyaépület, nem gyalog vagy kocsin, de a ké­ményseprő éppenúgy megkapja a maga díját akkor is, amikor a tanyát meg sem tudja láto­gatni. Igen t. Ház! Nem akarom hosszúra nyúj­tani felszólalásomat és a rendelkezésemre álló negyedóra alatt be is akarom fejezni, de azt hiszem, hogy kétféle szempontból is érdekel a tanyai kéményseprés. Egyrészt országosan. Mint említettem, a kereskedelemügyi minisz­ter rendelete a vármegyékre, a törvényhatósá­gokra bízta az ügy rendezését. Egyik vármegye így, a másik vármegye amúgy rendezte, de azt hiszem, csak azokban a vármegyékben van megelégedve a lakosság az ügy rendezésével, ahol a szabályrendelet úgy döntött, hogy a ta­nyai kéményeket seperni nem kell, csak ott, ahol az illető lakosság azt kívánja. Interpellációm egy konkrét esete, amit ide­hozok, Szarvas nagyközség sérelme. A kereske­delemügyi miniszter rendelete alapján. Békés megye hozott egy szabályrendeletet, amelyben megállapította Szarvas nagyközségre vonat­kozólag a kéményseprési kerületeket és azokat a részeket a tanyákból is, amelyeket seperni kell. Nagyon érdekesnek tartom a kereskede­lemügyi minisztérium rendeletének azt a kité­telét, hogy elsősorban azokat a tanyai kémé­nyeket kell seperni, amelyek hozzáférhető utak mentén fekszenek. Ez az egy mondat teljesen elárulja az egész rendelet intencióját. Sem a tanyák népének érdekéről nincs itt szó, sem tűzbiztonságról, sem közbiztonságról, itt arról van szó, hogy a kéményseprő el tud-e oda menni. Ez az egy szempont az, amely irányította az egész rendelet megjelenését, mert ha nem ez volna a szempont, nem került volna bele ez a kitétel, hogy azt a kéményt, amelyhez kőút vezet, seperni kelL azt azonban, amelyhez nem vezet út, nem kell seperni. Mi a különbség a két kémény között? Az egyik hozzáférhető he­lyen van, oda el tud menni a kéményseprő, tehát meg kell adóztatni, a másik nincs hozzá­férhető helyen, tehát nem kell seperni. Az én jogi érzésemmel és felfogásommal sehogysem egyezik meg ez a megkülönböztetés. 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. A másik megkülönböztetés, amely^ szintén sérelmes a tanya népének lakosságára, az, hogy míg a városokban 2 pengő 40 fillér egy kémény évi söprése, addig a tanyán ennek Ívéi-szerese. Az a szegény tanyai __ lakos azért, inert 15 kilométernyire van a várostól, mert mindentől elesik, ami kissé kellemesebbé tenné az életet, még azzal is büntetve van, hogy a kéményéért kétszeresen fizeti a kéménysep­rési adót. Miért? Ha már mégis kell a ké­ményt seperni, ha kell a kéményseprőnek kü­lön jövedelem, mert nem elég az, ami a város­ban van .... (Esztergályos János: Legalább gólya száll a kéményre négy pengőért. A vá­rosira nem száll. — Derültség.) Nem .akarom folytatni felszólalásomat. Kérem a miniszter urat, két irányban legyen szíves intézkedni. Ne tekintse a kéményseprő­ket olyan nagyhatalmaknak, akiknek egyéni ér­dekeit szembe kell helyezni az egész tanyavi­lág lakosságának érdekével és elsősorban adja tudom törvényhatóságoknak, hogy nem járul hozzá olyan szabályrendelethez, amelynek értelmében a tanyai kéményeket drágábban sepirik, mint a városiakat. Ez asz egyik elv, amelynek követését kérem tőle. A másik lehetőség pedig az volna, hogy egyáltalán ne söpörtessék a tanyai kéménye­ket, mert arra semmiféle szükség nincs. • Helyi vonatkozásban kértem a miniszter urat, hogy azt a sérelmes intézkedést, amelyet Szarvas^ nagyközségre vonatkozólag tettek a minisztériumban, változtassa meg. Itt tudni­illik még azt a kis kedvezményt is, amelyet az idézett rendelet megengedett, hogy .a tanyai lakosság javára érvényesíthesse Békés vár­megye, a miniszteri rendelet megváltoztatta, nem vette tudomásul. A minisztériumban kevés volt Szarvas nagyközség képviselőtestületé­nek, a főszolgabíróságnak, Békés vármegyé­nek . állásfoglalása ebben a kérdésben. Mindez kevés volt, ellenben érvényesült kéményseprői oldalról — mondjuk — egy egyszerű levelező­lap, amely felsorolja, hogy Szarvason vannak tanyarészletek, amelyek sűrűbben fekszenek egymás mellett, és kívánja, hogy azoknak sep­rését vegyék fel a rendeletbe. Erre a minisz­térium megváltoztatta a megye szabályrende­letét és elrendelte, hogy Szarvason ezeket a nem is rendes néven nevezett házakat, szóval nem hivatalos néven nevezett csoportokat ve­gyék fel a rendeletbe. Kénem a miniszter urat, hogy ezt a sérel­f mes intézkedést változtassa meg és országos vonatkozásban is tegyen valamit a kémény­seprők ellen. En már négy esztendő óta dol­goztam ebben az ügyben és éppen ezért beval­lom, bizonyos szkepszissel állok szemben min­den miniszterrel, aki a kéményseprőkkel ki akar kezdeni, úgyhogy nem sok reményem van arra, hogy országos vonatkozásban meg tudja tenni. Talán nem rajta múlik, de szarvasi vo­natkozásban meg tudja ezt tenni és ezt kérem tőle. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereske­delemügyi miniszter úrnak. Következnék Propper Sándor képviselő úr interpellációja, aki ennek elmondására halasz­tást kért. Méltóztatnak ezt tudomásul venni és a ha­lasztáshoz hozzájárulni? (Helyeslés,) Következik Weltner Jakab képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­I pelláció szövegét felolvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents